Parlando 1964/5, 1.-4. p.

Tanterv-javaslat az állami zeneiskolák részére

(Általános rész)

A zeneiskola célja

hogy a tanulók sokoldalú, elsősorban azonban esztétikai nevelésévei járuljon hozzá a közismereti intézmények nevelési céljainak teljesebb megvalósításához.

Adjon rendszeres zenei ismereteket,

fejlessze rendszeresen a tanulók zenei képességeit,

alakítson ki valamely hangszeren alapfokú készséget,

s mindezek teljes pedagógiai egységében alapozza meg a tanulók zenei műveltségét.

Ennek érdekében - egyéni adottságainak megfelelően -

tegye képessé a tanulókat az értékes zene szeretetére, megértésére és öntevékeny művelésére, illetve további rendszeres szakképzésre.

Élmények és ismeretek alapján tárja fel

a tartalom és forma összefüggéseit,

fejlessze a tanulók ízlését,

esztétikai befogadóképességét és ítélőképességét.

Nevelje a tanulókat a zenei élet iránti állandó aktív érdeklődésre.

***

A zeneiskola célja kettős.

Egyrészt hozzá kell járulnia az általános és középiskolák nevelési céljainak hathatósabb

megvalósításához (korszerű képzés és nevelés, közelebb az élethez, a gyakorlathoz, reális követelmények, túlterhelés felszámolása, az iskolatípusok közti nevelési, szervezeti, zenei összeműködés megteremtése),

másrészt a feladatokban és a követelményekben meghatározott fokon való készség (hallás és

hangszer) kialakítása, zenei műveltség megalapozása.

A képzés formája: egyéni kiművelés, társas zenélés.

A zeneiskola céljában és feladatában meghatározott követelmények, valamint a végrehajtás alapelvei a zeneiskola munkájának egészére, tehát valamennyi tanszakra vonatkoznak.

Miután az egyes hangszerek a képzési idő, valamint a hangszerek technikai sajátossága terén különböznek, ezért a tanterv a követelmények meghatározását ennek megfelelően alakította ki.

Tagozatok, képzési idő, vizsgarendszer

A zeneiskola céljában a zene öntevékeny műveléséhez és a további rendszeres szakképzéshez a megfelelő alap biztosítása egyforma súllyal szerepel. A kétféle cél azonban megfelelő differenciálást tesz szükségessé, Ezért - a már több helyütt kialakult gyakorlatra támaszkodva - a tömegzenei és szakirányú képzést az első évek után külön kívánjuk választani. A tömegzenei képzés elnevezése: „A” tagozat, a szakirányú képzése: „B” tagozat. Ezek mellett lenne a „C” tagozat, mely szintén tömegzenei irányú, de a felnőtt, illetve középiskolás korban kezdők számára némileg más anyaggal, módszerrel és követelményekkel, mint az „A” tagozat. A „C” tagozaton beszámoló nincs. (l. alább.) A tagozatok különválasztása a tárgyanként meghatározott fokon történik. A „B” tagozatra való beosztást a növendéknek, ill. szüleinek kell kérnie. A kérelem teljesítéséről az igazgató a tanszak javaslata alapján dönt. A „B” tagozatra azonban nemcsak a zenei pályára készülők kerülhetnek, hanem mindazok a tehetségesebb tanulók, akik vállalják a tagozat magasabb követelményeit. Zeneművészeti szakiskolai felvételi vizsgára azonban csak „B” tagozatos tanulók jelentkezhetnek. A tagozatot az osztálymegjelölésnél kell az anyakönyvben és a bizonyítványban feltüntetni. Egyik tagozatról a másikra való átlépés az új tanévre való beiratkozáskor, illetve félévkor történhetik. A hangszeres és szolfézs tagozati beosztás eltérhet egymástól. (Tehát pl. „A” tagozatos hangszeres járhat „B” tagozatú szolfézs csoportba. A fordítottja kevésbé kívánatos, de lehetséges.)

A képzési idő a hatéves szakok kivételével minden szakon változik. Az előképzőt önálló szakként kezeljük, tehát az osztályok számozása a jövőben a hangszeres évfolyamokat jelzi. A zeneiskolai osztályokat arab, a továbbképző osztályokat római számmal kívánjuk jelölni. A 2 és 4 éves szakok előtti hangszeres előkészítő évet is önállóan kezeljük „hangszeres előkészítő” elnevezéssel. A tantervben először szereplő tanszakokról - dalos játék, furulya, gitár, harmonika - az egyes tárgyaknál adunk tájékoztatást.

