Parlando 1964/7.-8., 24.-26. p.

Zene a tanárképzésben

A „Zene a tanárképzésben” címet viselő munkaközösség keretében az ISME konferencia alatt egy ülés és egy vita volt. Prof. Dr. Josef Plavec, Prága, Fasang Árpád, a budapesti Bartók Szakiskola igazgatója és Prof. Ladislav Daniel, az Olomouc-i egyetem pedagógiai fakultásának tanára voltak a június 30-i ülés előadói.

Dr. Plavec előadásában a szocialista zenei nevelők főiskolai kiképzésének csehszlovákiai problémáiról beszélt. Elsősorban azokkal a kérdésekkel foglalkozott, melyek az 1945 után megindított egyetemi pedagógiai fakultás és a pedagógiai főiskolák zenei munkáját taglalták. Azóta, ma is, a pedagógiai főiskolán három szakot tanulnak a hallgatók, ezek közül az ének, mint 3. szak szerepel. Dr. Plavec ezt helytelenítette, mert véleménye szerint így a zenei képzés jelentős hátrányt szenved. Viszont a konzervatóriumokról kikerülő hangszeres tanárt, ha iskolában éneket tanít, lenézik kollégái, mert nincs a többi tanerővel egyenrangú képesítése. A főiskolákról kikerültek, bár tantárgyaik között szerepel a karének, hegedű, orgona, később zongora, ezekkel időhiány miatt nem tudnak elmélyülten foglalkozni. A végzett tanároknak kötelező pár éves vidéki tanítást kell vállalniuk. Csehszlovákiában az egyetem zenetudományi fakultását végzők is kapcsolhatják tanulmányaikhoz az iskolai éneket. Végül beszélt dr. Plavec a levelező oktatásról is, mely egyre nagyobb méreteket ölt, s melyben – hogy megfelelő zenei műveltségre tegyenek szert – a rádió és a minisztérium számos alkalmazottja vesz részt. „Zenetanárképzés Magyarországon” címmel Fasang Árpád tartott előadást a szakiskolai szaktanárképzés jelenlegi formai és tartalmi kérdéseiről. Az alsó fokú oktatásra felkészítő tanárképzés a külföld előtt ismeretlen, ezért volt külön jelentőségű saját szakiskoláink munkakörének ismertetése. Az előadást hangszeres bemutató követte.

Prof. Daniel-nek a kottaolvasás új útjairól szóló előadása nem ebbe a munkaközösségbe kívánkozott volna, hanem vagy a „Tudományos kutatás”, vagy a „Zene az iskolában” keretébe. Prof. Daniel vetített képekkel kiegészítetten mutatta be módszerét, mely számunkra nagyon sok vitatható problémát tartalmazott. A könyv- alakban is megjelent tanulmány nélkülözi a közismert és közhasználatú hangelnevezéseket, és a hangközöket, hangokat mind dalocskáikból, hallás után tanítandó szöveges dallamfordulatokból rögzíti. A látott kottakép felidéz; a növendékekben a tanult dalt, vagy annak megfelelő részletet, s azt metodikailag beidegzett módon alkalmazza a dallam, hangköz, vagy az új dal megszólaltatásánál. A ritmus tanításakor elsődleges művelet az egyenletes mérőütés számolása. Az egyszerű diatonikus hangközugrások és a 2/4, 3/4-es ütemek után következik a hangok abc-s nevekkel való jelölése, de a továbbiakban is a hangközök, vagy a lapról olvasás begyakorlására a rögzített dallamfordulat-típusokat használja. Következő lépés: a C-, D-, Esz- és F-dúrban történő egyidejű tájékozódás. A tanulmányi célt szolgáló zenei anyag majdnem teljes egészében cseh és szlovák népzenei anyagot tartalmaz.

