Parlando 1964/5, 11.-14. p.

A polifon-hallás fejlesztése a zeneiskolában

(Gondolatok Péter Miklós hozzászólása nyomán)

(Folytatás)

III. Javaslat

Mi lenne tehát - zeneiskolai szinten - a polifón hallás fejlesztésének legegyszerűbb útja?

Az első öt szolfézsosztályban (előképző, plusz négy év) ki kell fejleszteni a polifón hallás részét képező készségeket. Az eddigi gyakorlatot e szempontból két ponton kellene lényegesen megváltoztatni. Az első: a hangközhallást mindig tonális, vagy modális keretben kívánjuk meg, tehát mindig úgy, ahogy később valahol szükség lesz rá. Az eddigi fejlődés - a magam tapasztalata szerint - a legjobb irányba mutat e téren. - A másik pont lenne a formaérzék fejlesztésének kérdése. Erre bőséges jó anyag kínálkozik, a 333 0lvasógyakorlat formai változatosságán kezdve, az új stílusú népdalon át a periodikus szerkezetig. Érzésem szerint ezeket a lehetőségeket még nem használjuk ki eléggé. Nem állítjuk tudatosan távolabbi célok szolgálatába. Az ilyen gyakorlás nem illeszkedik elég célszerűen a további anyaghoz. Részletes megbeszélés nagyon messzire vezetne.

A jelenlegi számítás szerint vett IV. és V. szolfézsosztályban fokozottan kellene foglalkozni a funkciós hallás kiépítésével. Úgy tudom, ezt el célt az oktatási reform is kitűzte, megvalósítása tehát küszöbön áll. A jelen pedagógiai gyakorlat - ott, ahol ilyenfajta tanítással már próbálkoztak - fényesen igazolja a kezdeményezők elgondolásának helyességét.

Az V. osztály elvégzése után elvileg már lehetséges lenne továbblépni a döntő irányba, VI.-ban megkezdeni és nagyjából el is végezni a polifón hallásképzés összehangoló, rendszerező munkáját. Ezt a határt már előző cikkemben is a VII. osztályig toltam el, mert tudomásom szerint az új terv a VI. osztály feladatául a klasszikus zene mélyebb megismerését tűzte ki. Természetesen mindenképpen könnyebb és helyesebb is egy megalapozottabb funkciós hallásból ki- indulni. Mozartnál, de különösen Haydnnél már szükség lehet polifón hallásra. A VI. osztály feladatául lehetne kitűzni a klasszikus polifónia megismertetését. Ez a barokk polifónia tanítását is nagy mértékben segítené.

A VII. - jövőben: II. zeneirodalom - osztály feladata lenne a funkciós polifónia igazi nagy területet: a barokk polifóniát megismertetni. A funkciós hallásból kiindulva két lényeges ponton lehet megfogni a kérdést Az egyik: a funkciók változatosabb, differenciáltabb megjelenési formái. Ez nagy részben éppen a polifón szerkesztésmódból következik. Míg a bécsi klasszikusoknál a funkció rendszerint igen egyértelműen, világosan jelenik meg, addig a barokkban a funkciók megjelenési formája sokkal szélesebb körben mozog, Egy funkció rendkívül sokféle erősséggel, sokféle helyen és helyzetben jelenhet meg. Szervesen kapcsolódik ide a modulációk megértésének kérdése, a funkcióknak az a sajátossága, hogy ebben a stílusban gyakran más-más centrum mellé vannak rendelve.

A másik pont, ahol lényeges dolgot foghatunk meg, a funkciók gyorsabb változásának ténye. (Ez ismét nagy részben a polifón szólammozgás következménye.) Itt kell feldolgoznunk a számtalan átmenő- és váltóhangos, sőt átmenő- és váltófunkciós képletet. Ha sikerül mindezeket az alapjában véve funkciós képleteket jól beidegeztetni, máris elértük a polifón hallás első jelentős fokozatát. Ezt funkciós-polifón hallásnak is nevezhetnénk. Az ilyen természetű hallás ugyanis - bármely különösnek tűnhet - valódi polifón hallás. Például:

Hallom a domináns funkciót. Hallom, hogy a basszus adja a re-t. Felette szól valahol egy ti, meg egy fa. Hallom, mert ettől lett domináns a re. De a ti késik a dó-ról, váltóhangként lelép a lá-ra is, majd vissza. Most a fa feloldását előlegezi a váltóhangos mi-re-mi menet a szopránban. De közben erősebb lett a funkció-érzés: a basszus lelépett a szó-ra. Végül oldódik az egész képlet a tonikára annak rendje szerint. - Az egész elemzés során csak funkciós történést követtem, mégis: háromszólamú polifóniát hallottam, minden szólam minden hangját, külön-külön, a legteljesebb összefüggésben. - Tévedések elkerülése végett: mindezt a gyerek, vagy a felnőtt amatőr hallgató nem tudja ilyen pontossággal, nem mondja el magának a fenti szöveget. „Csak” hallja és hallásában realizálja mindezt a történést. A muzsikus nyilván teljes tudatossággal, az amatőr esetleg teljes ösztönösséggel. A zenei történés megértésének szempontjából ez nem döntő különbség. Mindketten pontosan megértették, hogy mi történt.

