Parlando 1963/10. 1.-3. p.

Neveljünk tervszerűen!

A Művelődésügyi Minisztérium ,,Nevelési Terv”-ének ismertetése

Új kiadvánnyal gazdagodott pedagógiai irodalmunk. Ezt a gazdagodást nem képletesen, hanem szó szerint értik azok, akik a Művelődésügyi Minisztérium kiadásában megjelent tervet elolvasták, tanulmányozták. „Az általános iskolai tanulók tervszerű nevelésének programja” című könyv címének maradéktalanul megtelelő tartalmával égetően szükséges, nagyon várt és hézagpótló vezérfonala lesz minden neveléssel foglalkozó egyénnek és közösségnek, tanárnak, tanítónak, szülőnek, úttörővezetőnek, politechnikai oktatónak, de még az íróknak, filmrendezőknek is, - vagyis mindazoknak, akiknek közvetlenül, vagy közvetve részük van ifjúságunk formálásában.

A könyv jelentőségét akkor mérhetjük le igazán, ha alaposan megismerkedünk vele. Az itt közölt rövid ismertetés inkább csak az érdeklődés felkeltését szolgálja és abból a lelkesedésből fakad, amelyet a könyv első elolvasása váltott ki belőlem. Az első sorok kötelességszerű elolvasása után egyre fokozódó érdeklődéssel és szinte lázas izgalommal tanulmányoztam végig együltömben a könyvet, s azzal a csodálkozó kérdéssel csuktam össze: Hogy tudtunk meglenni eddig nélküle?

A „Nevelési Program” négy fő fejezetből áll.

Az első fejezet a nevelés tervezésének jelentőségével foglalkozik. Felveti a kérdést: Miért van szükség nevelési program kidolgozására?

Leszögezi: a szocialista nevelő munka a kulturális forradalom központi feladata, mégsem érvényesült nevelő munkánkban eddig elég tervszerűen és szervezetten a szocialista célratörés és tudatosság. Nevelésünk nem kapcsolódott eléggé a társadalmi élet gyakorlatához. Érdekesen és igen találóan mutat rá a hiányosságok egyik okára: „… a szocialista nevelés céljai csak a felnőtt, szocialista ember, illetve ifjú személyiségének általános felvázolásában nyertek megfogalmazást, de hiányzott azoknak a konkrét követelményeknek és feladatoknak a meghatározása, amelyek az egyes korosztályokban végzett nevelő munka során megvalósíthatók, illetve optimális hatásfokkal megoldhatók.”

Az ebből következő feladat megoldásaként a könyv felvázolja a nevelés különböző területein, korcsoportonként részletezve a legfontosabb személyiségjegyeket, és osztályonként azokat a tevékenységi formákat, amelyek a kívánt tulajdonságok kialakítása végett lehetségesek és szükségesek.

A hibák másik oka, hogy nevelői munkánk nélkülözte a tanulók aktív tevékenységét, pedig az ember tulajdonságai tevékenység közben nyilvánulnak meg és tevékenység közben alakíthatók. Ezért a Terv rámutat a tevékenységek formáira és hangsúlyozza a tevékenység megszervezésének fontosságát az iskolában és azon kívül (szülői ház, gyakorlatok, mozgalom stb.)

A harmadik ok: nem valósult meg kellő összhang a nevelés különböző tényezőinek (iskola, ezen belül a tantestület tagjai, a család, a szervezetek, a napközi, a gyermek- és diákotthonok, az üzemek, a sportkörök, a kulturális intézmények, társadalmi szervek) nevelői munkája közt. A nevelési program az iskola feladatává teszi a nevelés különböző tényezőinek koordinálását és ehhez olyan konkrét segítséget nyújt, hogy ismeretében minden nevelésben érdekelt tényező céltudatosan, fokozatosan, tervszerűen, összehangoltan végezheti munkáját.

A második fejezet hat pontban határozza meg a szocialista társadalom embereszményét. Mindenekelőtt leszögezi, hogy az embereszmény a már felnőtt, kialakult világnézetű és jellemű emberre vonatkozik, megközelítése csak fokozatosan lehetséges. A négy oldalas leírás tulajdonképpen eddigi ismereteinket tartalmazza a szocialista embereszményről, összefoglalva: „A szocialista társadalom polgára mindenoldalúan és harmonikusan fejlett, edzett, elméletileg és gyakorlatilag képzett, művelt, politechnikai szemlélettel rendelkező, a dialektikus materialista világnézet és a szocialista erkölcs alapján gondolkodó és cselekvő, munkaszerető, jó ízlésű és életvidám, tevékeny közösségi ember.” Számunkra, zenetanárok számára különösen jelentős az utolsó pont, amely kimondja, hogy a szocialista ember „… felismeri, élvezi és helyesen értékeli a természetben, a tárgyi környezetben, a munkában, az emberi életben és a művészetben megnyilvánuló szépséget… Elítéli az ízléstelenséget… Törekszik kibontakoztatni a benne rejlő művészi adottságokat.” Ezt a fejezetet már csak azért is érdemes részletesen és elmélyülten elolvasni, hogy önvizsgálatot tartsunk: vajon mi magunk hol tartunk a kitűzött cél megközelítésében, a szocialista embereszmény felé tartó úton?

