Parlando 1963/12, 11.-13. p.

A zongoratanítás első évének legfontosabb feladatai

Methodikai képesítő dolgozat

Októberi számunkban hegedű-methodikai képesítő dolgozatot közöltünk. Most a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola zongora-szakos tanárjelöltjének, Oberle Annának képesítő dolgozatát közöljük.

*

A zenét tanulni kívánó gyermekkel első feladatunk, hogy még a hangszertanulás megkezdése előtt elkezdjük zenei képességeinek kifejlesztését. Nem a kottaolvasás, a zenei jelek, a billentyűsor megtanítása az első feladatunk, hanem az, hogy a gyerek a dallam és a ritmus alapvető elemeit saját zenei megnyilvánulásaiban tudja kifejezésre juttatni. Ezt a feladatot a modern zeneoktatásban az előképző végzi el, ahol dallal, zenével kapcsolatos mozgásokkal készítjük elő a gyereket a hangszertanulásra. Cél az, hogy a gyerekben zenei élmények alakuljanak ki, érezze a zenében az egyenletességet, értékfelezést, tempót, magas és mély hangok közti különbséget, az indítás és érkezés helyét stb. A mai zenei szemlélet alapja a dal, s a hangszertanulást is a dallamból kiindulva vezeti le. Alapvető követelmény tehát, hogy a hallási elemet maximális mértékben kihasználjuk, ennek legbiztosabb eszköze a sok éneklés és transzponálás. A sok éneklés nagyon fontos a muzikalitás, tiszta intonálás és a zenei kifejezés szempontjából. Mindig az énekhang legyen az „eszmény”!

Az előképzőt végzett, hangszerhez kerülő gyereknél mindig az előképző anyagából kell kiindulnunk. A hangszeres tanárnak tehát tisztában kell lennie az előképző anyagával, ha arra akar építeni; nem beszélve arról, hogy sok esetben a növendék párhuzamosan végzi az előképzőt a hangszertanulás első évével és ilyenkor a hangszeres tanár feladata az első zenei élmények adása is.

A zongorázni tanuló kezdő első kottája: Czövek: Zongoraiskola 1. Az 1. oldalon játékdalokat találunk. Ezeket elénekeltetjük először szöveggel, majd szolmizálva. A ritmust eltapsoltatjuk. Azután az énekhez mérőt tapsoltatunk. Érzékeltetjük az ütemsúlyokat. Különböző feladatokat is adhatunk: írja le a gyerek a ritmust emlékezetből, ritmusjelek alá a szolmizációs jeleket. Ezzel egyidőben megkezdjük a mechanika előkészítését is: a gyerek állva vezényel dalokat jobb és bal kézzel (illetve karral), majd egyszerre mindkettővel. A gyakorlat lényege, hogy a gyerek a karját „egybe érezze”, a mozgás vállból történjék, a kar ne törjön sehol. Ugyanakkor a vállból történő szabad karlengetést is gyakoroltatjuk. Vízszintes mozgást is végeztetünk, amelyet pl. a vasaló mozgására való utalással tehetünk szemléletessé a gyermek számára.

Az ujjmozgás és a kar kooperációjának alapjait is ekkor kell megvetnünk. A kezdő először az ujjait billentgeti a levegőben egymás után. Ezután erőteljes nyitó-csukó mozdulatokat végeztetünk, majd a „kis-körökkel” az ujjvég-érzet kialakítását kezdjük meg. A kar egyik gyakorlatnál se legyen alátámasztott. Ezután a fedélgyakorlatok következnek. Először az ujjakat koppintgatjuk a fedélen úgy, hogy az ujjhegyen álljon fel. A kis dalokat 3, majd 2 ujjal a fedélen kezdjük tanítani. Először csak koppantásonként gyakoroltatjuk. egyik ujj billent, a másik készül.

2. old. Kodály olvasógyakorlatok: először elénekeltetjük, majd adott hangokból kikerestetjük, de megkívánjuk. hogy a kottába nézzen, tehát már ne csak a hallására támaszkodjon, mint az előző gyakorlatoknál.

Ezekkel a gyakorlatokkal párhuzamosan történik a billentyűzet megismertetése, az abszolút hangnevek és azon kotta megtanítása. A 4. oldalon levő Kodály olvasógyakorlatokat a kottaolvasás gyakorlására használjuk. A 7. oldalon a legato játék előkészítésére találunk gyakorlatokat, ezeket különféleképpen variálhatjuk. Először fedélen, majd fehér billentyűkön végeztetjük. Itt is a hangpárokból indulunk ki, azután térünk rá több ujj összekapcsolására. A 8. oldalon könnyű fekvésű pentachordokat találunk. A betűírásos gyakorlatokat adjuk fel ezekben a pentachordokban zongorázni. A billentyűzetet, az abszolút hangmagasságot, és a relatív szolmizációt kapcsoljuk össze ezekkel a gyakorlatokkal. A 9. és 10. oldalon népdalok találhatók éneklésre és zongorázásra. Ezekből csak a könnyűeket használjuk fel. Először zeneileg készítjük elő (ének, taps), azután mechanikailag. Itt megkezdhetjük a kétkezes játék előkészítését: az egyik kéz zongorázik, a másik mérőt üt hozzá, utána csere. A 11. oldalon található dalocskák közül megfelelő előkészítés után kottából játszanak, de itt is csak a könnyűeket. Ügyelni kell, hogy a repetíciónál a kart könnyen vegye ki a gyerek.

