Parlando
1964/12,. 1.-7. p.
A középfokú zeneoktatás
reformjáról
1964.
november 12-én ült össze először a középfokú tantervi bizottság, hogy megkezdje
a középfokú zeneoktatás reformmunkálatait.
Ilku Pál művelődésügyi miniszter
felkérésére és megbízása alapján a Tantervi Bizottság elnöke Kadosa Pál főiskolai tanár, a Zenepedagógus
Szakosztály elnöke lett. Aczél György,
a művelődésügyi miniszter első helyettese felkérése és megbízása
alapján a Tantervi Bizottság tagjai: Balassa
György, Lubik Zoltán, Sándor Frigyes, Szőnyi Erzsébet,
Antal György, Báthory Sándor, Fasang Árpád, Gulyás
György, Herszényi Bálint, Turcsányi Emil, Frank
Lajos, Jeney Zoltán, Kerényi Miklós György, Kovács Dénes, Halász Ferenc, Péhl András, Sugár Rezső, Zempléni Kornél. A
Tantervi Bizottság munkájában meghívottként részt vesz még Kalmár Márton, Péter József, Kontra István, Kollár Endre, Irsai Vera.
A
Szaktárgyi Bizottságok tagjai Szirmai
Györgyné, a Művészetoktatási Osztály vezetőjének felkérése és
megbízása alapján:
Zongora:
Zempléni Korél,
Borsay Pál, Pekáry Mária, Intselt Katalin, Máthé Miklósné, Suhajda Mária, Nagy
Kálmánné, P. Nagy Ilona.
Zongora kötelező tárgy: Sztankay Lajos, Kőry
Lászlóné, dr. Bognár Rezsőné, Káldy Lászlóné.
Hegedű:
Kovács Dénes, Takács Miklósné, Lányi Margit,
dr. Szabó Ernő, Metzker Károly, dr. Molnár
Sándorné, Graef Matild, Várnagy Lajos, Halász Ferenc.
Gordonka:
Frank Lajos, Báthory Sándor, Lengyel
Endre, Ádám Károly, Gombás Ferenc, Sassy Iringó, Szilvássy László.
Ütő:
Schwartz Oszkár, Nagy László, Nagy Zoltán,
Vrana József.
Gordon:
Tibay Zoltán, Bonyhády
József, Montágh Lajos, Vadász Ilona, Vogel Gáspár.
Fuvola:
Jeney Zoltán, Barth
István, Eördögh János. Pálvölgyi József.
Klarinét:
Meizl Ferenc, Deák József, Paláncz
Tamás, Titcz János.
Oboa:
Szeszler Tibor, Csabai Ottó, Kányási
József, Kranczl Engelbert, Pados Jenő.
Fagott:
Hara László, Dulánszky
Rajmund, Ékes Péter, Laczkó Tóth Bertalan.
Hárfa:
Rohmann Henrik.
Gitár:
Szendrey Karper László.
Cimbalom:
Gerencsér József.
Orgona:
Gergely Ferenc, Virágh Endre.
Harsona:
Péhl András, Pattogató Ernő, Perlaky József, Steiner Ferenc, Völgyi Ernő, Zilz György.
Kürt:
Onozó János, Decleva
László, Kovács Béla, Konti Izidórius.
Trombita:
Sződi László, Borst
Rudolf, Galambos János, Huszár Gábor, Patkós
Kálmán.
Ének:
Kerényi Miklós György, Tölgyesiné Regné Anna, Pekker Zsuzsa, Králikné Rosner Melanie, dr. Nagy János.
Karvezetés,
énekkar: Antal György, Fasang Árpád, Gulyás György.
Fúvós
kamarazene: Kovács Imre, Sződi
László, Zilz György.
Szolfézs,
zeneelmélet: Turcsányi Emil, Agócsy László, dr. Friedrich Józsefné, Póczonyi
Mária, Sipos Éva, Szabó Miklós, Tornyos György, Reményi János, Huzella Elek, Soproni József, Szesztay
Zsolt, Veszprémi Ilona.
Zeneirodalom:
Dobrai István, Földes Imre, Herszényi
Bálint, dr. Nagy István, Szekeres
Kálmán, Simon Jenő, Farkas Márta.
