Parlando 1963/4, 13.-14. p.

 

Hallásfejlesztési konferencia Moszkvában*

 

Moszkvában a Kulturális-ügyek Minisztériuma rendezésében a hallásképzés módszereiről január 28. és február 3 között konferenciát rendeztek a Művészeti Dolgozók Házában. Hivatalos volt ide a Szovjetunió legkülönbözőbb vidékeiről mintegy 250 ének- és szolfézstanár az alsó fokú oktatástól a legmagasabbig. A konferencia vendége volt Iván Peev szófiai professzor, magyar részről Szőnyi Erzsébet és e sorok írója. A csehszlovák Frantisek Lisek professzor betegsége miatt nem jelenhetett meg.

 

A tanácskozás első előadója Áron Osztrovszkij, a leningrádi konzervatórium kandidátusa volt. Beszédét hallgatva felfigyeltünk arra, hogy törekvéseink, gondjaink sokban közösek. Osztrovszkij professzor elsőként a zenetanítás esztétikai nevelő szerepéről, a széles néprétegeik zenei nevelésének szükségességéről beszélt. A zeneiskolák programját az általános iskolai zenei munkára támaszkodva kell kialakítani, s a zeneiskolák jó munkájára épülhet a konzervatóriumok szakirányú munkája - mondotta. Tehát az alsó fokú hallásképzést kell egységes módszerek alapján általánossá tenni. Az elmúlt években a Szovjetunióban a zongora volt a zenetanítás alapja. Szakítani kell ezzel az irányzattal! A tanítás kezdete csak az ének lehet. A zongora csak rontja a jó hallást, a tiszta éneklés erősíti.

 

Beszámolójából hallottuk, hogy a szolfézstanítás a Szovjetunióban egyelőre nem áll megfelelő szinten. Jó módszerekre, szakkönyvekre és főként jól képzett tanárokra van szükségük. Osztrovszkij professzor javasolta, hogy a szolfézstanítás anyaga támaszkodjék elsősorban a népdalokra. majd fokozatosan bővüljön a nyugati klasszikus, az orosz klasszikus, a szovjet, s a külföldi modern zeneirodalommal. E nagy feladatok megvalósításához kért Osztrovszkij professzor a magyar és bolgár vendégektől segítséget.

 

Az első nap délutánján Szőnyi Erzsébeté volt a szó, aki számot adott a magyarországi hallásképzés helyzetéről. A hallgatóság nagy figyelemmel követte a beszámolót, Kodály nagyszerű tanításainak megvalósulását. Amikor felsorolta, hogy nálunk az általános iskolákban az énekórák száma hetenként 2, a zeneiskolákban két szolfézsórát tartunk hetente, morajlani kezdett a terem. Amikor a zenei általános iskolák heti hat énekórájának ismertetésére is sor került, kitört a tapsvihar. Beszámolója végén Szőnyi Erzsébet idézett a Bicina IV. kötetének előszavából. Megemlékezett arról, hogy a Szovjetunió területén ma is élnek olyan népek, melyek a népdal bizonysága szerint valaha testvéreink voltak. Ez az ősi együvé tartozás a népek barátságát még szorosabbá fűzheti.

 

Rövid szünet után a módszer gyakorlati bemutatására került sor. „Képzeljék el, hogy Önök gyermekek és még semmilyen hangszeren nem tanultak játszani” - kezdte Szőnyi Erzsébet. Majd a legegyszerűbbel folytatta. Elénekelte a „Zsip- zsúp” kezdetű dalt és néhány perc múlva már 250 szovjet szolfézstanár énekelte a magyar kisgyermekek dalát, előbb játékosan, lalázva, majd szó-mi-vel, kézjelről. A közös ritmus-improvizálás, ritmus-oszinátóval kísért dallamok után duda-kvint kíséretes magyar és orosz többszólamú közös énekkel ért véget az első foglalkozás. Ezután magnetofon felvételről hallgatták meg, hogyan éneklik ugyanezeket a gyermekdalokat változatos ritmuskísérettel a Kertész utcai Gyakorló Zeneiskola növendékei.

