Parlando 1964/1, 26.-27. p.

A HAJDÚBÖSZÖRMÉNYI ZENEISKOLÁT

Mikszáth Kálmán még a nyakig érő sarat, az igénytelenséget s a szellemi elmaradottságot tartotta elsősorban jellemzőnek a hajdú-városokra. S tegyük hozzá rögtön: nem is járt olyan messze az igazságtól. Ha azonban valaki ma keresi fel a Hajdúság városait, valami egészen mást fog ott találni. Bár a fejlődés már a század első negyedében megindult, igazi lendületet mégis csak szocialista rendünk adott neki. Eltűntek a sáros utcák; aszfaltozott járdák és közutak, neonfény, ragyogó áruházak, művelődési otthonok, presszók, mozik, egyre fejlődő ipar, termelőszövetkezetek, jól öltözött lakosság, kulturális igények, rendezettség léptek a régi negatívumok helyébe.

A szellem felszabadításának tavaszi nyüzsgése, - amit épp a szocialista társadalmi felépítés tett lehetővé - a kulturális élet területén is mélyreható változásokat és eltolódásokat hozott létre. Megnyíltak a művészet kapui a munkások és parasztok előtt is, s a szélesre tárt kapun, hatalmas tömegek özönlöttek az eddig elzárt és ismeretlen területek felé. Minden az öröm, az újdonság, a szenzáció erejével hatott. Ám a művészeti élmények sokasága, az új ismeretek és benyomások tömege csakhamar rendezettség után kiáltott; az újonnan kialakult szellemi élet s a tudás sokrétűsége csakhamar különböző igényekkel állott elő.

Ezen átfogó, szellemében szocialista, s kivitelében tervszerűen átgondolt rendezés alapján valósult meg Hajdúböszörményben is 1959-ben a zeneoktatás korszerű keretekben való megoldása. Ez évben alakult meg az Állami Zeneiskola nyolc kinevezett és kilenc óraadó tanárral. A böszörményi iskola azonban már indulásakor fiók-iskolákat létesített Hajdúszoboszlón, Hajdúnánáson, Püspökladányban és Berettyóújfaluban. A fejlődés során a püspökladányi és berettyóújfalusi fiókiskolák ez év őszére önállósultak, így az anya-iskolához ma már csak a másik két fiók tartozik, ellenben tervbe vették, hogy a közeljövőben Balmazújvároson új fiókiskolát nyitnak.

Jelenleg az iskolakomplexumban összesen 17 kinevezett és három óradíj- átalányos tanár működik, ebből 10 tanár az anya-iskolában tanít. A növendékek létszáma Hajdúböszörményben: 156 hangszeres, 117 előképzős (ez utóbbiakból 30 furulyás, azaz fúvós előképzős). Az anya- és fiókiskolák növendékeinek összlétszáma 626, ebből 403 hangszeres. A böszörményi zeneiskolának az igazgatói irodán és tanári szobán kívül öt tanterme, és egy 220 személyes szép hangversenyterme van. A tantermi zongorák mind angolmechanikások, a koncertzongora pedig minden igényt kielégítő Steinway. Az iskola hangszerállománya magában foglalja kellő számban a fa- és rézfúvós, ütős és vonós hangszereket. Könyvtáruk is egyre gyarapodik. Van magnetofonuk és villanygramofonuk szépszámú hangszalaggal, illetve lemezekkel - fejezi be információját sok örömmel és némi büszkeséggel Nagy László igazgató, aki kezdet óta vezetője az iskolának.

Mindezek a pusztán statisztikai adatok is arra mutatnak, hogy a modern szellemű zeneoktatás lehetőségei reálisak.

A hajdúböszörményi zeneiskola szerkezetileg a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskola körzetébe s annak szakfelügyelete alá tartozik; tanárainak nagy része is Debrecenben szerezte diplomáját. Pedagógiai elgondolásaikban igyekeznek minél szélesebb területen alkalmazni a koncentráció elvét. Így például a hangszeres tanárok előre jelzik a szolfézs-tanároknak, hogy kb. egy hónap múlva milyen elméleti problémák merülnek fel a hangszeres oktatással kapcsolatosan, s így - mondhatjuk - a szolfézs mintegy „aládolgozik” a hangszeres óráknak.

