Parlando 1964/4, 14.-17. p.

Úttörő élet és zenepedagógia

Az Úttörő Szövetség magába foglalja lényegében az egész magyar általános iskolás ifjúságot. Az ifjúság esztétikai nevelése - ezen belül a zenei nevelés - nemcsak a zenetanár szemszögéből nézve fontos; gondot fordít rá az Úttörő Szövetség vezetősége is.

Másrészt a zenetanárnak sem lehet közömbös, hogy növendéke hogyan illeszkedik bele a társadalomba, mennyire aktív tagja a közösségnek, amelyhez tartozik.

Úttörőélet és zenepedagógia egymással kapcsolatban álló fogalmak, úgy kell tekintenünk őket, mint egy feladatnak két oldalát.

Mint aktív zenetanár, és mint az Úttörő Szövetség Zenei Szakbizottságának vezetője, módomban van a kérdést mindkét oldaláról szemlélni. A több éves tapasztalat meggyőzött arról, hogy e téren a legtöbb probléma éppen az egyoldalú szemléletből adódik. Sajnos „lenn”, a mindennapi gyakorlat szintjén nem ritkán találkozunk ezzel a szemlélettel - (akad még kulturálatlan úttörővezető és egyoldalú zenetanár) - annak ellenére, hogy „fönt”, tehát a mozgalom és oktatásügyünk vezetőségében mindenki az együttműködést keresi. Végső fokon ugyanannak az oktatási-nevelési célkitűzésnek megfelelően kell mindnyájunknak dolgoznunk.

A jelen kis cikknek az a célja, hogy a „kétoldalú” szemléletnek néhány gyümölcsét az olvasó elé tárja (még ha nem is mind teljesen érett) és főleg - tekintve, hogy a lap most már nem csak zenetanároknak, hanem általános iskolai pedagógusoknak kezébe is kerül -, hogy minél több, a kérdés egyik vagy másik oldalával foglalkozót csábítson ilyen komplex látásra. A cikkben jórészt a magam egyéni véleményét mondom el, nagy öröm lenne, ha hozzászólásokat, vitát inspirálna.

***

Kulturális Szemle

Az a terület, ahol az úttörőélet és a zenepedagógia együttműködése - bár sokszor akadozva és átmenetileg - már eddig is leginkább létrejött, az Úttörő Kulturális Szemle.

Hatodik éve rendezi az Úttörő Szövetség a Kulturális Szemlét, ami az őrsi, raj, csapat, járás (kerület), megye (Nagybudapest) szinteken keresztül végre az országos szemlén (Csillebércen) éri el tetőpontját. Hangsúlyoznunk kell, hogy az úttörő kulturális munka nem szorítkozhat a szemlére, hanem a mindennapi életben az egész év folyamán meg kell nyilvánulnia, mégis a szemle az esztétikai nevelés legreprezentatívabb területe, amely ideális esetben valóban megmozgatja a művészettel (nem csak zenével) foglalkozó általános ifjúság egészét. Mert ez a fő célja a szemlének; minél többen vegyenek részt benne aktívan, ameddig tudásuk engedi. Tudom, sok a probléma a szemle körül. A központilag kiadott szemlekiírás, és a később adott szempontok és utasítások még nem mindenben kifogástalanok. Az Úttörő Szövetség vezetősége azonban igyekszik a szemle kiíráson és módszertani utasításokon keresztül egyre nagyobb szakszerűséggel eljárni. A végrehajtásban, lebonyolításban még sok a színvonaltalan, dilettáns momentum, erről tanár kollégáink is sokat beszélhetnének. Mégis szívós munkával és a két oldal együttműködésével ezen sokat lehet javítani. A jövőben a szemle versenyszerűsége, az ezzel járó izgalmakkal és megterhelésekkel együtt csökkenni fog. A verseny eszköz és nem cél. Az esztétikai nevelőmunka tartalmi része a bemutató jelleg által jobban érvényesül. Így a szemle azzá válik, amivé lennie kell, a kultúra folyamatos nagy ünnepéve.

Zenekar

A kulturális szemlén kívül kifejezetten érintkező terület az úttörőzenekar.

Nem lényegtelen, sem zenei, sem általános nevelési szempontból, hogy a zenekarokat milyen szakemberek vezetik, hogy ezekben milyen munka folyik.

Ifjúsági zenekaraink ma nagy részben úttörőzenekarok. A zeneiskolai úttörőzenekarok szakmai problémáit megoldja (legalábbis ideális esetben) a zeneiskola. Az Úttörőszövetség viszont támogatja, egyben felhasználja őket, működésük társadalmi hátterét, ezáltal létjogosultságukat biztosítja. Az együttműködés lehetősége, sőt szükségszerűsége így magától adódik.

