Parlando 1964/1, 2.-3. p.

Ősrégi emberi szokás, hogy az újesztendő kezdetén visszagondolunk egy lezárult időszakra, visszaidézzük az elmúlt év eseményeit és önkéntelenül is levonjuk a tanulságokat egyikből-másikból. A visszapillantás és a tapasztalatok hasznosítása már az újesztendőben hozza meg eredményeit.

Így van ez a pedagógus munkájában is, annak ellenére, hogy a naptári év kezdete nem jelent új időszakot a tanításban, legfeljebb a téli pihenő után a munka újult erővel való megkezdését.

Ha a magyar zenepedagógia szemszögéből vizsgáljuk meg az elmúlt esztendőt, annak eredményeivel jobbára elégedettek lehetünk. Az 1963. esztendő jelentős eseménye volt az Országos Zenepedagógus Szakosztály II. közgyűlése, amely reálisan mérte fel zeneoktatásunk helyzetet, és határozataival hosszabb időre megjelölte a reánk váró feladatokat. Ezek közül a legdöntőbbek éppen az újesztendőben követelnek jól átgondolt és felelősségteljes munkát Szakosztályunk tagságától, vezetőségétől és minden zenepedagógustól.

Távirati stílusban felsorolva sem csekélyek e reánk váró feladatok: megrendezzük az alsó fokú zeneoktatási reform-tervezet országos vitáját; segítjük az állami szerveket a szakiskolai zeneoktatási reform alapvető szervezeti és tartalmi kérdéseinek megoldásában; felkészülünk a júniusban Budapesten megrendezendő nagyszabású nemzetközi zenei nevelésügyi konferenciára; mindezek mellett természetesen nem feledkezünk meg a „szürke hétköznapok” munkájáról sem. A hétköznapok feladatai közé soroljuk a szakmai munka segítését a magunk eszközeivel: a zenepedagógusok világnézeti nevelésével, szakmai továbbképzésével, őszinte hangú és korszerű tájékoztatásával való foglalkozást, hiszen ezek nélkül csak látszat eredményekkel hivalkodhatnánk. Hasonlatosak lennénk ahhoz az építészmérnökhöz, aki toronyházakat tervez anélkül, hogy megvizsgálná a talajt, amelyre építeni akar. Szerencsére mérnökeink tudják feladataikat, de nekünk is tisztában kell lennünk azzal, hogy zenepedagógusaink állandó továbbképzése nélkül nincs korszerű és az eseményekkel állandó lépést tartó zeneoktatást!

A „Parlando” munkájára is érvényesek mindezek a megállapítások. Lapunk egy esztendővel ez előtt új formában jelent meg és - olvasóink véleményének birtokában - jogos örömmel állíthatjuk, nemcsak a forma, de a lap tartalma is elismerést keltett zenepedagógusaink körében.

Az újesztendőben a „Parlando” munkája is sokrétűbbé válik. A lap olvasottsága az utóbbi időben örvendetesen emelkedett, és zeneiskoláink pedagógusain kívül számos általános iskolai és gimnáziumi ének- és zenepedagógus érdeklődik lapunk iránt. A novemberi sajtóankéton még óhajtásként hangzott el, hogy kívánatos volna a lap terjedelmének növelése és az olvasók, valamint a szerkesztő bizottság közötti kapcsolat szorosabbá fűzése. Alig két hónap elteltével, örömmel közölhetjük lapunk olvasóival, hogy sikerült kiépítenünk az országos sajtófelelős és sajtótudósító hálózatot, egyben lapunkat már a jelenlegi, januári számtól kezdődően 32 oldal terjedelemben jelentetjük meg.

A megnövekedett terjedelem lehetővé teszi, hogy az eddiginél is behatóbban foglalkozzunk a magyar zenepedagógia egységes elvi és módszertani kérdéseivel, fokozottabban teret adva a zeneiskolai pedagógiai munkán kívül a közismereti iskolák ének- és zenetanítási problémáinak, valamint az iskolán kívüli zenei nevelés munkájának.

Különösen fontosnak tartjuk, hogy olvasóink a jövőben is sűrűn forduljanak hozzánk írásaikkal, javaslataikkal, bírálatukkal egyaránt. Nem lehet elégszer hangoztatni, hogy a legjobb szerkesztő bizottság is csak akkor képes feladatát eredményesen végezni, ha biztos talajt érez a lába alatt. Ezt a biztonságot pedig az olvasók érdeklődése és a lap munkájában való részvétele jelenti.

Az újesztendő kezdetén ezeknek a gondolatoknak jegyében köszöntjük őszinte szeretettel a „Parlando” olvasóit, sajtófelelőseinket, tudósítóinkat és mindazokat, akik a magyar zenepedagógia sorsát szívükön viselik.

Mindannyiuknak eredményekben gazdag újesztendőt kívánunk. Jókívánságainkon túlmenően ez alkalommal azt is hangsúlyozzuk, hogy a jövőben sem ismerünk fontosabb feladatot Lapunk számára, mint zenepedagógusaink áldozatos, felelősségteljes nevelő munkájának hathatós támogatását.

A PARLANDO SZERKESZTŐ BIZOTTSÁGA