Parlando 1964/4, 19.-21. p.

Az iskolák és a zeneiskolák kapcsolatáról

Fenti cím nem általánosságban, hanem konkrét adatok formájában akar tájékoztatást adni arról, hogy a nyíregyházi zeneiskola miként és hogyan építi ki kapcsolatait a helybeli iskolákkal, középiskolákkal és általános iskolákkal egyaránt. Az iskolákkal való jó kapcsolat kiépítése szükségszerű és kézenfekvő, hiszen növendékeink nagy részét az általános és középiskolákból kapjuk, s az eredményes tanítás érdekében nem közömbös, hogy mind a szülői házzal, mind az iskolákkal és kollégiumokkal milyen viszonyban van a zeneiskola. Elősegítik-e az ott folyó munkát, vagy feleslegesnek tartják, s gátolják. Tudjuk, hogy ilyen is van.

A tanuló ifjúság idejének nagymérvű igénybe vétele és sok irányú elfoglaltsága nagyon is indokolja a közismereti iskolák oktatói részéről a féltő vigyázást a növendékek túlterhelését illetően. Már pedig a zeneiskola a maga két szolfézs órájával, két hangszerórájával, magasabb fokon a kamarazenei és zenekari foglalkozásokkal s az ezekhez való felkészüléssel, gyakorlással, nem kis mértékben veszi igénybe a növendékek idejét. Indokolt hát, hogy az egyes iskolák a maguk területén hasznát is lássák ennek a sok elfoglaltságnak. hogy kapjanak valamit a zeneiskolától. A zeneiskolának arra kell törekednie, hogy valami pótolhatatlant adjon az egyes iskoláknak, olyant, amit máshonnan nem kaphatnak meg. S erre a mi zeneiskolánk sokféle lehetőséget talált. Íme néhány:

Minden iskolában van énekkar (gyermekkar), amely ünnepélyeken, mint pl. nov. 7., márc. 15. stb. és iskolai rendezvényeken közreműködik. A mozgalmi, kórusművek rendszerint zongora kíséretet igényelnek. Az iskoláknak csak legritkább esetben van zongoristája, aki ezeket az énekkari kíséreteket ellátja (az énektanár vezényel!). Nagyon szívesen és hálásan fogadják az évek óta folyó gyakorlatot, hogy ti. zeneiskolai tanárok, vagy magas osztályú növendékek látják el az énekkarok kíséretét. Minden iskolának megvan a maga kijelölt zongora kísérője, tanár, vagy növendék, akit rendszeresen igénybe is vesznek. Néhány általános iskolának ambiciózus, fiatal tanára énekkarával önálló bemutató hangversenyt rendez minden évben. Ifjúsági vonószenekarunkat felajánlottuk az énekkar néhány számának kíséretéhez. Ha nem volt meghangszerelve, azt is megcsináltuk. A betanításnál segédkezünk, de a vezénylést átadjuk az illetékes énektanárnak. Az iskola vezetősége, a pedagógusok és a szülők, de még a kis növendékek is rendkívül nagy örömmel fogadják az ilyen együttműködést. Természetesen egyéb zeneszámokkal is segítjük az iskolákat, hangszer és énekszólókkal, s különösen kamarazenei számokkal, mely érdekesebb is, s legtöbbször nem kell hozzá még zongora sem, mely nem mindenhol van, s ha van is, rosszul hangolt.

Az elmúlt években az egyik középiskola politechnikai épületet épített társadalmi összefogással. Az iskola igazgatóságának felajánlottunk egy hangversenyt, melyet meg is tartottunk a helybeli színházban. Körülbelül 5000 Ft tiszta bevételt juttattunk a politechnikai épületük javára. Magától értetődik, hogy nincs probléma, amelyet a legelőzékenyebben ne segítenének megoldani.