A konferencia utolsó napján a programba iktatott vita több érdekes és értékes hozzászólást, indítványt hozott. Prof. Petzold, (Lipcse, Egyetem) azt fejtette ki, hogy az NDK-ban az iskolai énektanárok képzése az egyetemeken, pedagógiai főiskolákon, és némely zenefőiskolákon – pl. a weimarin – történik. Hangsúlyozta a levelező oktatás és a továbbképzés fontosságát. Prof. Busch, a berlini Humboldt egyetem tanára a gyakorlati tanítást emelte ki és hangsúlyozta, hogy ezt náluk a növendékek vidékre helyezett intézményekben teljesítik. Dr. Roter, a jénai egyetem tanára szintén e vidékre koncentrált gyakorlati tanítást elemezte, melyet náluk a „szemeszter praktikum”-nak neveznek, A 7. szemeszterben szeptember 1-től négy hónapot töltenek a jelöltek az iskolában ún. mentor (gyakorlati tanítást vezető tanár) mellett. Eközben az akadémián mindössze 4 órát kell hallgatniuk, éspedig zongorát, elméletet, éneket és praktikus iskolai zongorázást (harmonizálás, lapról játszás, társas zene stb.). E munkafolyamatról nagyon jó tapasztalataik vannak. Dr. Kleinig, Halle-ból, az alkotó szellemű aktivitásról, mint a tanárképzésben való zenei nevelés fő jellemvonásáról beszélt. Szerinte, és gyakorlatuk szerint, az egyéni teljesítményt igazán magas szintre csak az emelheti, hogy lényegében közel áll az alkotáshoz, a kompozícióhoz. Éppen ezért a tantárgyakat e szemszögből tanítják, és az egyéni invenciónak még a hallásképzésben is nagyon nagy szerepe van. Zeneszerzést és hangszerelést is tanítanak a tanárképzősöknek. Fritz Reuter szavait idézte: Csak az a jó zenetanítás, melyben komponálás is szerepel. Prof. Schubert, a berlini tanári „Továbbképző Intézet”-ből ismertette a továbbképzés módozatait és kiemelte, hogy ma, a művészet gyors átalakulása és fejlődése mellett elengedhetetlenül fontos a már tanító tanárok időközönkénti továbbképzése. Ma már semmi képesítés sem elegendő egy teljes életre, hanem azt állandóan ki kell egészíteni a fejlődő újjal. A berlini intézet két éve áll fenn, és nagy felmérő, kutatómunkát végzett. A továbbképzés nem kötelező. Egyetemekkel és főiskolákkal együttműködve adnak anyagot a tanulni akarók kezébe. A tanárok az iskolaév alatt havonta találkoznak, olykor e találkozásokon zeneszerzők is részt vesznek. A továbbképzés egyik formája az, hogy a tanároknak tudományos jellegű dolgozatokat kell írniuk, melyek közül a legjobbakat a „pedagógiai felolvasások hetében a szerzők maguk olvassák fel. Ez a lehetőség, és az egyes dolgozatok komoly szakmai értékelése nagyon ambiciónál az elmélyült munkára. Prof. Froberg, Greifswald-ból, arról beszélt, hogy mennyire fontos a tanárképzésben a tantárgyak megfelelő koordinációja, s azok tartalmának összehangolása. Prof Tyulin, a leningrádi konzervatórium igazgatója elmondotta, hogy a SZU-ban az iskolai tanárok képzése a pedagógiai főiskolákon történik. Karvezetőképző több nagyobb konzervatóriumon működik, de ezek végzői nem iskolákban, hanem hivatásos kórusoknál helyezkednek el. Kitért továbbá a gyerekek zenei képzésére és a leningrádi konzervatóriumon folyó művészképzésre.

A vitán jelenlevők közül többen azon óhajuknak adtak kifejezést, hogy egy legközelebbi hasonló jellegű ISME kongresszuson az egyes munkaközösségben működni kívánók ne csak a záró vita alkalmából, hanem már a kongresszus elején ismerjék meg egymást kölcsönösen. Továbbá Agócsy László, a pécsi szakiskola tanára tett javaslatot arra, hogy a legközelebbi kongresszuson egy-egy nap közös énekléssel kezdődjék.

Legyen szabad saját beszámolóm egy részét, melyet az ISME konferencia záró ülésén, mint a „Zene a tanárképzésben” nevű munkaközösség elnöke tartottam, szó szerint idézni:

„Úgy érzem, hogy ezúttal – és ez bizonyára a véletlen műve – az ISME konferencián kevesebb előadás foglalkozott a tanárképzés problémáival, mint máskor. Pedig nyilvánvalóan sokaknak lett volna még mondanivalója, és mindez a mai zene aspektusából szemlélve szintén sok érdekeset tárhatott volna fel. A zenei nevelés egész folyamatában a tanár egyéniségének, aktivitásának, szakképzettségének és nem utolsó sorban az ügy iránti lelkesedésének rendkívül nagy szerepe van. Éppen ezért fokozott figyelmet kell fordítanunk a jövendő tanárok képzésének minél magasabb színtű megvalósítására.”

Valóban, ez a témakör az elhangzott előadásokban még hazai szinten sem nyújtott – nem is nyújthatott – átfogó képet a külföldi hallgatók számára. Mi mégis kiemeltük a legérdekesebbet és véleményünk szerint eredményesen működő tanárképzési területet, mely az alsó fokú zeneoktatás színvonalát biztosítja. Sokkal érdekesebb lett volna azonban, ha több külföldi előadás is elhangzik, vagy ha nem, akkor a vita alkalmával szélesebb körű beszélgetés indul meg. De lehet, hogy egy ilyen nagyméretű kongresszus nem is alkalmas mélyebb eszmecserére, s meg kell elégednünk a felemlített problémák megvilágításával. Valóban, a tanítás lényegére vonatkozó megbeszélések, bár a kongresszus ideje alatt ugyan, de annak hivatalos keretein kívül, fehér asztalok mellett zajlottak le. És ezeknek talán még nagyobb és eredményesebb tanulságaik voltak, mint a plenáris vagy munkaközösségi előadásoknak együttvéve.

Szőnyi Erzsébet