Parlando 1963/2, 11.-12. p.

 

Húr-átmenetek*

 

A gordonka húrjai egy kúp felületének alkotóit képezik, amelynek vezérgörbéje a láb (stég) hajlati íve. A húrra helyezett vonó nem más, az érintkezési pontban, mint az illető húrhoz húzott érintő, s ennek a kúpfelületnek az alkotó mentén képzelt érintősíkja a vonóssík.

 

A vonósíkot a jobb kéz-csukló belső felső pontjának, a mutatóujj és a rúd érintkezési pontjának egy síkba való hozása adja.

 

Összesen hét vonósík van, a négy húr síkja és a négy húr közötti három húrközi sík.

 

Mivel a gordonka egy húrján képzett hangok hangterjedelme szükségessé teszi mind a négy húr használatát, a gordonkás játék közben állandó húrváltást, vagyis állandó vonósík váltást alkalmaz.

 

Az egyik húrról a másikra való átmenet, a húr-átmenet nem más tehát, mint vonósík váltás. Ez kétféleképp történhet: folyamatosan és lépcsőzetesen.

 

A folyamatos húr-átmenetet úgy oldjuk meg, hogy a vonót és az egész kart fokozatosan közelítjük ahhoz a húrhoz, amelyiket el akarunk érni. Ha pl. D-húron játszom és lefelé vonás közben el akarom érni a G-húrt, akkor az egész kar közelít a testhez, tehát addukciós mozgást végez. A vonó pedig egyenletes süllyedéssel éri el a kívánt G-húr vonósíkját. A folyamatos húrváltásnál az egész kar szerepet játszik. Ez a folyamat igen gyorsan megy végbe, mivel két szomszédos húr húrsíkjai, illetve vonósíkjai között kevés különbség van.

 

A húr-átmenet másik módja a lépcsőzetes. Ennek két formája van: az egyszerű, s az előkészített.

 

Egyszerű lépcsőzetes húr átmenetek, ha lefelé vonás mellett magasabb húrról alacsonyabb húrra megyünk, vagy ha felfelé vonás mellett alacsonyabb húrról magasabb húrra megyünk.

 

A lépcsőzetes egyszerű húr-átmenet kivitelezése a következőképpen történik: ha magasabb húrról alacsonyabbra megyünk, D-húrról G-húrra lefelé vonás mellett, D-húron indítom a vonót kápánál: a jobb kéz csuklóállása magas, az ujjak ― a rugalmasság határán belül ― nyújtottak. A vonót lefelé húzom a húron, az ujjak közben fokozatosan összehúzódnak, a csukló alacsonyállású lesz. Amikor a vonó csúcsig ki van húzva, a kéz helyzete tehát alacsony csuklóállású, az ujjak összehúzottak. Ebből a helyzetből legtermészetesebben a mélyebben fekvő G-húrra mehetünk át azáltal, hogy a csuklónkat leeresztjük, vagyis magas csuklóállásba hozzuk, s a jobb kéz ujjait is kinyújtjuk. Ezáltal a vonó össztengelyének hajlása ugyanaz lesz, mint az előző magasabb húron volt.

 

Ha mélyebben fekvő húrról, G-ről akarok magasabban fekvő húrra, D-re jutni, felfelé vonás mellett ez a következőképpen történik: mikor a vonó elérkezik a kápához, a csukló fokozatosan eléri a magas-állást s az ujjak a nyújtott helyzetet. Ebből a helyzetből a legtermészetesebb húr-átmenet a magasabb D-húr felé történik oly módon, hogy a jobb kéz ujjait összehúzzuk és a csuklót alacsony állásba hozzuk. Így újra azt a vonó és húr közti viszonyt kapjuk mint az előbbi mélyebb húron.

Abban az esetben viszont, mikor lefelé vonás esetén alacsonyabb húrról magasabb húrra kell átmenni, a lépcsőzetes húr-átmenet előkészített módját alkalmazzuk.

 

Ha felfelé vonásnál magasabb húrról alacsonyabb húrra történik a húr-átmenet, akkor a vonó süllyesztése céljából a vonócsúcsnál alkalmazott alacsony csuklóállást megtartjuk az egész felfelé vonás közben a kápáig, s az ujjak kinyújtásával és a csukló magas-állásba hozásával érem el az alacsonyabb vonósíkot és húrt.

 

Ezt a tudatosan kifejlesztett húrváltás-rendszert s magát a műveletet rezerválásnak nevezzük. (Az elnevezés Beckertőr származik.)

 

Mikor kerüljön sor a húr-átmenetek tanítására?

 

Amikor a növendék gordonkatartása és vonófogása megengedhetővé teszi a vonó húrra helyezését, akkor a vonóhúzást egy húron kezdjük tanítani. Gondosan ügyeljünk a vonóhúzásnál az ujjak és a csukló mozgásának helyességére. A jó vonóhúzás, a csukló és az ujjak helyes mozgása a jó húr-átmenet alapja.

