Parlando 1962/4, 6.-7. p.

Az ismeretterjesztés néhány problémájáról

A „Padando” ez év februári számában szerkesztőségi cikk jelent meg fenti címmel, amely cikk - a zenei ismeretterjesztés kérdéseivel foglalkozott. Minthogy e cikknek vitaindító jellege van és a benne foglalt kérdések elsőrendűen fontosak, kötelességemnek érzem, hogy e problémák tárgyalásához hozzájáruljak azzal, hogy néhány gondolatot felvetek ezekkel kapcsolatban.

Talán felesleges hangsúlyozni: a zenei népművelés mai körülményeink között tulajdonképpen a zeneművészet és a széles tömegek kapcsolatát, vagyis annak a feladatnak megvalósítását jelenti, hogy a dolgozó nép kezébe adjuk a zenekultúrát. A szocialista társadalom egyik jellemvonása, hogy nemcsak a politikai és gazdasági hatalom a népé, hanem a kultúra is. Természetesen nem akármilyen zenekultúrára van szüksége a dolgozók tömegeinek, hanem olyanra, amely megfelel az ország politikai-társadalmi fejlődési fokának.

Kulturális életünkben általában s így a zenei népművelési munkánál is fordulatot kell végrehajtanunk. Át kell térnünk a kultúra széleskörű demokratizálásáról annak szocialista szellemű tudósítására.

Közismert tény, hogy jó munkát akkor végezhetünk, ha munkastílusunkat alárendeljük elérendő céljainknak. Ezért legelső feladatunk annak tisztázása: milyen célokra törekedjék zenei népművelési tevékenységünk, vagyis - mi legyen zenei népművelésünk tartalma.

A vitacikkben foglalt szervezési módok és elvek nézetem szerint valóságos iskolapéldái a formalisztikus-objektivista megoldásoknak. Ennek indoklására bizonyára elegendő, ha megállapítjuk, hogy ezeket a szervezési elveket bármely kapitalista-demokratikus kultuszkormány megfelelőnek találhatná és elfogadhatná. Ez pedig azt jelenti, hogy ebben az esetben a forma megelőzte a tartalmat, ami meggyőződésem szerint nem lehet helyes.

Úgy gondolom, hogy mindenekelőtt meg kellene állapítani: milyen jellegű zenei ismeretterjesztő munka és milyen zenei szemlélet népszerűsítése felel meg leginkább nálunk a szocializmus felépítésének? Ha e kérdésben eredményre jutottunk, akkor a megállapított szükségletnek megfelelően a szervezési módokat és formákat megvitathatjuk.

Az ilyen vitának egyik fóruma adva van: a „Parlando”, amely bizonyára helyet ad mindenkinek, aki megjegyzéseit, gondolatait a szóban forgó tárgykörben írásban közölni óhajtja. De ez még nem elég. Szükség van arra is, hogy szóbeli vitát indítsunk a zenei népművelés kérdéseiről. Ez a kérdés-csoport azért is érint bennünket különösen, mert e munkát túlnyomó részben (elsősorban a vidéken) a szakszervezetünkhöz tartozó zenepedagógusok végzik.

A zenei népművelés elvi kérdései sokfelé ágaznak. Ezért helyesnek tartanám, ha ezeknek megvitatása az első időben kisebb létszámú, de kizárólag aktív tagokból álló munkacsoportokban történnék. Az egyes 6-8 tagból álló csoportok konkrét feladatot dolgoznának ki, azt saját körükben kimunkálnák és az elért eredményeket, a tisztázott kérdéseket a szakosztályok elé terjesztenék. Ennek módjául kínálkozik az a lehetőség, hogy e tárgyakról előadásokat tartanának. Így elérhetjük azt, hogy időnként a zenei népművelés elvi kérdéseiről értékes előadások hangoznának el. Ezzel is élénkülne a szakszervezeti élet.

