Parlando 1964/4, 17.-19. p.

Az 1. és a 6. ISME konferencia

Az ISME 6. konferenciájának előkészületei javában folynak. Eddig húsznál több ország képviselői jelentették be részvételüket a nagyszabásúnak ígérkező találkozóra s a konferencia műsorainak keretében a legjobb magyar ifjúsági együttesek mellett bolgár, cseh, dán, német, szovjet, amerikai kórusok és zenekarok, francia és svájci szólisták is bemutatják képességeiket.

A konferencia programjának összeállítása, nagyméretű pedagógiai kiállítás előkészítése, a hazai és külföldi ifjúsági együttesek több száz szereplőjének mozgatása, az előadások anyagának fordítása, a tolmácsolás problémájának megoldása, a szervezés lebonyolításának ezer lényegtelennek látszó és mégis lényeges kérdése nem csekély feladatot rónak az előkészítők népes gárdájára, csakúgy, mint kormányzatunkra és zenei intézményeinkre.

Már alig egy-két hónap választ el a nagy eseménytől, mely elé várakozással tekintünk, és melynek sikerében bízunk.

Előkészítés közben magától értetődik az előző, hasonló jellegű rendezvények tapasztalatainak felhasználása. Az ISME tokiói konferenciájának lefolyásáról Szőnyi Erzsébet számolt be, az 1961-ben rendezett bécsi találkozóról ugyancsak az ő előadása alapján tudtunk meg részleteket. Az azt megelőző 3. ISME kongresszus színhelye Koppenhága volt, ahol Adám Jenő képviselte hazánkat. Az 1959-ben, Dániában elhangzott előadások és referátumok gyűjteménye, amely az UNESCO gondozásában jelent meg, eljutott hozzánk is néhány példányban. Ennél pontosabb adatok az ISME korábbi működéséről és a régebben megtartott kongresszusokról nem állnak rendelkezésünkre.

A véletlen folytán éppen most került elő egy kis 13 oldalas különnyomat, amely 1936-ban jelent meg Budapesten és amelyben Kókai Rezső számol be a Prágában tartott Első Nemzetközi Zenepedagógiai Kongresszusról. Soha alkalmasabb pillanatban nem kerülhetett volna elő e kis füzet, melynek szerzője a Zeneművészeti Főiskola hivatalos képviselőjeként vett részt a prágai találkozón. Érdekfeszítő beszámolója ma különös aktualitással bír, ezért egyes részleteit az eredeti szöveggel tesszük közzé.

„Az 1936. év április havában tartották Prágában az első nemzetközi zenepedagógiai kongresszust, (I. Congres International pour l’Éducation musicale à Prague du 4 au 9 avril 1936). Ez az ilyen nemben valóban első nemzetközi tanácskozás nemcsak ennél az elsőségnél fogva, hanem az azon szóba került szakkérdések fontossága miatt is méltán tarthat számot az általános érdeklődésre. Éppen ezért indokoltnak és szükségesnek tartjuk, hogy a kongresszus tanácskozásairól, melyeken egyébként a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola is hivatalosan képviseltette magát, a hazai zenepedagógiai nyilvánosságot néhány szóval tájékoztassuk.

Mielőtt azonban a kongresszus anyagát részletesen ismertetnők,

a kongresszus külső körülményeiről

szeretnék néhány szót szólni. A kongresszust a cseh kormány támogatásával a prágai zenepedagógiai társaság rendezte és a kongresszus elnökségét Kamill Krofta, cseh külügyminiszter vállalta el, aki egyébként a prágai zenepedagógiai egyesületnek is az elnöke volt. A kongresszus adminisztratív részét Krofta külügyminiszter személyes titkára, Jindra Jaroslav, tudományos részét pedig Kestenberg Leó szervezték meg. Kestenberg, aki azelőtt a porosz kultuszminisztériumban a német iskolai zenenevelés (Schulmusik) legfőbb szervezője volt, a weimari alkotmány bukása után Prágában telepedett le és így került a cseh zenepedagógiai társasággal összeköttetésbe. Rajta kívül természetesen a cseh zenei élet legkiválóbbjai szintén részt vettek Kestenberg munkájában; közülük főképpen Zdenek Nejedly egyetemi tanár nevét akarjuk megemlíteni.

A kongresszust a cseh parlament dísztermében nyitották meg, ezen a megnyitáson 11 állam képviselője köszöntötte a kongresszust, mégpedig Dánia, Franciaország, Japán, Jugoszlávia, Hollandia, Ausztria, Románia, Amerika, Spanyolország, Svájc és Anglia képviselői. A kormányképviselők közül kiemeljük Edward Dent, Cambridge-i egyetemi tanár, valamint az Amerikai Egyesült Államok képviseletében kiküldött Olga Samarov-Stokowsky neveit. A hivatalos kormánykiküldötteken kívül még számos külföldi főiskola, iskola és egyéb zenei szervezet képviselője is részt vett a kongresszuson. Első sorban a cseh iskolák és zenei szervezetek voltak teljes számban képviselve. (Így a cseh tudományos akadémia, a cseh óvodák, a cseh tanítók egyesülete, a német tanítók egyesülete, a cseh tanárok központi szövetkezete, a tanítóképző intézetek, a nemzeti konzervatórium, a zenei szakiskolák, a prágai cseh és a prágai német egyetem). A külföldiek közül a következő iskolák: a „Kobenhavens Folkemusikshole”, az amsterdami „Volksmuziekschool”, a bukaresti „Elena Diamma” leánylíceum s. i. t.

