Parlando 1963/11, 20. - 21. p.

A GYŐRI „LISZT FERENC” ZENEISKOLÁT

Amikor a vidéki városok állami zeneiskoláit látogatom, önkéntelenül is a 20 évvel ezelőtti állapot jut eszembe. Néhány lelkes zenetanár mellett egy csomó kontár, dilettáns igyekezett a kisvárosok és falvak dolgozóinak gyermekeit a polgári selejt zenére nevelni, - jó pénzért. Végül az eredmény az volt, hogy a delikvens több éves „tanítás” után, a nagymamának vagy rokonságának jó uzsonna közepette eljátszotta a szamárindulót, esetleg egy rosszul sikerült, magyar nótának bélyegzett műdalt. Erre kinyíltak az erszények és a gyermek kapott egy fényes pengőt.

Hány zenei tehetség kallódott el, illetve hányat tereltek, így helytelen zenei vágányra. Micsoda lélekrombolás! Ez érthető módon kihatott azután hangversenyéletünkre és az általános zenei ízlésre is.

Ezzel szemben, ha ma egy vidéki város zeneiskolájába lépünk, mindenütt zeneművészeti főiskolát vagy szakiskolát végzett szaktanárokkal találkozunk, akik már nem a polgári giccs muzsikáján nevelkedtek, hanem a Bartók és Kodály által mutatott úton járva, a népzene gazdag dallamvilágán keresztül vezetik a dolgozók gyermekeit és a felnőtt tanulni vágyókat az igazi zene berkeibe.

A győri „Liszt Ferenc” zeneiskolát látogatván az a kép fogadott, ami országunkban sok helyen látható. Építkezés, bővítés, mert oly nagy az érdeklődés, oly nagy a jelentkezők száma, hogy a tantermeket szaporítani kell. Győrött 100 éves a zeneoktatás (1962-ben volt a centenárium); az iskola épülete is elavult. A régi épület már csak kisegítésül szolgál, s az iskola átköltözött a nagyobba, a Liszt Ferenc utcába. Itt szintén fúrnak-faragnak, új termeket készítenek, korszerűbb ablakokkal és ajtókkal látják el a helyiségeket. Persze ideálisabb lett volna, ha ezek a munkálatok a nyári szünidő alatt elkészülnek, s az új tanévet már az átalakított iskolában, a korszerű berendezéssel kezdik el. Az iskola igazgatója, Nagy Miklós elmondja, hogy igen sok gondot okoz neki az építkezés, az iparosokkal való foglalatoskodás, kivált most, hogy a tanítás már javában folyik. Győrött különösen sok nehézséggel kellett az iskola agilis igazgatójának megküzdenie, mert az állami irányító szerveket jó ideig erősen lekötötte a város iparosításának korszerűsítése és nem igen maradt erejük a kulturális és művészeti élet fejlesztésére. Most azonban már megfelelő jó kapcsolat épült ki a zeneiskola és a tanácsi szervek között, s ennek eredményeképpen az állami szervek hathatós támogatást nyújtanak az iskola nívóssá tételéhez és korszerűsítéséhez. A Művelődési Osztály minden zeneiskolai megmozduláson részt vesz. Az igazgató annak a reményének adott kifejezést, hogy most már az általános iskolai rendtartás után remélhetőleg hamarosan elkészül a zeneiskolák rendtartása is.

A zeneiskola jelenlegi növendéklétszáma 570, s ehhez bizony a 12 tanterem kevés. Ugyancsak kevés a jó zongora. Lássuk a növendékek szakonkénti megoszlását: kb. 270 zongorista, 130 hegedűs, 24 gordonkás, 22 énekes és 11 furulyás növendék. Idén nyílt meg az ütőhangszer tanszak, sajnos azonban hangszerük még nincs. Tavaly indult meg a klarinét tanszak, amely immár 27 növendékkel rendelkezik, akik majdnem mind saját új, méghozzá Böhm-rendszerű hangszereken tanulnak. Az iskola szintén beszerzett 3 db vadonatúj Böhm-klarinétot. Sajnos azonban sem fuvola, sem oboa, sem fagott tanszak nincs, a rézfúvósok pedig teljesen hiányoznak. Ez részben annak tulajdonítható, hogy a helybeli szakiskolán kezdőket is tanítanak, ami tulajdonképpen nem szakiskolai feladat. Sok gondot okoz az igazgatóságnak az újonnan megindult kapuvári fiókiskola tanerőkkel, hangszerekkel és helyiségekkel való ellátása stb. Mindenesetre itt is már nagy haladás mutatkozik. Nemcsak a zongora, tangóharmonika és vonós hangszerek iránt van érdeklődés, hanem már 10 klarinétos és 5 furulyás növendék is jelentkezett. Az iskolának a város külterületein levő művelődési házakkal állandó a kapcsolata. A győri „Musica antiqua” együttesnek az Országos Filharmónia adja a művészeti vezetőt, de többsége az ottani tanári karból áll. A hangversenyeket általában a múzeumban tartják. A győri zenebarátok egyesülete három tagozatból tevődik össze: 80 felnőtt és 60-60 gyermekből áll, akik klubokban és szakkörökben is tevékenykednek. Programjuk a szórakoztatózenészek továbbképzését is felöleli.

A tanár kartársakkal való beszélgetés kapcsán sok probléma merül fel. Általános, egészséges benyomás az, hogy a zenetanárok állásukat igazán hivatásnak tekintik és a hivatalos óraszámuk mellett intenzíven foglalkoznak a vidéki zenei élet, hangversenyélet felvirágoztatásán. Joggal hiányolják, a kollégák a könnyű, de nívós zongoraanyagot, úgyszintén a társas zenéléshez szükséges kottaanyagot. Ugyanez vonatkozik a növendék zenekari kotta-anyagra is. Persze ilyen helyen, ahol szakiskola is működik, kevés a továbbképzős növendék a zeneiskolában és túl kevés az olyan zongorista, akit a kamarazenélésben használni tudnának. Nincs külön kamarazene óraszám, a kollégáknak - mint jelenleg még mindenütt -, saját óraszámaikon belül kell a kamarazene csoportokat megszervezniük. (Évente rendezünk ifjúsági kamarazene fesztivált, de a kamarazene, mint tantárgy a zeneiskolákban nem létezik.) Kevés idő jut továbbá a módszertani vitákra és továbbképzésre, pedig meg van rá az igény!

A győri zeneiskolán tett rövid látogatásunk során sok probléma merült fel. Természetesen ez a rövid írás nem merítheti ki a teljes problémakört, van·még nehézség, áthidalnivaló éppen elég. De nem kétséges, hogy országszerte növekszik a zenetanulás iránti vágy és vidéki zeneiskoláink - köztük elsők között éppen a nagy múltú győri „Liszt Ferenc” zeneiskola is - tevékenyen kiveszik részüket a zenekedvelő, hangverseny látogató tömegek neveléséből.

Dr. Berkes Kálmán