Parlando 1963/12, 14.-17. p.

Egy Liszt tanítvány „Új zongoraoktatási módszer”-e

(Folytatás)

A II. év tananyaga

A hangnemek ismertetése és gyakorlása; transzpozíció; az előforduló modulációk elemzése és alkalmazása; figuráció; összetett dalforma. Czernyből 32-57-ig és ezen kívül a tanítvány egyénisége szerint hasonló formában írt nemzeti és klasszikus darabok. Fogalmazási gyakorlatul csak a dalformákat veszik, elemezni azonban a kis rondót és szonatinákat is, melyeket a dalformákkal és egymással hasonlítanak össze.

Ebben az évben a következők fejlesztésére fekteti a fő súlyt:

1. hangjegyolvasás és gyors gondolkozás fejlesztése,

2. az akkordok értelmezése: alakzatok, felbontások, fokok és fordítások, bővítések, díszítések és egyszerűsítések, más beosztások és markírozások alkalmazása,

3. modulációk rögtönzése,

4. transzpozíciók,

5. tökéletesíteni a frazeálás és ujjrend iránti érzéket. (Több kiadványt tanulmányoznak át, majd a mű szerkezetének sajátossága és esztétikai szabályok egybevetésével a tanulóval együtt állapítják meg a legmegfelelőbbet.)

6. Az írásbelinél a fő súly a figuráción van, amely előkészíti a III. év szabadabb irányát és alapját adja a kontrapunkt stílusnak.

Egy dolgozat részlete a figurálásra.

A III. évfolyam tananyaga

A hangnemek ismertetésének és gyakorlásának folytatása, főleg a moll hangnemek. Variáció.

Ehhez a fő gyakorlati anyag: Mozart Variációi mellett Bach Prelúdiumok és Invenciók, valamint néhány nemzeti, és klasszikus darab. A darabok szerkezete alapján vázlatokat készítenek, kiírják és kidolgozzák a generálbasszust, megjelölik a harmonikus kivonaton a skálákat és fokokat, hogy a moduláció és annak kivitele azonnal szembetűnjék.

A skála- és akkord-gyakorlatok a daraboknak megfelelően bővülnek. A preludirozást és rögtönzést folytatják; ujjgyakorlatok a szükséghez mérten.

Ettől az évtől kezdve a művészi előadásra mindig nagyobb és nagyobb gondot fordítanak.

Részlet egy dolgozatból, mely Schumann: Volksliedchen című darabjára készült variáció.

A IV. évfolyamban

Az ún. nemzeti stílussal foglalkoznak s a kor divatjának megfelelően ehhez a tananyag Székely és Ábrányi magyar ábrándjai. Az alapgyakorlatok a szükséglethez mérten a futamokkal bővülnek. Az elemzés itt elsősorban az ábrándok alapjául szolgáló „népdal” kikeresése és annak megállapítása, hogy az milyen módon van átírva. Majd megvizsgálják a kíséretet is (kettőzések, szétszórt, összevont akkordok, szinkópa, figuráció stb.). Ezeket a kivont elemeket más népdalokra alkalmazzák zongorán és írásban. Az írásbelinek háromféle módját javasolja:

1. Egy-egy motívum alkalmazása egy más dal minden ütemére.

2. Több motívum alkalmazása ugyanazon ütemre.

3. A már tanult vagy a tanítvány által alkotott motívum szabadon, ízlés szerint válogatva.

Tamássyné a nemzeti zene fejlődését kívánta elősegíteni azáltal, hogy mint írja: „képessé teszi a növendékeket arra, hogy nemzeti dalainkat ízléssel, hallás után játszani és átírni is tudják; a tehetségesebbek pedig új dalokat is alkothatnak és megkísérelhetik a klasszikus zene vívmányait nemzeti gondolatokra alkalmazni”.

A IV. évvel tulajdonképpen a szerkesztési gyakorlatokkal összekötött tanítás befejeződött, de a beható elemzések a módszerrel tovább is összefüggnek. A kompozíciós gyakorlatok csak eszközök voltak arra, hogy saját dolgozataikon keresztül tanulják meg mások műveit megfigyelni, megérteni és értékük szerint méltányolni.

Az V. és VI. évben

A zongorajáték technikai elemei önállósulnak. Tehát a skála és akkord tanulmányokat már a daraboktól függetlenül, kész tanulmányokból választják ki a szükségletnek megfelelően. (Czerny, Taussig, Mohr, Schmidt.) A zeneelmélet és összhangzattan egymással összefüggő menetben képezik a tanulmányi anyagot.

Ezeket az éveket a tanultak összefoglalására és a remekművek ¾ forma és írók szerinti ¾ ismertetésére szánják. A formáknál a magasabb rondóval, szonátával és fúgával foglalkoznak; a remekműveket pedig Bachtól Lisztig a zeneszerzők vázlatos élettörténetével és stílusbeli sajátosságaikkal együtt tanulmányozzák. Minden új formánál néhány művet megtanulnak és többet összehasonlítás és ismertetés céljából részint átolvasnak, részint a tanár előjátszása alapján ismernek meg.

Írásbeli feladatul különböző táblázatokat készítenek a skálákról, akkordokról, műformákról, modulációkról.

Pl. egy „Reicha”-féle táblázatminta, amelyet azután különböző alaphangra transzponálnak.

A vázlatok készítése továbbra is feladat és egy-egy dolgozatot is írnak valamely megtanult darabról, amelynél az alapos elemzésen kívül, annak reájuk tett hatásáról és a tanulásnál követett gyakorlati eljárásokról is beszámolnak. Egy ilyen tanulmánnyal zárja könyvét, melyet egy öt éve tanuló növendéke Mozart a moll Rondójáról írt.

Az elemzés szempontjai

Végül hadd soroljam fel a művek elemzéséhez megadott szempontokat.

1. Függőleges tagolás.

A darab felosztása formailag: tétel, rész, szakasz, periódus, gondolat, motívum.

2. Harmónia.

a. Az egyes akkordok felismerése, egyszerűsítése, és jelzése. A generálbasszus szabályai szerint az alaphangok kiírása.

b. Az akkordok összekötése.

c. Az előforduló modulációk jelzése.

Veszprémi Lili

(Folyatása következik)