A vizsgák eddigi jellege, formája megváltozik. A „C” tagozaton semmiféle vizsga, beszámoló nincs, csak a tanár osztályoz. Az „A” és „B” .tagozaton az eddigi vizsgákat beszámoló és évközi meghallgatás váltja fel. Ezeken a kijelölt anyag minden egyes darabját végigjátsszak programszerűen. (Az egyes műveket megszakítani tehát nem szabad.) A beszámolókon és meghallgatásokon nemcsak a tanárok, hanem a megfelelő osztály növendékei is jelen vannak. Így nemcsak a tanárok, hanem a tanulók is lemérhetik, mi az osztályban a legmagasabb és legalacsonyabb szint és hol állnak ők maguk. A beszámoló hangulata legyen oldott. Az évközi meghallgatások számát és anyagát az egyes tanszakok tanterve írja elő.

A tanterv szerkezete

A most kiadott tantervi javaslat szerkezetében a többi iskolatípusokéhoz igazodik. Szerkezete bizonyos mértékben eltér ezektől (a zeneiskola sajátos képzése miatt), de eltér az eddigi anyagfelsorolást tartalmazó programoktól is.

A tanterv lényegében két részből áll. Az első rész tartalmazza az általános követelményeket (a cél és feladatok megjelölését), valamint az óraterveket. a második rész pedig az egyes tárgyak tantervét.

A második rész: a részletes tanterv ugyancsak két részből áll:

a) a szaktárgy tanterve (feladat, anyag, ismereteik, követelmények)

b) tantervi utasítás (a tárgy jellegének megfelelő cél, feladat és követelmények feldolgozásának irányelvei), az egyes témák tanítási mélysége, a feltétlenül szükséges módszertani utasítások (szemléltetés, bemutató, koncentráció stb.).

A tantervben közöljük az új iskolák megjelenéséig felhasználható tanítási anyagot is (iskolák, gyűjtemények, darabok).

A tanterv megvalósításának alapvető elvi kérdései

A zenei élmény egész tanításunk alapja, forrása, újra- meg újra felbukkanó kiindulása. A zenei élmény spontaneitásából kell kinőnie a tudatos munkának, mindennemű zenei foglalkozásnak. S ez nemcsak kiindulás, hanem egyben cél is kell legyen. Az élmény alapja mások játéka és a saját játékunk is lehet. Az első esetben külső, a második esetben belső élményről beszélünk. Feladatunk, hogy a külső élményből kiindulva, a tanítás révén eljuttassuk a tanulókat a belső élményig: a tanár bemutatásától a tanuló saját előadásának élményéig.

Technikai és zeneelméleti ismeretek, részletek tanításánál állandóan tudatosítanunk kell a tanulókban, hogy az mennyiben szolgálja majd az élmény létrehozását.

E kérdéscsoporthoz tartozik a lapról játszás problémája is. A tanuló minél több szép zenét ismerjen meg lapról játszás alapján. Ez az ismeretanyag alakuljon fokról-fokra mindennapos feladatból élvezetté, élménnyé. Ez kelti fel leginkább a zene iránti igényt, mind a tömegzenei, mind a szakképzésben részt vevők számára. Lényeges feladat, hogy a lapról játék alacsonyabb szintű legyen, mint a tanuló adott hangszeres készsége. Csak így jelenthet élményt a tanulónak a lapról játszás.

A reform alapvető feladata a megfelelő egyensúly, a helyes arányok kialakítása mind a zenei és technikai elemek, mind a nép- és műzene, vagy akár a magyar és egyéb (klasszikus) zene viszonylatában. A magyar zenei anyanyelvből való kiindulást továbbra is fontosnak tartjuk. Ezért az első év anyaga minden szakon szinte teljes egészében, de legalábbis zömében a magyar népzene. A továbbiakban aránya a műzenével szemben fokról-fokra csökken, de alapvető jelentőségét mindvégig megtartja. Miután a népzene a XX. századi magyar műzene alapja, itt jegyezzük meg, hogy a mai, illetve modern zene bekapcsolását - az egyes hangszerek sajátosságaitól függően - minél korábban kívánatosnak tartjuk.

A zenei és technikai elemek helyes arányát a tanterv igyekszik biztosítani. Az egyes tanulóknál azonban a helyes, megfelelő arányt a tanárnak kell megtalálnia. A zene és a technika nem ellentétes, hanem összetartozó fogalmak. Megfelelő technikai szint nélkül a zene nem valósítható meg.