Az elmúlt évben is, de különösen ebben az évben szinte minden diákotthon és kollégium kért a TIT-től zenei ismeretterjesztő előadást. Természetesen ezeket a zeneiskola tanári kara tartja. A gépzenei bemutató mellett élő zenével is szolgálnak, s így nemcsak az előadást mélyítik el, hanem a hangszertanulás iránt is fölkeltik az érdeklődést. Különösen eredményes az ilyen kapcsolatok elmélyítése a hangversenyek látogatását illetően.

A szülőkkel a családlátogatáson kívül úgy is találkozunk, hogy egy-egy tanár bemutatót tart növendékeivel a szülőknek. Tehát meghívjuk őket egy alkalomra, amikor minden gyermek a szülők előtt játszik is (nem növendékhangverseny, hanem csak bemutató az órán tanultakból) s utána a szülők érdeklődhetnek a tanárnál a haladás, gyakorlás, s egyéb dolgok iránt. Itt is felhívjuk a szülők figyelmét a hangverseny-látogatás fontosságára. Sajnos ez nálunk probléma (bizonyára máshol is!).

A helybeli zenei általános iskola szülői munkaközössége „szülők akadémiája” címmel előadássorozatot szervez már második éve. Csak természetes, hogy ebből a sorozatból nem maradhat ki az esztétikai nevelés, közelebb a zenei nevelés problémája sem. Ezt pedig mi tartjuk, s egyben bemutatjuk kamarazenei csoportjainkon a hangszertanulás eredményét, értelmét, kiteljesedését. S miután nálunk nagy súlyt helyezünk a fúvós és vonós együttesekre, jó propaganda az ilyen előadás a zongora dömping ellen a fúvós és vonós hangszerek javára. A zenei általános iskolát kezdettől fogva (6 éve!) testvériskolának tartjuk, előadásokat rendezünk részükre, részt veszünk a zenei bemutató tanításaikon s az azt követő megbeszéléseken, segítünk az év elején a zenei tehetségek kiválogatásában, növendékeiknek hangszertanítását ellátjuk stb. Nincs is semmi ellentét a két iskola között.

A zeneiskolához fordulnak az egyes ált. iskolák a „ki mit tud?” rendezvényeik bíráló bizottságában zenei szakértőkért. Természetesen elvállaljuk, pedig ezek most össze vannak kötve farsangi jelmezes felvonulással, diákbállal. S bizony elég sok időt vesznek igénybe. De ezen alkalmakkor is lehetőség kínálkozik arra, hogy nevelőkkel, szülőkkel s magukkal a gyermekekkel is melegebb, baráti kapcsolat alakuljon ki.

Szép új iskolát avattak az év elején (XII. sz.). A felavatási ünnepélyre zenei műsor is kellett. Kihez fordulhattak volna, mint a zeneiskolához S egy új iskola elindulásakor már ott segített a zeneiskola s ezt ők sem felejtik el.

A II. sz. ált. iskola egyik buzgó tanára kis úttörőzenekart akar szervezni. A furulya oktatásban kér segítséget. Megkapja. De hangszerelni is kellene furulyára, xilofonra, cintányérra, dobra stb. kis énekeket, gyermekdalokat. Azt is megcsináltuk. Ezek után milyen probléma lehet még a két iskola kőzött? Legfeljebb az, hogy még több kéréssel fordulnak a zeneiskolához. De hát ezért vagyunk, ennek örülünk és még szívesebben segítünk. Még számtalan alkalom és lehetőség van arra, hogy az iskolákkal való kapcsolataink elmélyüljenek. Felesleges volna azokat tovább felsorolni. Ha majd a közismereti iskolák is megérzik és megértik, hogy a zeneiskola nem ellensége a többi iskolának, hanem hasznos és jó segítőtársa, akkor ők is kereshetik maguktól is a kapcsolatokat még olyan helyeken is, ahol az még nem alakult ki. Az elefántcsont-toronyba való bezárkózás egyik iskolának sem válik díszére, sem hasznára.

A zeneiskolának kezében kell tartani városának és kőrnyékének zenei irányítását. Ezt pedig csak a jó kapcsolatok kiépítése útján viheti véghez.

Vikár Sándor