Parlando 1964/5, 25.-26. p.

Észrevételek az Ifjú Zenebarátok hangversenysorozatáról

Évek óta figyelemmel kísérem az Ifjú Zenebarátok hangversenyeit. Az az érdeklődés, amellyel az általános iskolások bekapcsolódtak ebbe a mozgalomba, már az első évek kezdeti nehézségei közepette is igazolták az elgondolás helyességét, életrevalóságát. A cél, az iskolai ének és zenetanítás kiszélesítése, bővítése túl az iskola falain, az érdeklődés felkeltése a komolyzene, a „nehéz zene” iránt - türelmes nevelői munkát kívánt Az elmúlt tíz esztendő eredményei azonban rámutatnak ennek az új útnak a jelentőségére. És itt nemcsak az ötletes, a fiatalok érdeklődését nagymértékben felkeltő műsor összeállításokra gondolok. Igaz, bemutatták a régi mesterek muzsikáját, megismerkedhettek a fiatalok klasszikus mesterművekkel, volt romantikus zene, meseopera, népek muzsikája, séta a hangszerek birodalmában, zenélő évszakok, zenei album hazai és külföldi mesterek műveiből -, de sok esetben éppen a nagy mesterek, művészek közreműködése fokozta a fiatalok érdeklődését a művészi muzsika, a zenei művek, nagyszerű alkotások iránt.

Az Ifjú Zenebarátok Hangversenysorozatának hasznos kiegészítőjévé váltak a zenei klubdélutánok, hiszen a peremkerületeket is beszámítva, csaknem ezerkétszáz ifjú klubtag van Budapesten. S ha azt vesszük alapul, hogy Budapesten az általános és középiskolai tanulók közül tizenötezer állandó hangversenybérlő van, de egy hangversenybérlettel nem mindig ugyanaz megy el, akkor a rendszeresen hangversenyre járó fiatalok száma lényegesen több tizenötezernél. Az április 24-i Zeneakadémiai hangversenyen elbeszélgettem fiatalokkal, akik Esztergom-tábor iskolaiból már ötödször jöttek fel az ifjúsági hangversenyre. Öt-hat-hét osztályos tanulók oda-vissza mintegy négy órát utaznak egy-egy hangversenyen való részvétel miatt. Este fél tíz után érkeznek haza, de szinte kórusban válaszolták kérdésemre, hogy mennyire megérte a fáradságot a „sok szép zenei élmény”, és nagyon várják, hogy náluk is legyen külön klubdélután. Mert most még csak az iskolai énekórákon számolnak be élményeikről, a hallottakról.

Tíz esztendő… Hány fiatal került azóta közelebb a zenéhez. Hányan tanultak meg - nemcsak játszani - de hallgatni zenét, rádióban, vagy hangversenyen. Az Ifjú Zenebarátok hangversenysorozatai mellett megindított Ifjú Zenebarátok Klubja csak fokozta a fiatalok érdeklődését, hiszen ezeken a klubdélutánokon készülnek fel a következő hangversenyek meghallgatására, vagy beszélik meg az előző hangversenyeken elhangzott zeneszámokat. Itt ismerik meg a művek szerzőit, a hangszereket és sok neves művészt. Milyen büszkén mesélték nekem a pesterzsébeti klub tagjai, hogy náluk játszott David Wilde zongoraművész, a Liszt-verseny győztese is. És vajon milyen emléket hagyott a kis mátyásföldi zenebarátok körében Benjamin Britten látogatása?

Eleinte csak az általános iskolák felső tagozatos tanulói közül toboroztak a hallgatóságot, ma már a középiskolások, ipari tanulóintézetek növendékei, sőt az egyetemi hallgatók közül is mind nagyobb számmal lépnek be az Ifjú Zenebarátok soraiba.

Az 1963/64-es tanévben a fiatalok számára talán nehezebben érthető művek kerültek bemutatásra, de az újszerű ismertetéssel, a mű formai elemzésével, a variációs téma magyarázásával, ill. újszerű bemutatásával nemcsak megkönnyítették az egyes művek megismerését, de elérték a komoly zenedarabok igen jó megértését is. A magasabb zenei ismeretek elsajátítására való törekvés eredményes volt. Kétségtelen, a műsor-összeállítás így nagyobb feladatot, körültekintőbb munkát kíván a műsor szervezőitől, de ezt a fáradságot megéri az a haladás, amelyet ifjúságunk zenei fejlődése, zenei ismereteinek növelése terén eredményezhet.

Az áprilisi zeneakadémiai hangversenyen hirdették ki a zenés-fejtörő írásbeli pályázatának eredményét. B. I. „Miért szeretem a magyar zenét?” kérdésre adott válaszát így fejezi be: „Azért szeretem, mert egy kicsit ismerem és igyekszem megismerni, hogy még jobban szeressem”. Jó néhány pályázatban találunk hasonló, elgondolkoztató sorokat és ezek mind a széleskörű zenei nevelés szükségességét, az Országos Filharmónia, a KISZ Bizottság és az Országos Nőtanács együttes munkájának eredményét igazolják. De hogy ezt a szép munkát tovább folytassák és a fővárosban és vidéken mind több és több diákkal szerettessék meg a zenét, kedveltessék meg a hangverseny-látogatást, a zenei klubfoglalkozásokat, fontos, hogy a zenei előadók, a klubvezetők szívvel, szeretettel és megfelelő felkészültséggel vezessék le ezeket a találkozásokat. Sajnos, előfordult az is, hogy egy-egy hangversenyen, vagy klubfoglalkozáson a vezető tanár szövegmagyarázatánál, ismertetésénél az volt az érzésem, hogy csaknem a függöny felgördülése előtt nézte át az anyagot, amivel foglalkoznia kellett. Pedig a tanár felkészültsége, biztos előadása is fokozza az érdeklődés felkeltését. A műsorismertetőnek nemcsak jó szakembernek, felkészült előadónak, de az ifjúságot jól ismerő nevelőnek kell lennie, aki előadása közben - egy-egy kedves megjegyzésével, észrevételével - figyelmezteti, neveli, oktatja is ifjú zenebarát hallgatóit.

Schelken Pálma