A kis létszámú munkacsoportok munkamódja és belső élete némiképp hasonlítana a gyárakban, üzemekben már kialakított szocialista brigádokéra. A szocialista brigádok sokkal több és magasabb színvonalú munkára képesek, mint tagjai munkájának összege. Fel lehetne és kellene használni azokat az eredményeket, amelyeket a szocialista munkabrigádok tevékenységének vizsgálatánál már eddig is nyertünk. Annak ellenére, hogy a mi ideológiai munkánk alapvetően különbözik egy üzemi brigád termelő munkájától, nem szabad elzárkóznunk attól, hogy az utóbbiak munkája során nyert tapasztalatokat a mi tevékenységünkben hasznosítsuk. Nem kétséges, hogy itt új munkamódszerek és új szervezeti formák alakulnának ki.

Az a meggyőződésem, hogy szakszervezetünkben akadnának megfelelő számban aktívák, akik hajlandók e munkában cselekvő módon részt venni. Használjuk ki az aktívák aktivitását! De megvan a valószínűsége annak is, hogy számos, jelenleg még ismeretlen és nem aktív kartársat is megnyerünk e fontos és szükséges tevékenység számára.

E munka kiindulópontja azonban csak egy lehet: a marxizmus-leninizmus. Csak ennek útján kapcsolhatjuk be munkánkat a szocializmus·építésébe.

Talán kissé túlzottnak tűnik, hogy első pillanatban ily nagyigényű célt tűzzünk ki magunk elé. Szilárdan bízom azonban abban, hogy képesek leszünk egyesült erővel ily problémákat is megoldani, ha komolyan hozzákezdünk kidolgozásukhoz. Ennek előfeltétele: bízni kell aktíváink szaktudásában és lelkesedésében. Aktíváinkat mozgósítva hamarosan az eddiginél élénkebbé és mozgalmasabbá tehetjük szakszervezeti életünket. A szakszervezeti életet csak akkor tekinthetjük igazán élőnek és aktívnak, ha nemcsak a vezetőségi tagok látogatják időközönként a szakszervezeti helyiségeket, hanem az egyszerű tagok is felkeresik, és mozgalmi munkát végeznek.

Még egy problémát szeretnék itt felvetni, amely véleményem szerint elvi fontosságú. Helyes dolog, ha intenzíven az ifjúság és a fiatalság felé fordulunk zenei nevelési tevékenységünkkel. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy ez a fiatalság és ifjúság életének nagy részét felnőtt szülei és családtagjai között tölti.

Amikor az ifjúság zenei nevelésével foglalkozunk, gondolnunk kell arra, vajon helyre tudjuk-e hozni, ki tudjuk-e egyenlíteni azt a feszültséget, amely sok esetben az iskola, a hivatalos kulturális nevelési politika és a családban uralkodó szemlélet között fennáll. Ezt a feszültséget csökkenteni lehet és kell a felnőttek kulturális nevelésével. A felnőttek képzése igen fontos helyet foglal el jelenleg nálunk is a pedagógiai kérdések között. E kérdés fontossága a zenei-kulturális nevelés esetén is igen nagy.

Ne essék félreértés! Egy szóval sem tagadható az ifjúság és az iskolás fiatalság zenei ízlés-nevelésének fontossága és elsőrendűsége. De meg kell állapítani, hogy a felnőtt korúak zenei nevelése is fontos dolog, s hiba lenne ezt elhanyagolni, különösen akkor, amikor utóbbi sok tekintetben a nehezebb feladat.

Ez alkalommal csak néhány - kevés - kérdéssel foglalkoztam a zenei népművelés kérdés-körében és tudom, hogy igen sok egyéb problémát is fel lehet vetni a vitára bocsátott témával kapcsolatban. Remélem, hogy a vita kiszélesedése és folytatása meg is valósul, és sokan szólnak majd hozzá a témával kapcsolatos problémákhoz.

Lesznai Lajos