A nem zeneiskolai úttörőzenekarok problémája óriási. Legtöbb esetben nincs megfelelő szakképzett vezető; de probléma a zenei anyag, a hangszerelés, a tagok hangszertanulása és a hangszerbeszerzés is. Ezen a téren Heves megye kulturális vezetői nagy munkát végeztek. Megyei, majd országos Fesztiváljaikon az összes problémák felszínre kerültek. Remélhető, hogy az egri Pedagógiai Főiskolán folyó munka és a megye Művelődési Osztályának, valamint a Népművelési Intézetnek támogatása meghozza a legégetőbb problémák megoldását is. Nagy eredmény, hogy a megye anyagi segítsége révén lehetővé vált külföldről behozott „Orff-hangszerek” kísérleti használata. Ez nagymértékben növelné a gyermekzenekarok tisztaságát és szépségét. Tudomásunk van róla, hogy a Szovjetunióban is igen komolyan folynak a kísérletek az Orff-Instrumentarium és az Orff Schulwerk felhasználására vonatkozólag.

Ezzel a területtel kapcsolatban egyébként utalok a Parlandóban eddig megjelent ilyen irányú cikkekre.

Zenei szakkör

A zenei szakkörökben ugyancsak speciális zenei nevelőmunka folyik. Ennek fő gerincét a zenész külön próba füzetben lefektetett követelmények teljesítése adja. Míg a zenekarokban elsősorban aktív zenélés folyik, itt inkább a befogadás, a zenével való kulturált kapcsolat kimunkálásáról van szó. Persze a kettő egymással szoros kapcsolatban van. Ezt hangsúlyozza az általános iskolai ének-zene tanterv és tananyag is. A zenei szakkörben bőven kínálkozik alkalom az általános iskolai anyag kibővítésére, különös tekintettel a mozgalmi nevelés szempontjaira és lehetőségére Hangverseny-látogatások, rádióhallgatások, zenei könyvek olvasása, a látottak, hallottak megbeszélése, mindez a szakkör adta lehetőség. A zenész szakkör a zenét szerető, de nem külön tanuló gyerekek részére kiváló alkalom a zene megközelítésére és megszeretésére. Zeneiskolás növendékeket nem helyes a szakkör rendszeres munkájába bevonni, mert végül a zene tanulásától vonnánk el őket. Esetenként viszont, szereplésekkel kitűnően gazdagíthatják a szakkör programját.

A zenét tanuló ifjúság az úttörőéletben

Ezek után szóljunk néhány szót általában a zenét tanuló gyermekek szerepéről az úttörőéletben. Az Úttörő Szövetségen belüli zenei nevelésnek igen komoly támasza lehet a zenét tanuló ifjúság. Általában ezek egyéb ként is kulturáltabbak. Az úttörőéletben sok élményt nyújthatnak pajtásaiknak szereplésekkel, daltanítással, zongorakíséréssel stb. Másrészt az úttörőmozgalom megadhatja nekik a helyet a társadalomban, zenélésük életteret, közönségét és tartalmát. Így a zenepedagógus és az úttörővezető együttműködhet a gyermek és társai fejlődésének érdekében. Persze igen fontos szempont, hogy elsősorban hagyják tanulni, órára járni, gyakorolni a növendékeket. Ne terheljék túl az amúgy is többet vállaló zenét tanuló gyermeket. Az együttműködésnek ez igen fontos gyümölcse lenne. Az elkerülhetetlen ütközéseket mindkét fél rugalmasan kezelje. Ha megvan a harmonikus együttműködés, abból a gyermek, a zenetanár, a mozgalom, általában mindenki csak hasznot húzhat.

Ugyanez vonatkozik, csak fokozott mértékben, a zenét hivatásból tanuló gyermekekre. Az igazi tehetségekhez kellő tisztelettel nyúljunk! Legyen mindenki tisztában vele, hogy nekik komoly dolguk van, kíméletet érdemelnek, minden fölösleges megterhelést le kell venni róluk. Legyen rájuk büszke a csapat is, és időnként szerepeltesse őket. A természetes társadalmi közösségben való élet viszont számukra is igen hasznos. Beleilleszkedésük a kollektívába a rossz értelemben vett „sztárság” legjobb ellenszere.

***

Beszéltünk a két terület kapcsolódásának négy speciális részletéről. Ezeken kívül azonban magasabb szinten mindkét oldalt átfogó probléma: Mi legyen úttörő ifjúságunk zenei „mindennapi kenyere”, mit énekeljenek gyermekeink gyűlésen, ünnepélyen, kiránduláson, táborozáson.