13. old. Minták dudakíséretre. A megfelelő előgyakorlatok után (amelyekkel a dudát is előkészítjük), először egyenletes negyedekből álló dudakíséretet játszanak szünetek nélkül. Ezeknél a kis daloknál már meg kell adni a karaktert is.

A kvintváltók közül a nehezebbeket lehet később tanítani esetleges hibák kiküszöbölésére. A „Sima játék”-ok közül a 2 és 3 jó. Dallamok ellenszólammal; 1, 2 - határozottan markánsan játszatjuk. A 3-ban a jobb és bal kéz felváltva frazíroz. Itt a 4 taktust egy kötőív alatt játszatjuk könnyítésképpen.

7, 8 ¾ lágyabb karaktert adjanak,

9 ¾ nagyon jól elő kell készíteni fedélen,

10 ¾ később tanítjuk, markáns, jó karakterrel,

11 ¾ kánonszerű indítású, csak annak a gyereknek adjuk, aki tudatosan meg tudja csinálni az imitációt,

13 ¾ karos összefoglalás fontos, inkább később tanítjuk. Hangsúlytalan indítás!

15-16 ¾ előkészítik a Mikrokozmosz I. pozíció-váltásos darabjait. Vigyázni kell a hosszú hangok kitöltésére,

14 ¾ később tanítjuk,

17 ¾ szép hangra vigyázni kell,

18 ¾ lapról olvasásra használjuk,

19 ¾ az I. év végén tanítjuk. A folyamatosságra kell ügyelni. Tartott karral játsszák,

21 ¾ Fontos darab. A dallam-kíséret viszonya jól érthető a gyerek számára, mert itt egyszerű formában találkoznak vele,

22 ¾ markáns ritmizálással,

23 ¾ ne legyen gyors,

28 ¾ a gyerekek kedvence. Nem az első ujj, hanem 3-2-1. Fedélen jól elő kell készíteni,

33 ¾ ujjrendváltással repetáltassunk, bal kézben: 4-3-2-1,

34 ¾ első év végén tanítjuk,

35 ¾ bal kéz folyamatos mozgását előkészítjük. A gyerek tanulja meg kívülről csak bal kézzel. Az utóbbi két darabnál a gyerek először találkozik a dallam-kíséret közti dinamikai különbséggel. Előkészítés: először mindkét kéz halkan, a dallamot csak később emeljük ki,

38, 39 ¾ fekvésváltozás. Korán tanítjuk.

47 ¾ alá-, fölé-tevéssel külön kell foglalkozni,

48 ¾ lassan, markánsan,

55 ¾ a dallamformálás szép legyen,

57 ¾I. év végén, a II. év elején tanítjuk, a bal kéz kíséretet elő kell készíteni, karosan. Az ABC többi darabját is ugyanilyen szempontok szerint dolgozzuk fel.

Kezdőknél a munka fő része az órán van. Az új ABC darabok tanításának fázisai:

· A gyerek leolvassa.

· Megkeresi a helyet a zongorán.

· Lejátssza azt a pentachordot, melyben a dal mozog.

· Énekli szolmizálva, ritmuskopogással, vagy mérővel - lehet lassan.

· Tempóban olvassa le hangnévvel, mérőütéssel.

· Lejátssza fedélen: kézre nem nézhet.

· Zongorázás:

a) külön kézzel,

b) nehéz részeket kiemelve.

Az ABC-vel párhuzamosan taníthatjuk az első kis Kabalevszkij-darabokat, amelyeknek problémái nagyjából azonosak az ABC-darabok problémáival.

I. évben tanítjuk még Bartók: Mikrokozmosz 1. kötetéből válogatott darabjait. Kis dallamívek összefoglalására legjobb gyakorlatok. Ezekben Bartók a gyerekek értelmére is épít, gondolkoztatja őket. A zongoratanár feladata, hogy szemléletes képekkel élményszerűvé és érdekessé tegye a gyerek számára ezeket a kis dalokat és karakterüket megértesse. (Vidám, vagy szomorú darab.)

Célunk, hogy a növendékekkel megszerettessük a zenét és kifejlesszük azt a képességet, hogy felfogják és megértsék a természetben, a társadalmi életben és művészetben megnyilvánuló szépet és azt realizálni is tudják saját kis művészi tevékenységükkel.

Oberle Anna