Parlando 1963/4, 19.-20. p.

A NYÍREGYHÁZI ZENEISKOLÁT

Mire e sorok megjelennek, már le is zajlik a VI. Országos Ifjúsági Kamarazene Fesztivál Nyíregyházán, ahova pedig még a szervezéssel kapcsolatban látogattunk el.

Vikár Sándor, a zeneiskola immár három évtizede a városban működő igazgatója, mondja: „Örömmel fogadtuk a hírt, hogy városunk, illetve megyénk kapta a Fesztivál rendezésének jogát. Iskolánk eddig minden évben részt vett a Fesztiválokon, ami egyaránt jelenti tanáraink és növendékeink jó munkáját, a felettes szervünk, a megyei és városi tanács jóindulatú pártfogását. Annál is inkább örülünk, hogy most került ránk a sor, mert e tanévre készült el iskolánk új épülete, s ezzel is szeretnénk eldicsekedni kedves vendégeink előtt. Egyébként az új épület is szemmel látható és kézzel fogható jele a tanácsi szervek részéről megnyilvánuló támogatásnak.” S e szavak után nagy örömmel kalauzol bennünket végig a zeneiskola emeletes új épületen, majd a nagy kerten át vissza a régi épületbe, ahol most már gyakorlótermek kialakítására is sor kerülhetett az alagsori régi tantermekben. Mint az igazgató elmondja, így sokkal könnyebbé válik a fúvós növendékek gyakorlása, mert sokszor azok otthoni gyakorlása is nehézségekbe ütközik… Egyébként az iskola nagy súlyt helyez a fúvóskultúrára s egyik kezdeményezője volt a reform-javaslatok révén a fúvóstanszak zeneiskolai osztályai számának emelésének. Általános gyakorlat volt ugyanis, hogy az 1. zeneiskolai osztály után a szakiskola azonnal felvette a valamirevaló fúvósokat, így a városban, illetve a zeneiskolában alig maradt zenekari használatra alkalmas fúvós-növendék. Az iskola pedig minden lehető eszközzel támogatja a tanszékek arányosítását, hangszer-beszerzéssel és kölcsönzéssel egyaránt. A tanszékek közt minden fúvós hangszer fellelhető, mégpedig figyelemre méltó arányszámmal. A fejlesztésnek eddig helyszűke is oka volt, de káderprobléma is akad, és sokáig küszködtek a hangszerhiánnyal is. Ma már a káderhiányt az iskola tanárként visszatérő egykori növendékei is enyhítenek!

Az iskola növendékeinek száma a városban 650, a kisvárdai és mátészalkai fiókiskolák növendékeivel azonban megközelíti az ezret. A növendékek mintegy harmada zongorista, ami azt mutatja, hogy az iskola előbbre tart a tanszékek arányosításában, mint az ország zeneiskolái általában. (A 654 növendékből 113 előképzős, 210 zongora, 154 hegedű, 24 gordonka, 7 gordon, 24 ének, 24 fuvola, 5 oboa, 25 klarinét, 2 fagott, 5 kürt, 23 trombita, 11 harsona, 27 ütő szakos. Ezt nem utolsósorban úgy tudják elérni, hogy nagy propagandát fejtettek ki a vonós- és fúvóstanszakokkal kapcsolatban. Mégpedig gyakorlati propagandát: sok-sok fúvós és vonós kamaramuzsikát játszottak és játszattak. Növendékeik így egyszerre ismerték meg – szerették meg – a kamarazenét és a fúvós hangszereket.

Egyelőre ez az egyetlen önálló zeneiskola a megyében. A megye azonban mindent elkövet, hagy a két fiókiskola mielőbb önállósuljon. Úgy látszik, hogy a fiókiskolák helységproblémái előbb-utóbb megoldódnak, s akkor már csak a minisztérium engedélyére van szükség, mely a megfelelő keretszámokat jóváhagyja. (Ez azonban a mindenkori országos fejlesztési tervszám függvénye s így még nem biztos, hogy az iskolák önállósítására már ez évben sor kerülhet.)

A zeneiskola mindenesetre a megye zenei életének kisugárzó középpontja. Segítséget ad a munkaközösségek tanárainak mind szakmai, mind szervezeti szempontból. (Sőt, szakszervezeti szempontból is. A munkaközösségi tanárok is a zeneiskolai szb-hoz tartoznak: örömmel láttuk őket a zeneiskola őszi szakszervezeti taggyűlésén, ahol saját egyéni problémáikkal kapcsolatban is segítséget és útmutatást kaptak.)

Örömmel hallottuk, milyen jelentős szerepet vállal a zeneiskola a megye és a város zenei népművelő munkájából. Az igazgató és tanárok a TIT-ben belül és kívül minden eszközt megragadnak a jó zene népszerűsítésére, a tömegek zenei nevelésére. Előadások, növendékek és tanári hangversenyek szinte egymást érik. Fekete elvtárs, a megyei Tanács művelődésügyi osztályának főelőadója kezünkbe adta az elmúlt évad vékonynak éppen nem mondható műsorfüzetét: a „Muzsikáló Nyírség”-et. Örömmel forgattuk: mennyi hangverseny, megmozdulás egyetlen évadban! A zeneiskola mellett természetesen ott szerepelnek az öntevékeny és iskolai, sőt ének-zenetagozatú általános iskolai kórusok is. Hagy a megyében mekkora a zenetanulási igény, mi sem bizonyítja jobban, mint hagy ma már 8 – nyolc – ének-zenetagozatú általános iskola működik.

S még nem is említettük a városi szimfonikus zenekart! Ott jártunk napján sikerült eljutnunk egy próbájukra is. Vikár Sándor próbál a zenekarral, s amilyen széles skálájú a játszott művek sora, éppoly széles skálájú a zenekari tagok kor és foglalkozás szerinti megoszlása is. Egymás mellett játszik itt zeneiskolai növendék és tanár, munkás és tisztviselő, katona és ügyész.

Elkalandoztunk volna a zeneiskolától? Talán mégsem. Mert hiszen úgyszólván minden zenei megmozdulás mögött ott áll valamilyen formában a zeneiskola. A zenekari utánpótlás a zeneiskola fúvós és vonós ifjúsági zenekarában nevelődik. S a zeneiskola növendékei adják majd a most megnyílt tanárképző főiskola nemsokára meginduló ének-zenei tanszékének is az utánpótlást.

A tanárképző főiskola egyébként a harmadik felsőfokú intézménye a városnak, ahol egyre-másra születnek a középiskolák, a technikumok is. S tegyük hozzá: egyre-másra épülnek az új üzemek is az iskolák nyomán, vagy inkább az iskolák az üzemek nyomán? Ez ugyan manapság országunk sok városáról és megyéjéről elmondható. Az viszont már kevésbé, hagy az új épületek között új zeneiskolát is találunk. Ilyen módon Nyíregyháza és Szabolcs-Szatmár megye mégiscsak más egy kicsit, mint sok más városunk, illetve megyénk. Reméljük, hogy a Kamarazene Fesztivál során a városba – sőt, a megye üzemeibe és szövetkezeteibe is – ellátogató zeneiskolai tanárok és növendékek elviszik az új zeneiskola képét és hírét magukkal s igyekeznek a maguk megyéjében, városában is odahatni, hogy kövessék a szabolcsi-nyíregyházi jó példát minél több helyen másutt is.

Péter Miklós