Népdalt - mondja az egyik vélemény. Mozgalmi dalt, munkásdalt - így a másik. Úttörődalt, jó modern tömegdalt.

Az általános iskolás tantervben mindezek szerepelnek (ezen kívül szemelvényekben klasszikus zene is).

Lássuk az elsőt! Népdalt, értékes magyar népdalt! Igen. Ének- és zeneoktatásunk gerince legyen a magyar népdal. Anyanyelvünket tanuljuk meg jól, szívjuk alaposan magunkba. Olyan elvek ezek, amelyeket ma végre már senki sem mer komolyan vitatni.

De vajon egyedül a népdallal megoldhatjuk-e az ifjúság teljes zenei ellátását? Kifejezik-e a mai ifjúság igényét, problematikáját? A népdal szövege, amely együtt termett a dallammal, egy adott történelmi-társadalmi szituációban nem mindig szól a mának. (Persze nem mind időszerűtlen; inkább megfordítva, sok minden aktuális téma hiányzik belőle.) Akad erre ugyan orvosság, amely eléggé elharapózott: Húzzunk új szöveget a régi dallamra. Ezek azonban ritkán adnak valóban kielégítő, ízléses megoldást.

A régebben keletkezett munkásmozgalmi dalok szövegüket tekintve eszmeileg és történelmileg értékesek, ezért foglalkozni kell velük, meg kell őket ismertetni ifjúságunkkal. Zenei anyagukban azonban - sajnos - jórészt értéktelenek, nem szolgálják az esztétikai nevelést. Nagy részük ún. „Liedertafel” dallam. Nem beszélve arról, hogy a kapitalizmusban született dalok jó része szöveg tekintetében legalább annyira avult, mint a „feudalizmusbeli” népdalok.

Mi marad még? A jó, szövegében korszerű, úttörőkhöz közelálló témájú, zenéjében értékes, de mégis „könnyű”, „fülbemászó” úttörődal. Legyen gyorsan tanulható, egy szólamban, több szólamban is használható, kísérettel és kíséret nélkül. Hamar válhassék belőle jó értelemben vett „sláger”. Az se baj, ha egy-két év alatt megunják: jön helyette másik.

ű

Csakhogy nem jön. Mert ilyen ideális úttörődal nincs, illetve nagyon kevés van. A kereslet pedig óriási. Nem szabad megszünnünk ezt az igényt hangoztatni, költőinket, zeneszerzőinket mozgósítani. Az se keserítsen el bennünket, ha a „művek” nem mind kiválóak. Nyilvánvaló, hogy legkönnyebben nem a nagy művészek mozdulnak meg, hanem a kevésbé nagyok, akik jó pénzért mindenről hajlandók írni. Az igazán jó műveket viszont igen komolyan kellene honorálni.

Míg azon törjük fejünket, mit énekeljenek gyermekeink a jövőben, sokan aggódva kérdik, mit énekelnek most.

Bizony gyermekeink többsége magára hagyatva slágert énekel. Háborodjunk fel rajta, próbáljunk rendszabályokhoz nyúlni? Nem hisszük, hogy akár szükséges, akár eredményes lenne. Igyekezzünk inkább a mértéket elvileg nem csökkentve, jobban megérteni őket. A Nevelési Terv felhívja a figyelmet arra, hogy bizonyos életkorban megnő az ifjúság érdeklődése a tánc, a sláger, a „könnyű zene” iránt. Gondolom ez mindig így volt, csak korunk problémája, hogy a „könnyű zene” és a korszerű „nehéz zene” oly nagy távolságra került egymástól.

Tegyük ölbe kezünket? Hagyjuk, hogy a „métely megfertőzze” ifjúságunkat?

Semmi esetre sem, de ne is Lődözzünk ágyúval verebekre. És ne propagáljuk túl harciasan a szerintünk jót, mert - hogy a verebeknél maradjunk - dobbal nem lehet verebet fogni, még ha előzőleg ágyúval le is lőttük őket.

Legyünk - nyugodtak. Bízzunk pedagógiánk és a jó zene erejében. A régi mesterekében, az újakban és az eljövendőkben. Bízzunk abban, hogy a történelmi-társadalmi helyzet, amely a magas színvonalú műzene stílusának elidegenedéséhez vezetett (Doktor Faustus probléma), egy új korban, új társadalmi feltételek között létre hozza a két világ újabb közeledését egy új klasszicizmus keretei között. Ez meghozza majd problémánk megoldását is.

Till Ottó