Parlando 1963/2, 2.-6. p.

Az improvizáció, mint a forma és harmóniaérzék fejlesztésének eszköze a szolfézstanításban

(Folytatás)

Dallamok rögtönzése

Eddigi gyakorlatunk alapján a dallamok rögtönzése tulajdonképpen csak a periódusok - kérdés-felelet - tanulásakor került szóba. Valójában azonban már a legegyszerűbb kézjeles gyakorlatok is összeköthetők rögtönzésekkel; már ilyenkor is tekintettel kell lennünk azokra a követelményekre (forma, építkezés stb.), melyeket már a bevezetésben elmondottunk. Nagyon fontos, hogy erre maga a tanár is súlyt helyezzen, mert a növendékek a természetes utánzás során a gondos példákból sok ösztönös muzikalitást vehetnek át észrevétlenül, míg ellenkező esetben sok formai hiányosságot idegezhetnek be. Új dallamhang elsajátításakor, vagy egy-egy melódia-fordulat begyakorlása idején bő alkalom nyílik az improvizációra. A „Csömödéri” k. dal, a benne levő s-r fordulat és a végző ütem egy negyed két nyolcad ritmusa már sok gondot okozott annak, aki tanította. Néhány dallam és ritmusfordulat a rögtönzés beindítására:

Népdalaink szerkezete, mind a teraszos, mind a kupolás, alkalmat ad arra, hogy egy indító dallamsor megadása után a növendékek maguk folytassák, vagy akár be is fejezzék a dallamot. Később a harmadik sor B-vé alakulása, vagy még ezt megelőzően ugyanennek a sornak variálása színezhet, díszíthet. Az adott példák alapján maga a növendék is már rögtönözhet kezdő dallamokat. E gyakorlatok már sok helyen szerepelnek a tanítás menetében. Elhanyagoltuk azonban a pár éve igen jól bevált zenei „köszönést”, mely egy-egy óra indítására, zárására oly szép keretet adott. Néhány példa azok részére, akik már nem emlékeznek rá, vagy annak idején még nem tanítottak:

Jó napot kívánok! A viszontlátásra!

Ugyanez igen egyszerű dór fordulatokkal:

vagy mixolíd változatban:

esetleg szöveg nélkül, pl. a színezett hangsorok tanításánál:

Ha a tanár „köszön előre”, akkor bármit improvizálhat, a növendékek egy kvinttel lejjebb felelnek rá. Milyen érdekfeszítővé teheti már az óra első perceit is!

Aránylag kevés gondot fordítunk a szekvenciák képzésére, vagy az indítás rögtönzésére. Pedig a klasszikus zenében erre rengeteg példa van, a szekvenciák helyes kezelése egyidejűleg a jó funkcióérzék kifejlesztésére is vezethet. Különösen jól igazolja ezt a tényt a szekvencia rögtönzött befejezése, ami - tapasztalatom szerint - mindig egy kicsit megriasztja a növendéket. Formaérzékéről tesz tanúságot, hogy mikor hagyja abba, és harmóniai érzékét mutatja az utolsó improvizált dallamfordulat. Néhány gyakorlati példa egy szekvencia indításához:

„Énekelj egy szekvenciát h-mollban!

stb., stb.

Dallam és ritmus együttes érzékelésére ebben az esetben jó példa lehet: adott ritmushoz ― pl., amelyet az előző órán leírtak, esetleg diktandó volt ―, dallamhangok rögtönzése. Ilyen feladat írásbeli rögtönzése is nagyon instruktív, főként mert kombinálásra, építkezésre is nyugodtabb előkészületeket ad. E gyakorlatra példa:

Otthon hozzáírnak: m, r, d, s, r, m, r, d, r, s, 1, t, d, r, ril, f, 1, s, m, d, r, d.

Elképzelt funkcionális váz: T D S D T

Dallamot rögtönözhet hangszeren valaki, miközben a többiek egy leírt ritmusgyakorlatot kopognak. Ennek magasabb foka az lehetne, hogy pl. negyed, nyolcad-os egységű, változó ütemű ritmusgyakorlathoz valaki dallamhangokat rögtönöz zongorán, pl. egyszerűen csak ismétlődő 5/8-os vagy 7/8-os ütemben, azonos hangokkal, vagy variálva: d ri m fi 1 fi m ri d ta, l d ri m fi stb. Ha pedig még hozzákapcsol a bal kézben egy 1-m kvintet orgonapontként, akkor messze sokkal színesebb lesz az osztály ritmusgyakorlata, mintha csak egyhangúan kopognák az adott gyakorlatot.

Többszólamúság rögtönzése

Itt most már nem polifon ritmusgyakorlatokról akarunk szólni - hiszen azokat már érintettük a ritmusról szóló fejezetben -, hanem a dallami többszólamúságról. Orgonapont, dudaszólam a legegyszerűbb fajtái. Az egyszólamú kézjelek analógiájára két kézzel, két szólamban is mutathatunk dallamokat. Egyszerű kétszólamú improvizációk ugyan szerepelnek a tananyagban, mégis kevesen élnek vele, mert a magyar népdaloknak csak kis hányada alkalmas ilyenféle gyakorlásra. Annál több alkalom nyílhat idegen népek dalainak erre való felhasználására, gondoljunk csak a horvát „Hej Ilona” k. népdalra, melynek változata Haydn egyik szimfóniájában is szerepel. A növendékek által rögtönzésszerűen megalkotott többszólamú előadás ilyen is lehetne:

Világosan kitűnik, hogy a klasszikus funkcióérzet fejlesztésére az ilyen gyakorlat mennyire alkalmas. Az orosz népdalok népi többszólamúsága mintájára, és azok éneklésének gyakorlatában sok rögtönzési lehetőség van második, vagy később harmadik szólamra. De megtehetjük azt is, hogy ismert igen egyszerű kis kánon mintájára kánont rögtönöztetünk növendékeinkkel! Nagy lesz az öröm az osztályban, ha egy ilyen improvizációt mindjárt ki is próbálunk együttes elénekléssel 2-3-4 szólamban.

