Parlando
1964/11,. 25.-27. p.
A belga Jeunesses
Musicales nyári táborában
A
Jeunesses Musicales a II. világháború alatt Marcel Cuvelier belga
muzsikus elképzelése alapján született és Erzsébet anyakirálynő anyagi és
erkölcsi támogatása révén valósult meg. A II. világháború után a különböző
országok fokozatosan átvették ezt a szép kezdeményezést és csatlakoztak a
mozgalomhoz, amely ma már 17 tagországot számlál. A mozgalom élén az egyes
államok önálló Jeunesses Musicales Szervezetének
vezetőiből választott nemzetközi Szervezet áll, amely évente más és
más tagállamban összehívott közgyűlésen számoltatja be a tagságot a
végzett munkáról, eredményekről és ad további útmutatást.
A
Jeunesses Musicales célkitűzése röviden: a
komolyzene és klasszikus jazz megszerettetése a fiatalság minél szélesebb
körében. Ennek érdekében nem tesz különbséget zenei pályára hivatásszerűen készülő és
amatőr ifjú zenebarát között. Soraiban mindkét típusú
zenekedvelő fiatalság nemcsak békésen megfér, hanem a zene iránti
érdeklődés révén szorosan összetartozik.
Ugyancsak
alapcélkitűzése a mozgalomnak a nemzetközi ifjúsági kapcsolatok (tapasztalatcsere)
megteremtése is.
A mozgalom
céljai elérésének érdekében a lekülönbözőbb eszközöket veszi igénybe.
Ifjúsági hangversenyeket, nemzetközi ifjúsági zenei versenyeket rendez
(hivatásos és amatőr), saját sajtóorgánummal rendelkezik, nemzetközi ifjúsági
művészcserét bonyolít le, valamint zenei táborokat létesít. Jelenleg
összesen 8 nemzetközi zenei tábor működik a következő országokban:
Belgium, Németország, Ausztria, Svájc, Kanada, Finnország, Hollandia és Norvégia.
A belgiumi zenei
táborról személyes tapasztalataim alapján tájékoztathatom olvasóinkat.
Brüsszel Argenteuil nevű
kerületében csodálatos őspark közepén áll egy kastély, amely az évad folyamán
mezőgazdasági technikum, de nyaranta zenétől hangos. Itt jönnek össze
messzi országokból a különböző nemzetek fiai és leányai, akiket egyetlen
kapocs fűz egybe - bárhonnan is jöttek - s ez, a muzsika
szeretete. Az Argenteuil-i nemzetközi zenei táborban
az idén 14 nemzet zenebarát fiataljai gyűltek egybe. A 151 fiatal között
volt spanyol, francia, belga, holland, svéd, norvég, dán, német, angol, svájci
és görög nemzetiségű 18-25 éves korig. Első ízben vettek részt a
táborban szocialista országok képviselői: így lengyelek, jugoszlávok és magyar
fiatalok.
A napirend zömét
a különböző zenei foglalkozások alkották. A fiatalok a saját kedvük és
érdeklődésük szerint alábbi tanszakok között választhattak: zongora, kamarazene, ének, kamara- kórus,
vonósnégyes, zenekar.
A résztvevők
mindegyike számára kötelező volt a zeneelmélet és a napi egyszeri közös
éneklés.
A tanszakokat
belga, német tanárok vezették.
A tanfolyamok
résztvevői sokat kaptak ezeken a foglalkozásokon (legfeljebb a zenetörténeti
oktatást tartottam feleslegesnek a nagyszámú külföldi résztvevő nyelvi
hiányossága miatt).
Esténként ún. „Fesztivál
koncerteken” mutatkoztak be elsősorban a kamarazene tanszak növendékei a táborban
tanult együttes művekkel. A rövid betanulási időre való tekintettel a
„Fesztivál koncertek” minősége elég változó volt.
Az
ifjúsági koncerteken kívül, a tanfolyamot vezető tanárok közül néhányan
szóló, ill. kamaraestet adtak, de előfordult az is, hogy egyéb belga
művész látogatott el a fiatalokhoz.
Néhány
filmvetítés és képzőművészeti előadás tette még színesebbé az
esti programokat.
A
tábor vezetősége gondoskodott arról is, hogy a fiatalok megismerkedhessenek
Belgium legszebb vidékeivel is. Így jutottak el Ghent-be,
Brüggé-be és a csodálatos Északi-tenger-parti
fürdőhelyre Ostende-be.
Nagy
megtiszteltetés volt a magyar küldöttek számára - és ez egyben a
magyar zenepedagógia világhírű eredményeinek is szimbóluma
-,
hogy a tábor jelmondata a következő Kodály idézet volt: „Azt kívánom, hogy
a fiatalok a lehető legrövidebb időn belül felfedezzék a zene
csodálatos univerzumát, amely számukra a világot, amelyben élünk, sokkal szebbé
és sokkal boldogabbá fogja tenni.”
Az
Argenteuil-i táborban ismertem meg a Nemzetköziség
meg testesült fogalmát is. A világ minden tájáról összekerült 80 tagú zenekar
résztvevői ugyanis - bár egymással
csak szótár segítségével tudtak beszélni - Beethoven VII.
és Brahms II. szimfóniáját úgy játszották az utolsó napon a brüsszeli Rádióban,
mint a közös nyelvet, a zene nyelvét tökéletesen értő és érző
együttes. Felemelő volt ilyen szinte megfoghatóan
tapasztalni a zene összekovácsoló erejét! Jó lenne, ha a magyar ifjú
zenebarátok is vendégül láthatnák egyszer a saját zenei táborukban a világ
zenekedvelő fiataljait!
Havas Miklósné