Zenekara nincs a zeneiskolának, de kisebb együttesek létesítésével a társas muzsikálás igen népszerű a növendékek körében, s minden remény megvan rá, hogy pár év múlva már önálló zenekarral is rendelkezhetnek. Ez annál inkább is várható, mert a zeneiskola kapcsolata a városi tanáccsal igen jó, s ahogy Szombati András tanácselnök mondotta, a tanács erejéhez képest minden anyagi és erkölcsi támogatást megad a zeneiskola részére. Márpedig a tervbe vett s később megszervezendő zenekar nem kizárólag a zeneiskoláé lenne, hanem egyúttal a városé is. Tagjai közt szerepelnének a zeneiskola tanárain és magas osztályú tehetséges növendékein kívül a város műkedvelői, sőt a tánczenészek és népzenészek közül is be lehetne szervezni egynéhányat. A városi tanács hajlandónak mutatkozik arra, hogy a karnagy tiszteletdíjának biztosítását a maga részéről vállalja. Hasonlóképp az az óhaj is felmerült, hogy a jelenleg a művelődési otthon kebelébe tartozó fúvós zenekart is - hasonló elgondolások alapján - szintén a zeneiskola vegye át.

Fájó pontja a városnak, hogy nincs énekkara, pedig a körzet kisugárzó központjának hatóereje: a közeli Debreceni Kodály Kórus ösztönző és lelkesítő példája igen vonzó. Mindenesetre biztató, hogy VB határozat van arra vonatkozólag, hogy a városban létre kell hozni énekkart!

Az ének- és zenekar ügye nemcsak a város és az iskola jó kapcsolataira vet fényt. Hanem arra is, hogy a város milyen nagy súlyt helyez a zenei műveltségre, a művészet tudatformáló erejére, másrészt pedig, hogy a zeneiskola tanári kara nemcsak a szoros értelemben vett iskolai munkában látja hivatását, hanem kilépve az iskola falai közül érintkezésbe jut a szélesebb körű nyilvánossággal, a tömegekkel.

Ami az elsőt illeti: a város tervbe vette egy 60-80 személyes tanyai kollégium létesítését. Ebbe a legtávolabbi tanyák gyermekeit gyűjtenék egybe oly módon, hogy hétfőtől szombatig laknának a kollégiumban (szombatonként hazamennének), így megkímélnék őket a fárasztó utazástól (esetleg gyaloglástól), több idejük maradna ahhoz, hogy iskolai munkájukat s az órákra való felkészülést testileg-szellemileg frissen, kulturált körülmények között végezhessék, jól felszerelt városi iskolákban tanulhassanak. A növendékek között - már a kiválogatásnál is - tehetségvizsgálatokat lehetne tartani, s így egyrészt új réteget kapcsolhatnának be a zeneiskola munkájába, másrészt a zeneiskola hatósugara is messzebbre terjedne.

A tanárok „külső” munkája többirányú: ismeretterjesztő zenei előadásokat tartanak a TIT rendezvényeinek keretében, „zenei összekötők” a TSZ-ek felé. Arra is volt már példa, hogy Rácz Zsigmondné igazgatóhelyettes ez év áprilisában a Városi Pártbizottság épületében a párttitkárok és pártaktívák részére rendezett többnapos tanfolyamon - mindennap - a politikai foglalkozás előtt 1-1 órás, illusztrációkkal tarkított zenei előadást tartott Kodályról és művészetéről. Október 6-án Wilhelm Meissner, a Német Demokratikus Köztársaság nagykövetének jelenlétében Hajdúböszörményben rendezett Magyar - Német Baráti Esten a zeneiskola több tanára szerepelt szólistaként, igen nagy sikerrel.

A „külső” munka eredményeihez tartozik az is, hogy az iskola szervezése tette lehetővé a bérleti koncertek megtartását, melyek keretében a Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar, a Debreceni Kodály Kórus, kiváló szólisták és fővárosi kamaraegyüttesek adnak hangversenyeket. Tóth Béla, a városi tanács titkárának megjegyzése szerint, a zeneiskola nagyon jól fogja fel hivatását, mert elsősorban nem művészeket akar nevelni, hanem zeneszerető közönséget. E törekvésének tudható be, hogy ma már egyre több a paraszt hallgató a koncerteken.

A sok pozitívum között természetesen akadnak kevésbé örvendetes jelenségek is. Nem teljesen kielégítő a zeneiskola és a művelődési otthon közötti kapcsolat, illetve együttműködés. Még több kivetnivalót hagy maga után az általános iskolák magatartása. Már maga a váltós tanítási rendszer is sok bajnak és félreértésnek a forrása, de ezen felül az általános iskolák kevés megértést tanúsítanak a zeneiskola problémái iránt, s törekvéseiben nem támogatják eléggé. Hiányzik a közvetlenebb kapcsolat is a zeneiskola s a többi iskolák pedagógusai között. Talán segítene ezen, ha a tanári karok kölcsönösen meghívnák egymást értekezleteikre, megismernék egymás problémáit, megismernék, hogyan vélekednek a másik iskola tanárai ugyanarról a növendék-anyagról. Barátibb kapcsolatba kerülhetnének egymással, részt vennének egymás rendezvényein. Mindebből - úgy gondoljuk - egyaránt haszna lenne valamennyi iskolának, a városnak s a magyar művelődésnek.

Pongrácz Zoltán