Ami már most a kongresszus tudományos részét illeti, arra vonatkozóan a következőket kell előrebocsátanunk: a kongresszus a „Vers l’humanité par la musique’ jeligének megfelelően főképpen

az egyetemes emberi kultúra és humanitás szolgálatában

álló ún. általános, tehát minden emberre ki terjedő és kiterjesztendő zenei nevelés kérdéseivel foglalkozott. A különböző államok előadói elsősorban is arról számoltak be, hogy iskoláikban és iskolán kívüli népművelési szervezeteikben miképpen valósítják meg gyakorlatilag az általános zenei nevelést. Csak másodsorban foglalkoztak azután az általános zenei nevelés egyes elvi és elméleti kérdéseivel. Mint pl. avval, hogy egyáltalában van-e szükség az általános zenei nevelésre, vagy, hogy fejleszthető-e bárkiben a muzikalitás és ha igen, milyen módszerrel? Habár e kérdések a maguk belsőleg adott sajátos összefonódottságuknál fogva nem határolódtak el mindig teljes világossággal egymástól a kongresszus tanácskozásai folyamán, a következőkben a könnyebb áttekinthetőség kedvéért a gyakorlati kérdéseket az elméletiektől elválasztva akarjuk előadni. Így tehát elsősorban a különböző nemzetek részéről megszervezett iskolai és iskolán kívüli általános zenei nevelés formáiról akarunk beszélni s csak azután az általános zenei nevelésnek a kongresszuson szóba került elvi problémáiról. A kongresszuson tartott előadásokról és azok sorrendjéről egyébként 11. következő táblázat adhat teljes felvilágosítást:

1936. ápr. 4.: a kongresszus megnyitásának napja.

ápr. 5. de. Cseh iskolai gyermekkarok hangversenye.

ápr. 5. du. Dr. Helfert Valdimír, brünni egy. tan., dr. Orel Dobroslav, pozsonyi egy. tan. és dr. G. Becki ng, prágai egy. tan. előadásai a cseh és sziléziai-morva, a tót és rutén, végül a szudéta-német területek ált. zenei neveléséről.

ápr. 6. de. O. Samarov-Stokowsky (New York), dr. M. Milojevic, belgrádi egy. tan., S. Fisch (Stein a. Rh.) előadásai az amerikai, jugoszláv és svájci zenei nevelésről.

ápr. 6. du. W. Gehrels (Amsterdam), George Breazul (Bukarest), Jörgen Bentzón (Dánia) előadásai a holland, román és dán zenei nevelésről.

ápr. 6. este: a különböző nemzetek iskolai énekkarainak hangversenye.

ápr. 7. de. E. Jacques Dalcroze előadása a rnuzikalitás neveléséről; A. Hába előadása a gyermek alkotótevékenységéről; K. Baltz (Wien) előadása a R. Steiner-féle zenei nevelés alapelveiről;

ápr. 7. du. és este: ifjúsági hangversenyek.

ápr. 8. de. Curt Sachs előadása a rádió és gramofon szerepéről és jelentőségéről az ált. zenei nevelésben; dr. E. Dent (Cambridge), Miss Mary Ibberson (Hitehin, Herts), R. Mayer (London) és Charles St. Smith (London) előadásai az angol zenei nevelésről.

ápr. 8. du. Általános diszkussziók.

ápr. 9. de. és du. A diszkussziók folytatása este: Ifjúsági hangverseny.

Kókai Rezső ezután részletesen beszámol az elhangzott előadásokról és zenei bemutatókról. Különösen mély benyomást tett rá Stokowsky asszony előadása, aki Amerikában az iskolán kívüli zenei nevelés fő szervezője. Stokowsky asszony szerint a zene nem érzelmi, hanem igen nagy fokon értelmi alapokon is nyugszik. Szerinte a nem kifejezetten muzikális egyéneket értelmi úton kell és lehet a zenére nevelni és a zenéhez közel hozni.

A kongresszuson voltaképpen két elvi kérdés került tárgyalásra; 1. szükséges-e az általános zenei nevelés? és 2. milyen tudományos, illetőleg pedagógiai útjai lehetnek vagy vannak az általános vagy a speciális muzikális nevelésnek? (Az általános zenei nevelés ellen nyilatkozott Ernst Krenek és A. Haba, elméleteik a kongresszus vita-összejövetelein nem találtak teljes megértésre.) Nagy érdeklődést váltott ki Dalcroze előadása s főleg azok a ritmikus gyakorlatok, melyeket a genfi Dalcroze-iskola növendékei mutattak be.

Láttuk - írja Kókai befejezésként -, hogy a Prágában tartott zenepedagógiai kongresszuson az általános zenepedagógia majdnem minden fontosabb kérdése szóba került. Ha a kongresszus nem is talált rá ezeknek az aktuális kérdéseknek minden vonatkozásban való teljes megoldására, tárgyalásaival és előadásaival mégis hozzájárult ahhoz, hogy a zenepedagógiai kérdések még egyelőre csak eljövendő tudományos és gyakorlati rendszerezésének legalább alapjait megvetette.

Az azóta eltelt majdnem három évtized alatt a zenepedagógia területén sok mindenben történt előrehaladás. De megoldatlan problémák és megoldásra váró feladatok még bőven akadnak. Reméljük, hogy a budapesti kongresszus a haladás eszméjét fogja előbbre vinni.

Sz. M.