III. zeneirodalmi osztályban kezdhetjük a lineáris polifóniát megismertetni. Pontosabban szólva: olyan polifón stílusokat, melyek harmonikus funkcióviszonyairól nem beszélünk. Tehát: reneszánsz, németalföldi és még régebbi zenék, modern zene. - Az ilyen polifón művek meghallása a polifón hallás második és egyben utolsó fokozatához vezet.

Az eddig végzett anyag birtokában minden növendékünknek lesz többe kevésbé fejlett funkciós hallása. A funkciós hallás pedig az egyes hangok hallásához képest magasabb rendű szintézist jelent. Ha funkciót hallok - helyesebben funkcióérzetem van - csak azért van, mert egy hang egy másik hanggal, vagy hangcsoporttal került összhangzásba, és éppen ez okozta a funkcióérzetet. A funkció fogalmát ebből a szempontból így határozhatjuk meg: legalább két hang együtthangzásának értékelése. A funkciós hallás tehát akkor alakul ki, amikor a fül ezt az értékelést elsajátította, megszokta és minden helyzetben képes elvégezni. Ezt az értékelést kell most kiterjesztenünk olyan együtthangzásokra, melyek - feltételezés csupán - nem rendelkeznek harmóniai jellegű funkcióval, más szóval nincsen vonzatuk, oldási, irányulási vagy maradási kényszerük. - A foglalkozás valamennyi módja változatlan maradhat, az elemzést is beleértve. (Elemzésen hallási kép elemzését értem!) A harmóniai elemzést is végezhetjük ugyanúgy, mintha funkciós világban mozognánk. Eltérés csak a nomenklaturában szükséges: nem funkciót bontunk fel alkatrészeire, hanem hangközöket, harmóniákat vizsgálunk. Elképzelhető lenne olyan módszer is, mely az együtthangzásokat valamelyik szólam szempontjából vizsgálná. Pl. egy cantus firmus tenor szólamhoz hallgattatjuk hozzá a többit. Mindenesetre hasznosnak látszik basszus szólam állandó figyeléséből néha kizökkenteni a tanulókat, lévén itt basszus csak egy az egyenlők közül. Az elemzésmód illusztrálására álljon itt egy rövid példa:

Hallom megszólalni a következőket: dó feletti dúrterc, ti feletti terc (alaphang nélküli szó-dúrharmónia), ez dó feletti oktávra oldódik, mégis hallok egy dúr tercet ismét: belépett a harmadik szólam. Folytatódik a folyamat: szó-dúrharmónia, la-mollharmónia kvint nélkül, mi-dúrharmónia, fa-dúrharmónia, ismét kvint nélkül, mi-dúrharmónia, de a szi késik a lá-ról, oldódik a lá-ra, csak prim és oktáv hangzik. Ezzel az eljárással ismét minden zenei történést meghallottam Harmonikus folyamatot vizsgáltam, de minden szólamot külön érzékelhetek. Hallom a szoprán és alt közötti kánont, esetleg anélkül, hogy ismerném az „oktávkánon” szakkifejezést. - A lényeges különbség minden másfajta hallásmóddal szemben itt az, hogy a szólamokat egy organikus egységben hallgattam. Méghozzá olyan egységben, mely a szerző határozott szándékából következett. Polifón hallás volt-e? Ezek után döntse el az olvasó.

A modern zene polifón oldalát IV. zeneirodalmi osztályban lehetne vizsgálni. Nehezebb intonációs helyzetei, szokatlannak tűnő harmóniavilága indokolttá teszi, hogy a végére hagyjuk. Ha ezek a problémák feloldhatók, úgy már korábban is lehet komoly foglalkozás tárgyává tenni a modern zenét, ha ezt bármilyen egyéb ok szükségessé teszi. A munka módjai teljesen azonosak a III. osztálynál jelzett módokkal.

IV. Vita Péter Miklós hozzászólásával

1. Péter Miklós - az én fogalmazási hibám következtében - másképpen értelmezte a polifón hallás fogalmát. mint amire első cikkem állításai vonatkoztak. Fő problémája: hogy mikor kezdjünk hozzá a polifón hallás kialakításához - önmagától esik el. Ezek után nyilvánvalóan egyetértünk abban, hogy az általam „polifón hallásnak nevezett készséget semmi esetre sem lehet az V. osztály elvégzése előtt kiforszírozni. Abban is egyetértünk, hogy a polifón hallás részeit képező készségeket fokozatosan kell kialakítani, talán már az előképzőben is. Nem vitatom, hogy Kodály biciniumai igazán polifón szerkesztésűek, és hogy nem éneklik elég jól II-os növendékeink. Ez nagyon örvendetes, és így is kell lennie, ha V.-ben Mozartot, később Bachot és Palestrinát, meg Bartókot akarunk énekeltetni, hallgattatni, a zene maximális megértésének igényével. Nem vitatom. hogy IV.-ben, vagy talán már korábban is van már a növendékeknek számos részkészsége, kis hangközhallása, tonális érzéke, formaérzéke stb., - többnyire egy kis ösztönös jó hozzáállása a zenéhez -, ki és minek is tanítaná, ha nem így lenne? - Mindez elég ahhoz, hogy az adott fokon jól oldja meg kis biciniumait, két- és három szólamú kánonjait stb. Polifón hallása a fentebb kifejtett értelemben csak ilyen előzmények után lehet - de majd csak lesz.

