Parlando 1964/5, 17.-18. p.

 

A fúvósok zenei előképzéséről

 

(Gondolatok „A helyes hangképzés - tiszta intonáció” című cikk nyomán)

 

Mint furulyásokat is tanító pedagógus, nagy érdeklődéssel olvastam Jeney Zoltán kitűnő cikkét a „Parlando-ban. Utána hamarosan fúvós-kamarazene meghallgatáson voltam a Fővárosi Zeneiskola Szervezet központjában, ahol a növendékek mai magyar kompozíciók mellett Mozart Divertimentót és barokk műveket játszottak. Csupa értékes, szép muzsika. Kitűnt azonban az is, hogy a növendékeknek a hangképzés, az intonáció és a művek szép megformálása még komoly problémát jelent. Az okokról is szó esett: a hangszerek nem a legjobbak, a darabok a növendékek zenei fejlettségi fokához mérten bizony nehezek. Mert nem ismerünk elég, könnyű zenei anyagot. Így a fúvósok képzésében nem érvényesül eléggé a helyes pedagógia egyik fontos törvénye: a fokozatosság. „Ilyen hangszeren, ilyen gyerekek ilyen darabot nem tudnak jobban eljátszani” – mondották, és ez így van.

 

A fúvós-zenészek technikája azonban az egész világon rohamosan fejlődik. Mi nem akarunk lemaradni, oktatási reformunk során tehát szembe kell nézni fúvós-pedagógiánk égető kérdéseivel. Mivel a fejlődés alapvető materiális feltétele a jó hangszer, így ezt a kérdést kellene elsősorban megoldanunk. Azt mondják: ez pénzbe kerül. Hát akkor költsük a pénzünket jobb hangszerekre. (Tudomásunk szerint a népi demokratikus országokban kitűnő fafúvó-hangszereket gyártanak) A fokozatosság szempontjából igen hasznos lenne a széleskörű és színvonalas furulyatanítás bevezetése, vagyis a fúvós-előképző. Az ehhez szükséges anyagi feltételek megvolnának. Béres János munkájának eredményeként van furulya-iskolánk és megfelelő, olcsó tanulóhangszerünk. Természetesen, nagyon üdvös lenne, ha ennek a hangszernek egyes példányai ma és a jövőben is olyan gonddal, olyan minőségben készülnének, mint az első darabok. A jelenlegi gyengébb minőséget semmi sem indokolja. A tömegtanítás szempontjából is fontos a furulyaoktatás, mert így sok gyerek bekapcsolódhat a zenetanításba, az is, aki egyébként nem tehetné. A növendékek a furulyaiskola mellett egyszerű dallamok transzponálásával kezdjek. (Pl. Kodály: Ötfokú zene, 333 olvasógyakorlat, iskolai ének-könyvek, szolfézs és előképzős tankönyvek.) Tanítsuk ily módon minél előbb a B-, a Fisz- és a Cisz-hangot is. A transzponálási készség minden fúvós-zenésznek nagyon fontos. A villafogásokon keresztül a gyerekek ujjai ügyesednek, tanulás közben a növendékek tüdeje erősödik. Naponta, órákon át tankönyv mellett görnyedő gyerekeknek ez igen hasznos. Gondoljunk csak a jóga légzési gyakorlataira. Itt ez zenetanulással párosul. A furulyások egyébként szolfézst is tanulnak s így, mire klarinéttal Mozart Divertimentót játszanak, már szolfézs-tudásuk is segíteni fogja őket a darab szép megformálásában. A kamarazenélést már a furulyások is elkezdhetik. A cappella énekkari kompozíciók, kezdve Kodály Bícinium-aival, erre kiválóan alkalmasak. Ezen kívül Peters, Schott, Bärenreiter és más kiadók tömegesen adják ki a barokk blockflöte-muzsikát és az ilyenféle átiratokat. Az utóbbiaktól ne idegenkedjünk. A művek formája, harmóniavilága az elsődleges zenei elem. Ez megmarad akkor is, ha más hangszeren, más hangszínben szólal meg. Nagy kár, hogy Zeneműkiadó Vállalatunk nem ad ki ilyeneket. (Például közös muzsikálásaink alkalmával Ács Lajos kollégámnak több kitűnő átiratát ismertem meg, s ezek megérdemelnék a nagyobb nyilvánosságot.)

 

A furulyázásra való igény a fiatalok körében nagymértékben fellelhető. Ezt igazolják például azok a kiváló eredmények, amelyeket Fodor László ért el a III. ker. Timár utcai Zenei Általános iskolában a furulyazenekar és kamarazene terén. Ezek a növendékek fejlett technikával, muzikálisan és tisztán játszanak A tanár két alt-furulyása szép sikerrel szerepelt Székesfehérvárott az Országos Ifjúsági Kamarazene Fesztiválon.

 

Megjegyzem még, hogy gazdag irodalmánál fogva a házi muzsikálás céljaira kiválóan alkalmas e hangszer és az antik zene művelésére alakult számos együttes sem nélkülözheti a blockflöte-játékost. (Pl a nálunk is ismert Prágai Pro Arte Antiqua.) Ezért kapott helyet külföldi konzervatóriumok tantervében a blockflöte- tanítás.

 

Világhírű zeneszerzők is elismerték a blooktlöte-tanítás fontosságát, így Carl Orff és Benjamin Britten számos pedagógiai jellegű kompozíciót írt furulya- együttesre.

 

Fúvós-képzésünk javát szolgálná még, ha muzikális vonós- és zongorista növendékek tanulnának fúvós-hangszert. A más hangszeren szerzett zenei tudás is igen hasznos. Olyan növendék, aki valamilyen testalkatbeli vagy másféle ok miatt nem tud jó eredményt elérni hegedűn, csellón vagy zongorán, még kiváló fúvós-muzsikus lehet. Keressük meg minden növendékünknek a legmegfelelőbb hangszert. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a tanulónak módjában áll többféle hangszeren próbálkozni.

 

Összegezve tehát: oktatási reformunk sikeréhez többek között jó hangszerekre is szükségünk van. A furulyaoktatás tömegmozgalommá fejlesztésével, kis anyagi áldozat árán újabb tömegek kapcsolódhatnak be a zenetanulásba. Ez erősítené az otthon muzsikálók, zenekedvelők táborát, s egyben fúvószenész-képzésünk legfőbb utánpótlását is jelenthetné. S végül: növendékeinknek meg kell adnunk minden lehetőséget ahhoz, hogy kedvükhöz, tehetségükhöz leginkább közel álló hangszeren muzsikálhassanak.

Balogh Dénes