E fenti sorok azonban már azt kívánják, hogy a tanár maga is nagyon otthonosan mozogjon ezen a területen. Hallását és zenei felkészültségét egészségesen frissen tartja, és állandó figyelemre készteti az, ha óráról órára saját magának is alkalmat ad zenei képességeinek ilyen vizsgáztatására. Egyben önkénytelenül megóvja magát a szárazság és terméketlenség periódusától, önmagának újra és újra elérendő feladatokat ad, a zenei rögtönzés termékeny pillanatai pedig a szolfézs órákat állandó friss vérkeringéssel töltik meg.

A világos harmóniai vázat mutató dallamokat rögtönzés szerűen egy kísérő, esetleg értékekből álló második szólammal is színezhetjük. Ezt a műveletet azonban eleinte előzze meg a funkciók együttes „kihallása”, csak azután adjunk alkalmat a rögtönzésre. Később az előbbit el is hagyhatjuk ― hisz e téren idővel feltétlen biztonságot kell növendékeinknek szerezni ―, sőt megkísérhetjük két, egyidejűleg mozgó kísérő szólam hozzáadását is. Nagyon fontos azonban, hogy a tanár jó előre válogassa ki az ily módon feldolgozható anyagot, próbálja ki maga is a lehetőségeket. Ne adódjanak elő az órán olyan problémák, melyek során a kívánt feladatot nem lehet elég muzikálisan feldolgozni, vagy az egyáltalán nem is alkalmas arra a műveletre.

A szekvenciák improvizálását tovább is bővíthetjük oly módon, hogy a rögtönzött fejhez nyugodt harmóniai alátámasztást szolgáló 2., vagy akár 3. szólamot improvizáltatunk, pl. így:

Harmónia rögtönzés

Szervesen kapcsolódik az előző, többszólamú anyaghoz. Annyiban különbözik tőle, hogy megkívánja a zongorán való közreműködést. Funkcionális népzenei és műzenei dallamok harmóniai vázát a növendék fejben elképzeli, majd zongorán az osztály énekét kísérve eljátssza. A legegyszerűbb népdaloktól kezdve („Ugyan édes komámasszony”, „Volt nekem egy kis szarkám” stb.) a szolfézs példatárak itt alkalmazható dallampéldáiig bőven találunk lehetőséget erre az improvizációra. Szekvenciális gyakorlatokat is kísérhetünk akkordokkal. Szinesíti ritmusgyakorlatainkat, ha valaki az osztály kopogása vagy tapsolása közben az ütemsúlyokra egy-egy akkordot üt le zongorán. Eleinte akár osztinátóként ugyanazt az 1-2 akkordot használhatja, később a ritmusgyakorlat ütemszámát előre megfigyelve olyan akkordsorozatot rögtönöz, melynek felépítése megfelel a bevezetőben elmondott követelményeknek (forma, építkezés, kadencia stb.). Aki így tud szép akkordsort végigjátszani, az bizonyára nagy biztonsággal és meggyőző erővel adja elő a nagy mesterek műveit is.

Minden hallás és ritmusgyakorlatnál legyen lehetőség arra, hogy a növendék maga is hasonlót rögtönözzön. Az írásbeli improvizációt pedig fejlesszük tovább: adjunk hasonló jellegű házi feladatokat, adjunk minél több alkalmat arra, hogy kombinatív készségük fejlődjék, tegyük a rögtönzési műveletet minél spontánabbá és természetesebbé. Egész másképp kezd egy-egy zenemű megtanulásához az olyan növendék, aki maga is egy kicsit részese volt zenei alkotó momentumoknak, még ha mákszemnyi formában is.

Végül pedig hadd jegyezzem meg, hogy mennyire fontos az improvizáció gyakorlása a tanárképzőben. A gyermekek is csak akkor fognak jól rögtönözni, ha azt tanáruk kitűnően tudja és érzi. Éppen ezért, végigmenve a lépcsőfok mindegyikén, minden szolfézst tanító tanárnak el kell legalább oda jutnia, ahová növendékeit vezeti. Metodika órák szerves része a rögtönzés gyakorlása, nélküle a tanítás legbelsőbb elemeit meg sem tudjuk igazán világítani. A jól sikerült rögtönzéseket foglaljuk írásba, ezek képezik majd a jövendő tanár gyakorlatában a kiindulási mintapéldákat. Hasznosak és nélkülözhetetlenek, mint a tanítási segédkönyvek. A tanár fantáziáját állandóan ébren tartják, az órákat pedig színessé teszik. Csak akkor okoz az óra a növendékeknek örömet, ha a tanárnak magának is öröm a tanítás. S ilyen örömteli, gazdag, vidám, pezsgő zeneiséggel telt órák felelnek meg csak igazán annak az igénynek, amit magunkkal szemben támasztunk: a ránk bízott növendékeknek zenei élményt nyújtani.

Szőnyi Erzsébet