A harmadik fejezet külön tárgyalja a két korcsoport (1-4. oszt és 5-8. oszt. tanulók) nevelési programját.

Tudományosan, mindenre kiterjedő alapos tájékozottsággal és a pedagógiai gyakorlat óriási tapasztalatában kialakított helyes módszerrel először a korcsoport általános jellemzését adja. Ez a jellemzés kiterjed a testi fejlettségi szintre, a világnézeti-politikai és erkölcsi fejlettségi szintre. Ez a fejezet a legkonkrétebb valóságból indul ki, leírja a gyermek testi adottságait, táblázatot ad még a testsúlyról és testmagasságról is, de ugyanilyen alapossággal élő és valóságos példákkal illusztrálja a gyermek értelmi, érzelmi, akarati tevékenységében végbemenő folyamatokat. (Pl. ,,A 3. és a 4. osztályosok… le tudják írni az osztályban csíráztatott bab fejlődésének különböző szakaszait.” Vagy: „Nem ritka az az 1-4. osztályos tanuló, aki a divatos táncdalok egyikét-másikát énekelgeti, az iskolában tanult dalok helyett.”) Beszél a tanulók hazafias érzelmeiről, a munkához való viszonyukról, közösségi kapcsolataikról és mindenütt bátran szembenéz a valósággal, nem szépít, nem kendőz el semmit. Célja, hogy a nevelő tudomására hozza: mivel számoljon,

honnan induljon el a nevelés útján.

Ezután tér rá a fejezet a nevelési követelményekre, vagyis arra, hogy egy-egy korosztálynak mit kell tudnia és tennie, milyen fejlettségi szintre kell eljutnia testileg, világnézeti és politikai téren, mit kíván tőle a szocialista hazaszeretet és a nemzetköziség eszméje, milyen legyen a viszonya a munkához és a közösséghez, mit követelhetünk a szocialista humanizmus és az esztétikai fejlettségi szint terén? Itt is konkrét példák segítik a munkát. A követelmények olyanok, hogy azokat minden épérzékű gyermek és ifjú teljesíteni tudja. (Pl: „az 5-8. osztályos tanuló tudjon úszni… legyen képes könnyű fizikai munka végzésére 4 órán keresztül… Ismerje a szótárak használatát… Kedvelje az éneket és zenét… legyen képes az értékes és selejtes zene megkülönböztetésére. Kapcsolódjék bele lakóhelye zenei életébe”.)

A fenti nevelési követelmények elérésére a tanulók aktív tevékenységén át visz az út. Ezért a fejezet befejező része az egyes korosztályoknak megfelelő tevékenységi formákat ajánl, amelyeken keresztül leghatékonyabban érvényesül nevelői munkánk. Az ajánlottak mellett rámutat és tiltja a káros tevékenységeket.

Példaként kiragadnék néhányat a zenei kulturáltság fejlesztésére szolgáló ajánlott tevékenységi formák közül, amelyek - s ezt ne felejtsük, és nagy előrehaladásnak tekintsük - minden általános iskolai tanulóra (nemcsak a zenét tanulókra) vonatkoznak:

I. osztály 33. pont: Ismerje fel a Himnusz és az Internacionálé dallamát és álljon fel, ha hallja őket!

II. osztály 21. pont: Ha lehetősége nyílik rá és kedve van hozzá, kezdje meg, megfelelő irányítás mellett hangszeres zenei tanulmányait!

III. osztály 35. pont: Rádióból, hanglemezről hallgasson meg néhány ismert népdalt és tömegdalt, művészi feldolgozásban!

IV. osztály 33. pont: Kapcsolódjék be a Himnusz és az Internacionálé éneklésébe!

IV. osztály 36. pont: Hallgassa végig figyelemmel az iskola kórusának hangversenyét! Számoljon be arról, miért tetszett az előadás?

V. osztály 33. pont: Ha lehetőség nyílik rá, vegyen részt társas zenélésben!

VI. osztály 25. pont: Vegyen részt gyermekek részére rendezett hangversenyeken!

VII. osztály 24. pont: Vállaljon szereplést iskolai és egyéb ünnepélyeken!

VII. osztály 25. pont: Olvasson zenei témájú ifjúsági szépirodalmi műveket!

VIII. osztály 20. pont: Lássa meg a táncdalok helyét és szerepét a művelt ember zenei kultúrájában!

VIII. osztály 23. pont: Jegyezze meg a figyelmét megragadó, értékesebb zeneművek szerzőinek, előadóinak nevét és munkásságuk főbb jellemzőit!

A fentieket csak találomra ragadtam ki az ajánlott tevékenységek zenei tárházából, de ezek láttán is képet alkothatunk arról a széles távlatról, amelyet a Nevelési Terv elénk rajzolt.

A könyvet záró 4. fejezet a nevelési program felhasználásának főbb elveit tartalmazza, végül megjelöli a nevelők feladatait.

Összefoglalva: minden pedagógusnak - saját érdekében - melegen ajánljuk a Nevelési Terv alapos ismeretét.

Dr. Soltész Elekné