Parlando 1964/6, 16.-17. p.

10 éves az István gimnázium zenekara

Sem a fővárosi zenepedagógusok, sem a zenét tanuló ifjúság előtt nem ismeretlen az 1. István Gimnázium diákzenekara, hiszen számos szép sikerű hangversennyel bizonyították már tehetségüket, szorgalmukat, s működésükkel elismerést szereztek zenekaruk, iskolájuk számára. Ebben az évben elérkeztek megalakulásuk 10. évfordulójához, s e jubileum alkalmából látogattam el próbájukra.

A szünetben Záborszky Józsefet, a zenekar megszervezőjét és karnagyát kérem meg, hogy beszéljen az elmúlt tíz esztendőről.

Hogyan jutott arra a gondolatra, hogy zenekart szervezzen a tanulókból, miként fejlődött az alkalmi kamaraegyüttes nagy feladatokat megoldani képes, rendszeres próbákat tartó s gyakran szereplő szimfonikus zenekarrá?

─ Iskolánk tanulói közül már tíz évvel ezelőtt is sokan tanultak zenét. Megpróbáltam őket összefogni, hogy megismerjék a közös zenélés élményét, gazdagabb képet nyerjenek így a muzsikáról, közelebb kerüljenek a zene igazi világához. A gyerekek is örültek, hiszen így még inkább értelmét látták a zenetanulásnak. A gyakorlást is szívesebben végezték, mert tudták vagy érezték, hogy mindegyikük fontos a zenekarban, annak részét képezi.

Az első évben 16 tagból állt együttesünk, kizárólag vonósokból Később fokozatosan kiegészítettük fúvósokkal, ütőhangszerekkel, s ma már 78 tagú szimfonikus zenekar.

Háromszor próbálnak hetenként. Külön tartanak vonós, illetve fúvós szólam- próbát, s egyszer összpróbát. Elegendő ez a zenekar fejlődéséhez?

─ Egymagában nem. 1957-től azonban téli és nyári táborozásra megyünk. Két-három hétig fent vagyunk a hegyekben vagy a Balaton partján, s ez az állandó együttlét − mindennapos próbákkal − rendkívül hasznos a zenekar fejlődése szempontjából. De sokat jelent a kollektíva összekovácsolódásában is. Mindannyian szívesen emlékezünk vissza Széplakra, Mátrafüredre, Tokajra, Zebegényre vagy legutóbbi helyünkre Boglárra, s a közös emlék a legjobb összekötő kapocs, nagy segítséget jelent későbbi munkánkban is.

Elősegíti a fejlődést a közelmúltban bevezetett új próbarendszerünk is. Kettéosztottuk a zenekart két kiszenekarra, amelyek külön-külön tartanak próbát, így lehetőség nyílik arra, hogy szólamának nehezebb részeit mindenki egyedül is eljátssza, ami növeli a gyerekek önbizalmát, felelősségérzetét, s ennek eredménye az előadásokon is megmutatkozik.

Felmérhető-e a közös munka pedagógiai hatása?

─ Feltétlenül. A zenekarban végzett munka igen hasznos a tanulók zenei ismereteinek gazdagítása szempontjából is, hiszen alaposan megismerkednek számos alkotással, tudatosul bennük rész és egész viszonya, kibontakozik előttük a zenei építkezés sok szépsége, ami a kívülállók számára többnyire rejtve marad.

A rendszeres próbák, fellépések, táborozások nem utolsó sorban jó kollektív szellem kialakulását eredményezik, melynek előnyei a zenekari életen túl is megmutatkoznak. A már végzett, leérettségizett tanulók sem szakadnak el a zenekartól, továbbra is részt vesznek a munkában, annak ellenére, hogy már üzemben dolgoznak vagy egyetemen tanulnak tovább.

Vannak a jelenlegi zenekari tagok között, akik itt szerezték első zenei élményeiket, s ezek további életükre is elhatározó jelentőségűek voltak, hiszen zenei pályára léptek, zenetanárok, hivatásos zenészek lettek. Legnevesebb zenekarainknak − köztük az Állami Hangversenyzenekarnak is − adott már utánpótlást diákzenekarunk.

A zenekar múltjáról, jelenéről megtudtunk egyet-mást, befejezésül további céljaikról, terveikről érdeklődöm.

─ Zenekarunk nem öntelt, sőt nagyon is kritikus önmagával szemben, tagjaink tudják, hogy még sokat kell tanulniuk, fejlődniük. Legfontosabb feladatunknak a művészi színvonal emelését tartjuk. A 10 éves múlt már sok mindenre kötelez, s ezért szeretnénk, ha mind a hallgatóság, mind a magunk színvonalbeli igényét mihamarabb ki tudnánk elégíteni − mondta befejezésül Záborszky József, aki egy évtizedes munkájával kétségkívül fő részese a zenekar elért eredményeinek.

Az 1. István Gimnázium zenekara igen gazdag repertoárral rendelkező együttes, sokoldalúságukról hangversenyeik tanúskodnak. Elsősorban kerületük, Zugló zenei életében játszanak jelentékeny szerepet − rendszeres hangverseny-sorozatokkal segítik a zenei ismeretterjesztést −, de sűrűn szerepelnek az Ybl-Parkban, a Zeneakadémián, sőt vidéki városainkban is adnak koncerteket. A nyár folyamán fellépnek a Vajdahunyad-vári hangversenyeken, előadásaikon neves karmesterek és szólisták (Kórody András, Kovács Dénes, Banda Ede, Szász József és mások) is közreműködnek.

Köztudomású, hogy középiskolai tantervünk meglehetősen kevés lehetőséget biztosít a zenei nevelés számára, s ezért különösen jelentős és indokolt − ahol erre lehetőség nyílik − diák-zenekarok alakítása. Az 1. István gimnázium zenekara vezetőjének és tagjainak lelkesedése már csak ezért is tiszteletre méltó, s munkájuk követendő például szolgálhat.

Tóth Attila