Parlando 1963/12, 19.,21. p.

A KOMLÓI ZENEISKOLÁT

SZÍVÜGY-E A ZENEOKTATÁS KOMLÓN?

A komlói Erkel Ferenc Állami Zeneiskolában a tanítást ez évben csak október 28-án kezdték meg. E szerfelett kései kezdés is jórészt a megyei lap, a Dunántúli Napló két nem éppen hízelgő című, féloldalas cikke megjelenése után következett be:

„Iskola, ahol csak egy hónap múlva kezdődik a tanítás”, majd: „Kapkodás, huzavona és felháborító mulasztás”. (Mindjárt meg kell mondani: nem a tantestület ludas a dologban!)

Nem mindennapi, nem is szolid címek. Ami mögöttük van, az sem. Mi a helyzet Komlón a zeneiskola dolgában? Tömören ez: az iskola épülete mintegy másfél évtizede felvonulási épületnek készült, majd ún. „késdobáló” lett, vagyis nem éppen első osztályú kocsma. 1956-ban kapta meg a zeneiskola, azzal az ígérettel tetézve, hogy pár év múlva majd új zeneiskolát kapnak. Azóta kilenc év telt el. Az iskola műszaki jellemzői évek óta: salétromos, vizes falak ,tanterem-, folyosó-mennyezet leszakadás, csöpögő beázás. A kora nyáron pedig a budapesti Hídépítő Vállalat távfűtési mélyvezetéket építvén az iskola közvetlen közelében, olykor kétarasznyira a falaktól, 4-5 méter mély munkaárkokkal zárta el a világtól, s ezeket az árkokat a júniusi felhőszakadás feltöltötte vízzel, iszappal, és úgy alámosta az épületet, hogy a fal egy helyen megrepedt, a födém meghajolt, a padozat felpuffadt, más helyen lesüllyedt. Éjnek idején költöztették ki a zeneiskolát, az épületet életveszélyesnek nyilvánították.

Mi történt aztán? Szeptember 9-én megtartották az egyetlen ép helyiségben a tanévnyitót, de a tanítást nem tudták elkezdeni. Ez idő tájt, szeptember 13-án jelent meg a Dunántúli Naplóban Magyar László újságíró első cikke. Minő haszon következett ebből? Mindössze annyi, hogy október végéig nem történt semmi! Illetve mégis: az illetékesek rájöttek, hogy erre az épületre már nem érdemes újabb ezreket költeni. Ekkor indult meg a helykeresés. A komlói Zrínyi művelődési házban kaptak helyet, azzal a megkötéssel, hogy a tanteremnek használt ping-pong-, barkács-termekben a korábbi rendeltetésnek is megfelelően folyik majd az élet. A Zrínyi művelődési ház dolgozói a legnagyobb megértéssel viseltetnek a vendégek iránt, de kell-e valakinek is magyarázni, mennyire egymás útjában van a két intézmény?! A befogadóknak nem éppen vigasztaló, hogy közel háromszáz tanuló és 15 pedagógus szállta meg őket, a zeneoktatást is szerfelett megnehezíti, hogy hely- és időbeosztás tekintetében szigorúan alkalmazkodniuk kell. Rövid időre ígérték a vendégeskedést, de mint Magyar László is joggal írta:

„Mindenki tudja, hogy legalább egy évre, ha nem többre szól, hisz... az Országos Tervhivatal tud a komlói zeneiskola sorsáról, alig várható, hogy néhány éven belül a tíz milliót elő tudják teremteni.”

Úgy tűnik, „papírja” mindenkinek van, mindenki „fedezi” magát a komlói kulturális malőr dolgában. De nyugodtan állítom: ezek a „papírok” nagyon is papírértékűek annak a háromszáz zenét tanuló bányászgyerek szülőjének szemében, akik áldozatot hoznak gyerekeik művészi ízlésének fejlesztéséért. Azt is állítom: a komlói bányász társadalom előtt is felelősek, akik idáig „hevertették” a komlói zeneiskola ügyét, mondván-vélekedvén olyasféleképpen: „ugyan mi szükség van Komlón zeneiskolára!” És ezt a felelősséget a komlói és a baranyai irányító szervek is magukra vállalhatják, mert nemcsak a MSZMP VIII. kongresszusa, és nem is csak a Szaktanács idei októberi plénuma állította reflektor-fénybe a művelődésnek a szocializmus felépítése karában elodázhatatlan, félre-állíthatatlan, pótolhatatlan fontosságát, jelentőségét. A kultúra ügye, melynek része a zeneoktatás, nem az idén fonódott egybe a szocializmus ügyével.

A komlói zeneiskolában a 15 fiatal zenepedagógus hittel telítve dolgozik, a háromszáz bányászgyerek is szorgalommal tanul. Híre volt és van a zenekultúra komlói műhelyének. A mulasztásokat helyre lehet hozni. A mulasztásokat helyre kell hozni. A komlói zeneiskola dolga nem csupán szívügy. Becsület dolga is.

Varga Imre