Parlando 1959/2, 1-3. old.

Váczi Károly központi igazgató-helyettes Pedagógus-napi köszöntőjéből

Az 1959. évi pedagógusnapon meleg szeretettel köszöntjük a Fővárosi Zeneiskola Szervezet tanárait, igazgatóit, szakfelügyelőit és valamennyi dolgozóját.

A jól végzett munka örömével ünnepelhetünk ezen a részünkre immár hagyományossá váló napon, mert a Fővárosi Zeneiskola Szervezet pedagógusai ez évben is teljesítették kötelességüket: a zeneoktatás területén kiváló eredményeket értek el.

A szakiskolai és zenegimnáziumi felvételi vizsgákon - ez mindenkor legkomolyabb erőpróbája a pedagógiai munkánknak - növendékeink igen jól szerepeltek. Ennek megfelelően minden eddiginél nagyobb számban nyertek felvételt a Zeneművészeti Szakiskola különböző tanszakaira.

A körzetekben tapasztalható pezsgő hangversenyélet, a számtalan növendékhangverseny színes és változatos műsora ugyancsak komoly színvonal emelkedést mutat.

A jó eredményekről tanúskodnak a már eddig megtartott év végi szolfézs és előképző vizsgák is.

Itt kell szólnunk a veszprémi és balatonfüredi országos kamarazene-fesztiválról. A Fővárosi Zeneiskola Szervezet tanulói 8 kamarazene együttessel szerepeltek és előadásukkal osztatlan elismerést, egyben kitüntető oklevelet és plakettet szereztek.

Az évközben rendezett lapról játszási versenyek növendékeink hangszerjátszási és olvasási készségének fejlesztésére voltak hivatottak.

Körzeti iskolánk kapcsolata a helyi párt-, állami- és társadalmi szervekkel szintén örvendetes fejlődést mutat. A kerületi Pártszervezetekkel, Tanácsokkal, Hazafias Népfront bizottságokkal, MSZBT-vel és egyéb társadalmi szervekkel közösen rendezett hangversenyeink száma ugrásszerűen megnőtt. A Rádió tanulóinkkal ez évben 13 hangversenyfelvételt készített. Ezeken 64 gyerekünk szólószámokkal szerepelt, a gyakorlóiskola zenekara pedig önálló műsort adott.

Megindult intézményünk üzemi lapja, a PARLANDO is, amely hivatva van az intézményi és zenepedagógiai hírek közlésén kívül a kartársaknak állandó tájékoztatást nyújtani zenepolitikai és zenepedagógiai kérdésekről.

Mindezek az eredmények tanáraink egyéni teljesítményein túlmenően az egész kollektíva hivatásérzettől áthatott, lelkiismeretes, jó munkáját bizonyítják és ezért köszönet illeti az intézmény valamennyi dolgozóját.

Természetesen ennyi szépnek, jónak felsorolása korántsem jelenti azt, hogy nálunk már nincsenek problémák és minden - ahogyan mondani szokták – golyóscsapágyon szalad. Az önelégültségnek még a látszatát is kerülni szeretnénk. Előttünk még komoly feladatok állnak, amelyek elvégzése, megoldása a kartársak minden erejének kemény összefogását teszi szükségessé.

Így például tovább kell haladnunk a munkafegyelem megszilárdításában. Meg kell szűnniük a pontatlan órakezdéseknek, késéseknek, óraáthelyezéseknek. El kell végre érnünk, hogy a növendék - kimaradásokat a kartársak minden esetben azonnal jelentsék a körzeti igazgatóknak. Fel kell számolnunk az írásos, általában az adminisztrációs munkákkal szemben megnyilatkozó idegenkedést. A növendék nyilvántartások, személyi adatok lelkiismeretes, pontos vezetése a szervezett tanítás jellegéből fakadó iskolai munka egyik fontos tényezője.

Az általános iskolákkal való kapcsolatunkat is tovább kell fejlesztenünk. Az általános iskolákat nem szabad csak a zenetanfolyamoknak helyet adó gazdáknak tekinteni, hanem elsősorban olyan intézményeknek, amelyek a 6-14 éves korú gyermekeknek - tehát a mi növendékanyagunknak - közismereti oktatását, erkölcsi-politikai nevelését biztosítják. Az általános iskolák munkáját ezért mindenben támogatnunk kell és a kartársaknak fontos feladata, hogy őszintén fáradozzanak a minél zavartalanabb kartársi együttműködés megteremtésén. Ennek a jó kapcsolatnak a kialakítása nem utolsósorban a zenetanár kartársak egyéni magatartásán múlik, annak felismerésén és megérzésén, hogy a mi ügyünk és növendékeink ügye érdekében mikor és milyen módon kell a1kalmazkodni az általános iskola körülményeihez, munkamenetéhez.

Igen fontos és időszerű feladatunk a munkás-paraszt származású tanulók arányszámának további növelése. A megvalósításhoz vezető út kétfelé ágazik: egyfelől a felvételi vizsgákon az eddigieknél még alaposabb, körültekintőbb megszervezése, a munkás-paraszt származású jelentkezőkkel való alaposabb foglalkozás, másfelől a már felvett növendékek lemorzsolódásának megakadályozása, a velük való fokozottabb törődés, nehézségek leküzdésében minden segítség megadása. Bízunk benne, hogy mélyreható munkával és összefogással ezen a területen is sikereket fogunk elérni.

A most elmondottakból kitűnik, hogy 1959/60. tanév feladatai erőink további fokozását követelik meg. Munkánk elvégzéséhez lelkesítően fog hatni az a tudat, hogy a jövő tanév a fővárosi zeneoktatás jubileumi éve lesz. 50 évvel ezelőtt, 1910-ben indult meg az akkor létesített fővárosi zenetanfolyamokon a zenetanítás. A jubileumi év eseményekben gazdag részletes•programját a tanév elején tesszük közzé.

Ezen az ünnepi napon nem feledkezhetünk meg arról a bizalomról, szerető gondoskodásról és támogatásról, melyet Pártunk és Kormányunk a pedagógus társadalomnak nyújt. A nevelői hivatás elismerését, a pedagógusok munkájának megbecsülését mutatja az a legutóbbi minisztertanácsi rendelet is, amely az alsó- és középfokú oktatási intézményekben foglalkoztatott dolgozók munkabérének felemeléséről intézkedett. Kormányzatunk meg van győződve arról, hogy pedagógusaink az elkövetkezendő időben még fokozottabban veszik ki részüket az oktató - nevelőmunka színvonalának emelése, ifjúságunk hazafiasságra való nevelése, a szocialista építés érdekében végzendő munkából.

A Fővárosi Zeneiskola Szervezet dolgozóinak a vizsgaidőszakban további jó munkát kívánunk és kérjük, hogy a tanításban már eddig is elért jó eredményeik további fokozásával, a tanulmányi színvonal emelésével járuljanak hozzá az intézmény célkitűzéseinek megvalósításához.