Parlando 1963/9, 1.-2. p.

Kadosa Pál köszöntése

Szinte hihetetlen, hogy az alkotó és nevelő, a kiváló zongoraművész és fáradhatatlan szervező Kadosa Pál 60. születésnapjának megünnepléséhez érkezett el. Hihetetlen, hiszen húszéveseket megszégyenítő energiával és odaadással szolgálja - s reméljük, szolgálja még sok-sok évig - az egész magyar zenei élet előbbre vitelének ügyét.

Több, mint negyven éve annak, hogy Kodály Zoltán zeneszerzési- és Székely Arnold zongoraosztályában főiskolai tanulmányait megkezdte, hogy később, - ha hosszú évekig nem is a Főiskolán - de minden esetre egyetemi és egyetemes szinten fáradozzék azokért a közös célokért, amelyek minden magyar muzsikusnak kedvesek: az új zene terjesztéséért, a zenepedagógia megújításáért. Nem volt könnyű pedig Kadosa Pál pályakezdése. A zeneszerző, a XX. század hangjának letéteményese minduntalan a polgári hangverseny-látogató közönség közönyébe ütközött, ösztöndíj, megrendelés, hivatalos támogatás akkoriban nem várt egyetlen merész hangú alkotóművészre sem, s a pedagógus pálya - ha valaki egyáltalán zeneiskolai álláshoz jutott - sokkal nagyobb erőfeszítést követelt, mint manapság. Kadosa Pálnak volt ereje hozzá, hogy szembenézzen a nehézségekkel és vállalja azokat.

1927-től a neves Fodor-zeneiskolában tanított. 1928-ban zeneszerző kortársaival megalapította a Modern Magyar Muzsikusok csoportját, amely hamarosan egybeolvadt a Bartók és Kodály által 1911-ben alapított Új Magyar Zene Egyesülettel, a Modern Zene Nemzetközi Társasága magyarországi szekciójával. Ez a társaság számos, pályáját akkor kezdő zeneszerzőnek - a többi között Ránki Györgynek, Szabó Ferencnek, Szelényi Istvánnak - adott lehetőségei első műveik bemutatására. Kadosa Pál vezető szerepet vitt az UMZE-ban, mint félelmetes technikájú, az új zenét tökéletesen értő és érző pianista számos friss magyar kompozíciót mutatott be - s nem csak a sajátjait. Az UMZE rendezte első szerzői estjét is 1933 májusában.

Bármily furcsán hangzik is, a 20-as, 30-as években hamarább jutott zeneszerzőinknek nemzetközi elismerés, mint hazai megbecsülés osztályrészül. Kadosa művei a Modern Zene Nemzetközi Társasága fesztiváljain, külföldi nagyvárosokban hamarabb kerültek előadásra, mint itthon. I. zongoraversenye szenzációja volt az 1933-as amsterdami modern zenei ünnepségnek, műveit játszák Ausztriában és Németországban, Olaszországban és az Egyesült Államokban, kiadója a modern zene máig legnevesebb vállalata, a Schott-cég.

A felszabadulás után mindaz a szervező tevékenység, ami addig félig-meddig magánvállalkozás volt, hathatós állami támogatásban részesült. Kadosa Pál elfoglalhatta a nagyon is megérdemelt főiskolai katedrát, s alelnöke lett a Művészeti Tanácsnak, majd ennek megszűnte után 1949 óta elnökségi tagja, s egy ideig ügyvezető elnöke a Magyar Zeneművészek Szövetségének, legújabban pedig elnöke az Országos Zenepedagógus Szakosztálynak. Elnökként tevékenykedik zongoraversenyeink zsűrijében, és részt vesz fesztiváljaink művészeti irányításában.

Közben fáradhatatlanul komponál. Műveinek teljes jegyzéke jóval többet tenne ki ennél az írásnál. Öt szimfónia, három zongoraverseny, két hegedűverseny, három vonósnégyes, négy zongorára és két hegedűre és zongorára írt szonáta jelzi - ha csak nagy vonalakban is - az alkotó útját. Harmonikus hármas egység: a zeneszerző, a pedagógus és az előadóművész tevékenysége. Ha ma már jóformán soha nem is halljuk pompás, magvas billentésű, a zene jelentését kérlelhetetlen szigorral és biztonsággal feltáró zongorajátékát, bizonyára sokan emlékeznek még arra, hogyan játszott Bartókot, Schönberget, Webernt, vagy a saját műveit.

Teljesen egybefonódott a zeneszerző és a pedagógus Kadosa Pál munkássága is. Az elmúlt évtizedek folyamán értékes pedagógiai rendeltetésű művek egész sorát írta. Ezek a darabok - a tanítás bármilyen fokára készültek is - szervesen beleilleszkednek Kadosa Pál „nagy” oeuvre-jébe. A két háború között stílusát megérintette a magyar népdal élménye, de zenéje nem vált provinciálissá. Akkor, éppúgy, mint napjainkban, lépést tudott tartani az európai fejlődéssel, művei minden építő impulzust felszívtak. Az ifjúság számára írt darabjainak, - még a legegyszerűbbeknek is - legértékesebb vonása, hogy komolyan veszik a tanulókat, nem jelentenek megoldhatatlan technikai, vagy zenei feladatokat, de nem is teljesen problémátlanok, nem gügyögő hangúak, s nem járnak jól ismert, kitaposott utakon. Ifjúsági darabjai zeneszerzői egyéniségének éppoly művészi igénnyel megformált, teljes értékű megnyilvánulásai, mint versenyművei, vagy szimfóniái.

A pedagógus Kadosa Pál nevét nemcsak, a tanuló ifjúságnak szánt művei őrzik, hanem személyes tanítványai is. A régebbi időkben nála tanult zeneszerzést Lehel György, Mihály András és Sárai Tibor - hogy csak néhány nevet említsünk; s az utóbbi időben olyan kiemelkedő pianistákat nevelt, mint Rados Ferenc és Szabó Csilla.

Az életműre, Kadosa Pál termékeny élete eddigi munkájára visszapillantva, nézzünk mindjárt a jövőbe is; kívánjuk, hogy hosszú esztendőkig segíthesse még a magyar zenepedagógia, az egész magyar zenei élet ügyét!

Breuer János

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Kadosa Pálnak 60. születésnapja alkalmával, a magyar zenei életben kifejtett fáradhatatlan munkásságáért a Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze címet adományozta.

*

A Művészeti Szakszervezetek, Szövetsége és az Országos Zenepedagógus Szakosztály 60. születésnapja alkalmából köszöntötte Kadosa Pált. A Szövetség nevében Vass Imre főtitkár, a Szakosztály nevében Sándor Frigyes üdvözölte meleg szavakkal az ünnepeltet, egyben átadták a Szövetség, illetve a Szakosztály ajándékát.