 

Minthogy minden húron más a vonósík, a vonóhúzást a különböző vonósíkok megéreztetésére minden húron gyakoroltatjuk. A két húr közti vonósík megéreztetését és rögzítését két szomszédos húr egyszerre való megszólaltatásával gyakoroltatjuk. Csak ezután kerül sor két vonósík összekötésére, vagyis a húr-átmenet tanítására.

 

A húr-átmenet tanítása üres húron történik, hogy a balkéz használata ne jelentsen külön problémát a növendéknek.

 

A tanítást az egyszerű húr-átmenetekkel kezdjük. A tanár bemutatja, szemléletes túlzással, hogy a növendék figyelmét ne kerülje el egyetlen lényeges mozzanat sem.

 

Érzékeltetni kell a különböző vonósíkokat, és elmagyarázni, hogy a húr-átmenet ezek összekötésére szolgál.

 

A növendék a legegyszerűbb húr-átmenettel kezdje, D-húrról G-húrra. Mikor lefelé vonása elérkezik a vonócsúcshoz, a csukló alacsony állású, az ujjak összehúzottak. Megállítjuk a növendéket, szünetet tartunk, most a növendék kinyújtja a jobb kéz ujjait, mintegy leengedi a vonót s a vonó szőre máris az ala­csonyabb G-húrt érinti, a vonó elérte a G-húr vonósíkját. Fölfelé vonás következik. Kápánál (magas-állású csukló, nyújtott ujjak) ismét megállítjuk a növendéket és az ujjak összehúzásával megemeljük a vonót, vagyis a G-húr vonósíkját összekötjük a D-húr vonósíkjával.

 

Kezdetben a tanár fogja a növendék kezét és segít. A hangok megszólaltatása ekkor még nem történik a zeneileg beosztott ütemek szerint, hogy a meghatározatlan ideig tartó szünetben a növendék húrváltásából előállott hibát javítani tudjuk. (Ilyen gyakori hiba a jobb kéznek eldeformálódása, meggörcsösödése az ujjak összehúzása közben. Vagy, ha a vonó elveszti a húrral való merőleges helyzetét és a lábbal való párhuzamosságát.)

 

Ezután kerül sor a meghatározott idő alatt történő húrváltásra, majd a szünet nélküli húr-átmenetre.

Ezután két szomszédos húrnak egy vonóval való összekötését tanítjuk. Itt a húrátmenet kezdetben a vonó közepén történjék és csak két hangot kössön össze. Vigyázzunk, hogy a csukló és a húrváltás ne okozzon törést az egyenletes hangzásban.

 

Az egyszerű húr-átmenetek begyakorlása után kerül sor az előkészített húr átmenetek tanítására és gyakorlására. Vigyázni kell, hogy a növendéknél ne okozzon zavart a vonóhúzásnál már megszokott csukló és ujjfunkcióval ellentétes mozgás.

 

Ezután kerülhet sor az egy vonóra történő többszöri húrváltásra.

 

Az eddig tárgyalt húr-átmenetek két szomszédos húr összekötését célozzák. Ha 3-4 húrt akarunk összekötni, akkor a folyamatos és lépcsőzetes húr átmenetet együttesen, összekapcsolva alkalmazzuk.

 

A húr-átmenet tanítását a D- és G-húron kezdjük, mivel ennek a két húrnak a vonósíkja a legtermészetesebb. De ügyeljünk arra, hogy valamennyi húr-átmenetes gyakorlatot ellenkező, mindkét vonással ᴨ és ᴠ kezdve is minden húron gyakoroltassuk.

 

Ha végiggondoljuk a húr-átmenetek minden mozzanatát, magától értetődik, hogy ezeket a mozdulatokat ilyen formán - mivel ezek csupán segédmozdulatok - csak gyakorlásnál használjuk. A gyakorlatban a többi mozdulatokkal kombinálva fordulnak elő. A húr-átmenet ennek ellenére igen lényeges mozzanata a gordonkázásnak. A pedagógusnak következetes követeléssel kell fellépni a növendékkel szemben, mert a húr-átmenetek funkciója csak akkor teljes értékű, ha azok ösztönszerűvé válnak a játékosnál. S ezt az ösztönös mozdulatot a gordonkázás kezdetétől kell a játékosban kialakítani. A jó és helyesen alkalmazott húr átmenetek nagymértékben elősegítik a játékos jobb kéz technikáját.

 

A lépcsőzetes húr-átmeneteknél a csukló mozgása, az ujjak összehúzása és nyújtása biztosítják a jobb kéz állandó lazaságát, megakadályozzák a vonó görcsös szorítását, ami nagymértékben gátolja a felszabadult és helyes vonókezelést.

 

Buzás Gabriella


* Fenti tanulmányt a Karcag-Berekfürdőn sorra kerülő gordonkatanári értekezlet előkészítő vita-anyagaként közöljük.