 

A közös éneklés után a nálunk érvényben levő ének- és szolfézstantervet ismertettük. Majd a Hunyadi János Ének-zenei általános iskola énekóráján készített magnetofon felvételt mutattunk be.

 

A konferencia második napján Iván Peev bolgár professzor volt az előadó.

 

A diktálás metodikájáról Baraboskina, leningrádi tanárnő beszélt. Peev professzorral ellentétben Baraboskina a dallam egységének memorizálását, vagy diktálás szerinti írását tartotta fontosnak. Beszélt a művészi dallampélda kettős nevelő hatásáról. Szükséges, hogy a kiválasztott dallam hangulata is megfeleljen a gyermek életkorának. Szerinte az ismétlődő, arányos dallamok megjegyzése a legegyszerűbb, ilyenekkel kell tehát a diktálást kezdeni. Ahol az ismétlésnél csekély az eltérés, a dallam memorizálása már nehézséget okoz. Helyes, ha a tanár a diktálásra kiválasztott dallam leíratásával egyfajta zenei feladat megoldását tűzi ki célul. (Pl. kis-szekund, vagy fél-kotta felismerése). Baraboskina végül javasolta, hogy lehetőleg kezdettől fogva sokfajta hangnemben diktáljanak a tanárok.

 

Ezután Protopopov, moszkvai konzervatóriumi professzor a harmóniai hallás fejlesztéséről tartott előadást. A szakiskolákban és zeneiskolákban az elmélet és hallásképzés között - szerinte - szakadék van. Sokan hallanak, de elméletileg nem tudatosan értik; mások értik a zenét, de nem hallják, Ezt az állapotot meg kell szüntetni. A harmónia mindig együtt jár a dallammal - hangoztatta.

 

Maria Rumer kandidátus, moszkvai tanárnő az általános iskolai énektanítás helyzetéről számolt be. Ismertette az általános iskolákban kialakult módszereket, a szemléltetés lehetőségeit, a kottaolvasás kialakításának fokozatait. A tanítás fő feladatának a zenehallgatás, az éneklés és az elmélet egységbe-olvasztását látta.

 

A konferencia előadássorozata után megtekintettünk egy általános iskolai énekórát és egy zeneiskolai szolfézsórát. Majd a híres Szokolov-kórus próbáján a hangképzés és a kórus-hallásképzés kitűnő módszereit ismerhettük meg.

 

A konferencia utolsó napján hozzászólásokra, az előadások témáinak megvitatására került sor. Az előadások alatt és a vita során sokszor került szóba a magyar hallásképzési módszer.

 

Végül Theodor Müller, a moszkvai konzervatórium professzora ismertette a konferencia határozatait:

A hallásképzés az alsótól a felső fokig a zenetanítás legfontosabb kérdése. Ezért a különböző területek helyi sajátosságainak figyelembevételével ki kell dolgozni egy egységes, általános módszert.

 

Ennek érdekében létre kell hozni társadalmi alapon egy methodikai bizottságot, melynek feladata: tapasztalatcserék szervezése, konferenciák összehívása és a kísérleti munka segítése.

 

A konferencia szükségesnek látja zenepedagógiai folyóirat, több zenei kiadvány létrehozását, s addig is a meglevő lapokban zenepedagógiai rovat biztosítását.

 

A hallásképzés hiányának felszámolása érdekében növelni kell a tanárképzést.

A főiskolán a tanári és karmester képző szakon be kell vezetni a szolfézs kötelező tárgyat és e tárgy tantervét ki kell dolgozni.

 

A konferencia kéri az általános iskolákban az énekórák heti 1-ről heti 2-re való emelését, valamint a zeneiskolákban a heti 2 szolfézsóra biztosítását.

 

P. Szabó Helga



* A Művelődésügyi Minisztérium és a Zenepedagógus Szakosztály rendezésében Szőnyi Erzsébet és Szabó Helga beszámolót tartott a fővárosi ének- és szolfézstanárok részére a konferenciáról. Ennek főbb gondolatait közöljük cikkünkben.