2. Jogos aggodalommal viseltetünk mindannyian azokért, akik nem végzik el a zeneiskola hét osztályát, csak az alsó négy-ötöt. Ezek a gyerekek a zeneiskolából kikerülve nem rendelkeznek majd kellő felfogó készséggel a polifon stílus iránt. Az ilyen „félkész” növendékben is elvetettünk azonban egy lehetőséget. Kifejlesztettünk számos készséget. Ezek - a gyerekek értelmi fejlődésével párhuzamosan - továbbfejlődhetnek. Ennek feltétele persze, hogy a volt diák ne szüntesse meg kapcsolatát a zenével: ha nem is műveli, hallgassa. Így az ösztönösség síkján elérhetik ugyanazt, amit a továbbtanulók tudatosan. Azt hiszem kevésbé zárjuk el előlük a polifóniát, ha nem tanítjuk meg reá, de jól előkészítjük, mintha időelőtti forszírozással elvesszük a gyerek kedvét a zenéléstől, ugyanakkor ingatag talajra gyenge épületet emelünk.

3. Ha a fentebb javasolt módszertani utat követjük, úgy feltétlenül előbb kell kifejleszteni a funkciós hallást. Elsősorban, mert harmonikus polifónia nem fogható fel ilyen készség nélkül. Másodsorban, mert azt mondtuk, hogy a nem funkciós polifóniát is az együtthangzás felől kívánjuk közelíteni a gyerekhez. Mindenképpen helyesebbnek látszik tehát az egyszerűbb - irányulással is rendelkező - funkciós hallásképzetek kialakításával kezdeni a tanítást, és a kialakult megismerésmódot fejleszteni tovább, a bonyolultabb, vagy irányulás nélküli együtthangzások felé. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy polifón művek gyakorlását az alsó osztályokban teljesen elmellőzzük. Rengeteg más szempont miatt erre szükség van, csupán az adott szempont miatt - paradox dolog! - nincs rá szükség.

4. Maradéktalanul egyetértek Péter Miklóssal abban, hogy ne használjuk a funkció fogalmát olyan dolgokra, melyeket a tudomány még nem tisztázott. És bár meggyőződésem, hogy ezt a fogalmat valaki ki fogja majd terjeszteni az általam jelzett irányba is, íme, kínos precizitással máris elkerültem mindenütt, ahol eddig szokatlan lett volna.

5. Péter Miklós megvádolt, hogy a „hallásfejlesztés konkrét pedagógiai munkáját” bagatellizálom, másokat is erre buzdítok. Azt hiszem, hogy a polifón hallás „magától” alakul ki. Úgy gondolom, most már nem, írná le még egyszer ezt a súlyos vádat. Meg kell azonban mondanom, hogy minden szó, amivel valaha is a pedagógiai munka könnyűségére utaltam, nem a tanár - a gyerek munkájára vonatkozott. A pedagógiai munka kétoldalú volta könnyen módot adhatott a félreértésre. Ma is állítom, hogy igazán jó csak akkor lesz a tanár munkája, ha a gyerek nem munkakényszernek - „gyerekjátéknak” fogja fel a zenetanulást. A tanár dolga, hogy a foglalkozást ilyen irányba könnyítse. Vagy fordítva: hogy ilyen oldott formában is meg tudja tanítani mindazt, ami a zene teljes megértéséhez kell. Gondolom, az ilyen típusú tanári munka: munka a javából. De biztos, hogy nem - bagatell.

6. Lehet, hogy a polifónia meghatározása most is hiányos, hibás. Minden statisztikus jellegű törvény alól vannak kivételek, eltérő esetek. Tömör fogalmazással milliónyi jelenség minden összefüggését lehetetlen visszaadni. Én igyekeztem a polifónia olyan oldalait körülírni, melyek a megértéshez nélkülözhetetlenek, egyszersmind taníthatók. Ezzel a meghatározással lehet talán érdemben - érvekkel, példák elemzésével, akár gyakorlati pedagógiával - vitába szállni.

Ezt a cikket is olyan záradékkal kellene végeznem: részletek, körvonalak csak ezek a szavak. Pontos, alapos kifejtés ilyen keretben nem lehetséges. Meg kell még vitatni az alapelveket is, ki kell dolgozni a módszertant, át kell vinni a gyakorlatba. Rengeteg munkát csak úgy lehet elvégezni, ha sokan vitáznak, sokan mondják el mondanivalójukat, sokan dolgoznak szívesen jobb és korszerűbb módon. Nagyon hiszem, hogy mindez elkövetkezik és nem várjuk hiába!

Máriássy István