Az elmúlt évtizedben sokan félreértették a zene elsődleges szerepét. Ez - ti. a zene elsődleges szerepe - nem azt jelenti, hogy zenét kell tanítanunk, technikát pedig nem, hanem azt, hogy a technika tanítása sosem lehet öncélú, hanem mindig éppen a zenéből kell levezessük szükségességét, és oda is kell visszajutnunk segítségével. (Vö. a fentebb a zenei élménnyel kapcsolatban kifejtetteket.) A technika mindig rugalmasan alkalmazható eszköztár kell legyen, melyből a zene kifejezéséhez szükséges eszközöket a tanulóknak előbb a tanár segítségével, később mind önállóbban tudniuk kell kiválogatni és felhasználni. A zenei ismeretek és technikai készségek önálló alkalmazása és felhasználása a képzés és nevelés egyik leglényegesebb pedagógiai munkája.

A reform másik alapvető feladata

a szolfézs és a hangszeres tárgyak koordinációjának tantervi biztosítása. A szolfézstanításnak közelebb kell kerülnie a hangszeres tanításhoz. Ez azonban nemcsak a szolfézs tanárokra ró feladatokat. A hangszeres tanárok felelőssége e téren legalább olyan nagy - ha ugyan nem még nagyobb -, mint a szolfézs tanároké.

A szolfézs feladata elsősorban a hallásképzés és csak másodsorban a hangszeres tanításhoz szükséges elméleti ismeretek megtanítása. Ezért a szolfézst és a hangszeres tanítást úgy koordinálni, hogy a szolfézs a hangszeres tanításban konkréten éppen sorra kerülő művekhez minden szükséges elméleti ismeretet megadjon, nem lehetséges. Mert a szolfézs tanításnak is megvan a maga önálló menete, módszere. Ezért a konkrét művekkel kapcsolatos elméleti tudnivalók megtanítása, illetve annak ellenőrzése, hogy a növendék rendelkezik-e a szükséges ismeretekkel, valamint a már megtanult ismeretek alkalmazása a hangszeres tanár feladata. Viszont fontos, hogy a hangszeres tanár azt, amit a tanuló a szolfézsban valóban kapott, fel is használja. Ez elsősorban auditivabb tanítást jelent. A tanulók nagy része azért nem érzi a szolfézst szükségesnek, mert a hangszeres tanárok ritkán mutatnak rá, hol, hogyan, miként lehet felhasználni a hangszeres tanulásban a szolfézsban tanultakat. Ugyanakkor a szolfézs tanárok is vezessek rá növendékeiket arra, hogyan használhatják fel a szolfézs órán szerzett ismereteiket a hangszeres tanulás során. - Hangsúlyozzuk, hogy a hangszeres tanárnak tudnia kell, mit tanult a gyerek a szolfézsórán, s igyekeznie kell az ott tanultakat beépíteni a hangszeres tanítás menetébe. A szolfézs tanár feladata pedig, hogy a gyerek hozzászokjék minden kottakép, így elsősorban a hangszeres kotta anyagának elképzeléséhez, s ne hihesse azt, hogy a szolmizálás csak a szolfézs tankönyv vagy példatár olvasására való. Ajánlatos közös ütemterv készítése a közösen feldolgozható művekkel kapcsolatban.

A reform nagy gondot fordít a társas zenélésre.

Az egyes tárgyak tantervei az első évtől előírják a duók, négykezesek stb. játékát, először a tanárral, később a növendékkel is. Fontos, hogy ez meg is valósuljon. A jövőben a szakfelügyelet e tantervi követelmény megvalósítására sokkal nagyobb súlyt helyez. A magasabb osztályokban külön társas zenei foglalkozásokra ad módot az új tanterv és óra keret.

A tanterv igyekszik csökkenteni a túlterhelés veszélyét. Éppen ezért az egyes osztályok anyagát inkább kevesebb, mint több műben állapította meg, ezt is inkább bizonyos határok között, mint egy számmal kifejezve a mennyiséget. A zeneoktatásban úgysem a végzett darabok mennyisége, mint inkább az előadás zeneisége a döntő. Ez természetesen nem szolgálhat alapul semmiféle anarchikus „kötetlenségnek”. A tanterv véglegesítése után kötelező hatályú lesz mind mennyiségi, mind minőségi követelmények szempontjából.

***

Ismertetésünkben tantervi irányelveket rögzítettünk, alapkérdéseket vázoltunk. Szaktárgyi bizottságaink és zenepedagógusaink nagy munkát végeztek annak érdekében, hogy iskoláinkat egyrészt az oktatási terület szerves részeivé tegyék, másrészt, hogy megteremtsük iskoláink egységes követelményrendszerét. Tudjuk, hogy több alapvető, általános pedagógiai elv alkalmazása terén még hiányosságok vannak, de az országos vita alkalmával, valamint a továbbképzés és tanárképzésünk további munkájában szeretnénk mindezt tisztázni, hogy zenepedagógusainknak a pedagógiai munka tartalmi és szervezeti vonatkozásában egyaránt segítségére legyünk.