Parlando 1963/12, 18.-20. p.

A SZÉKESFEHÉRVÁRI ZENEISKOLÁT

AHOL 10 ÉV UTÁN DERÜLT KI NÉGY TANÁR „ALKALMATLANSÁGA”

A Parlando olvasói ismerik legutóbbi számunk egyik közleményéből azokat a nehézségeket, amelyek közepette a tanítás folyik az átépítés alatt levő székesfehérvári zeneiskolában. Zenepedagógusoktól és növendékektől egyaránt kétszeres erőfeszítést igényel az építkezés, hiszen szívességből rendelkezésre bocsátott - és fel nem szerelt - termekben, üzlethelyiségekben folyik jelenleg a tanítás, a város tíz, egymástól távol levő pontján.

Mindezt szívesen végzik a zeneiskola tanárai, mert tudják, hogy néhány hét múlva 18 korszerűen felszerelt, új tanteremben folytathatják munkájukat. Azt azonban nem látják szívesen, hogy a tanítást egy kellemetlen, hetek óta húzódó munkaügyi probléma nehezíti meg, ami - így véli velünk együtt mindenki - elkerülhető lett volna…

Elkerülhető lett volna, ha a felettes hatóságok intézkedéseit több megértés és értelemszerű, rugalmas elgondolás sugallja, mint a merev szabályokhoz való megkötöttség.

Miről is van szó tulajdonképpen? Arról, hogy a megyei Tanács alkalmatlanság(!) címén felmondott tanév közben négy zenepedagógusnak, mégpedig olyanoknak, akik több mint egy évtizede utazó-tanárként járnak le a fővárosból Fehérvárra, és ez idő alatt nem csekély érdemeket szereztek a város zenei életének fejlesztésében. Az október végén kikézbesített felmondó levelek hidegzuhanyként érték a tanárokat annak ellenére, hogy már a múlt tanév végén szóba került a tanítási napok szabályozása. Az igazgató megkísérelte az összes ésszerű indokok felsorolásával megértőbb eljárásra bírni a megyei Tanács VB művelődésügyi osztályát. Ám ott az ügyből „presztízs-kérdést” csináltak és az igazgatót utasították, hogy vezesse be a négy napos tanrendi beosztást, akár van erre lehetősége, akár nincs. (Nyilvánvaló, hogy aki az Operaház tagja, hetenként legfeljebb kétszer utazhat tanítani vidékre. Ez a gyakorlat évek óta, és mindaddig így is kell maradjon, amíg vidéken szükség van operaházi zenészekre, mint utazó-zenetanárokra.)

A megyei Tanács eljárása nyomán egyeztető bizottsági ügyek indultak meg. Az érintett négy tanár kiesése pedig teljesen felborította az amúgy is nagy nehézségek árán fenntartott tanítási rendet. Nem kétséges ugyanis, hogy a tanév megkezdése után lehetetlen megfelelő helyettest találni, kiváltképp olyant, aki hetenként négyszer vidéken tud tartózkodni. A négy utazó tanár közül egyébként egy klarinét, egy trombita, egy gordonka és egy hegedű-brácsa szakos. Mindez mutatja, hogy éppen a legnehezebben pótolható zenepedagógusoknak mondtak fel, - méghozzá alkalmatlanság címén!

Az iskola igazgatója megkísérelte a lehetetlent, hogy biztosítsa a tanítás folyamatosságát. De annál több eredményt nem ért el, mint hogy az elbocsátott négy tanár helyett mindössze egyet talált, aki heti két napon (tehát éppúgy, mint elődje!) átvette a gordonkás növendékek tanítását. A trombitásokat két operaházi zenész vette át óradíjasként - elméletben, (az egyik harsonás, a másik fagott szakos), a valóságban, amikor ott jártunk, éppen hazaküldték a növendékeket. A klarinét-tanár pedig - az iskola iránti szolidaritásból - óraadó tanárként önmagát helyettesíti. (Mint óraadó tanárt ugyanis nem kötelezhetik négyszeri leutazásra.)

Ha azt is hozzátesszük, hogy a szülők és a növendékek küldöttségben keresték fel a művelődésügyi osztályt, akkor látjuk csak világosan, mekkora visszhangot keltettek a felmondások Fehérvárott!

Ismételjük: mindezt el lehetett volna kerülni, és semmiképpen nem lett volna szabad a tanév megkezdése után ilyen eljáráshoz folyamodni. Magunk sem értünk egyet a heti óraszám két nap alatti teljesítésével. De jelenleg még nem nélkülözhetőek az utazó-tanárok, kiváltképp olyan tanszakokon, ahol ma még pedagógushiánnyal kell számoljunk. Az általánosítás helyett egyéni elbírálásra lett volna szükség, és az egész ügyet a nyári szünidő alatt kellett volna lebonyolítani. Az 50 éves jubileumához érkező székesfehérvári zeneiskola ilyen körülmények között nem a legjobb előjelekkel készül a tavasszal Székesfehérvárott megrendezendő VII. Országos Ifjúsági Kamarazene Fesztiválra!

Kollár Endre