Népzene:
C. Nagy Béla, Aracsy
László, Bencze Lászlóné.
Zeneszerzés:
Sugár Rezső, Szelényi István, Vántus István.
Vonós
kamarazene: Sándor Frigyes, Horváth
Mihály, Nyári Béla, Kemény Endre, Simon Atala, dr. Szabó Ernő.
Fúvós
zenekar: Borst Rudolf, Eördögh
János.
Vonós
zenekar: Sándor Frigyes, Simon Jenő.
A
Tantervi Bizottság első ülésén Kadosa
Pál elnök bevezető szavai után Dobrai István, a
Művészetoktatási osztály főelőadója ismertette általánosságban
a reform és a tantervkészítés alapelveit és
fő feladatait.
Előadását
az alábbiakban közöljük:
I.
Az
utóbbi három év igen jelentős volt egész oktatási rendszerünkben. Az
1961-ben lefektetett oktatási törvényben meghatározott célok és feladatok
alapján napvilágot látott az új általános-iskolai tanterv, elkészült a középiskolai
tanterv és a következő években kerülnek fokozatosan bevezetésre. Azért is
említem meg először e dokumentumokat, mivel a mi iskoláink részére
készülő tantervi munkában ezekre figyelemmel kell lennünk. Természetesen a
közismereti dokumentumokat nem lehet egyszerűen lemásolni, vagy abba
beépíteni a mi feladatainkat. Úgy gondoljuk, hogy az iskolatípusokban folyó zenei
nevelés céljának meghatározásban, a tanterv készítés korszerű módszereinek
kialakításában, a képzés és nevelés egységének megteremtésében, alapul kell
venni ezeket a dokumentumokat annál is inkább, mivel ezen a fokon a közismereti
képzés is intézményeinkben kap helyet.
A
zenei alsó fok területén a legfontosabb kérdésekben már kialakult egységes vélemény.
Ezek alapján készült el a zeneiskolai tanterv, mely kiindulópontja kell, hogy
legyen a középfokú reformmunkának.
II.
Első
feladatunk, hogy szakiskoláinkat a jelenlegi iskolatípusok közé helyezzük el. Válogatni
csak meglevők között tudunk. Mivel tanulóink általában humán
érdeklődésűek, s a művészetoktatás iránya is ilyen jellegű,
iskoláinkat inkább a gimnáziumok közé sorolhatjuk.
A
gimnázium és szakiskola egységes
intézménnyé való kialakítását meg kell oldani. Ha az oktatás és nevelés
egységét meg akarjuk teremteni, akkor csak egységes szervezeti keretek között
tudjuk azt megvalósítani. Ha művelt és képzett ifjúságot akarunk nevelni,
akkor egyforma súllyal kell a kétoldalú képzést kezelni, ezen belül - mivel
szakirányú képzés folyik - a képzés
központja a szakmai terület.
Lényeges
meghatározni, hogy szakiskoláink lehetőséget adnak egyrészt a továbbtanulásra
(Zeneművészeti Főiskola, Szaktanárképző, Egyetem, Tanárképző
főiskola, Tanítóképző), másrészt szakmai végbizonyítvány alapján
módot adnak bizonyos zenei (népművelési) pályán való elhelyezkedésre.
(Ének-, zenekarvezetés, művelődési otthon, tanácsi-előadó, zeneoktatói
munkakör stb.)
III.
Mielőtt
a tantervi irányelveket ismertetném, rögzíteni kell azokat a szervezeti
tantárgyi és óratervi kereteket, amelyek alapján tudjuk csak meghatározni a
célokat és feladatokat.
Szervezeti kérdések
Az
egységes intézménnyé alakítás szervezeti feltételeit vizsgálva megállapíthatjuk,
hogy Budapesten, Pécsett, Debrecenben, ahol különálló és a szakiskola mellett
működő gimnáziumaink vannak jelenleg is, a szervezeti változtatás
minden akadály nélkül végrehajtható. Győrött, Miskolcon és Szegeden
biztosítani kell, hogy a zenegimnáziumi osztályok egy iskolában legyenek
elhelyezve, délelőtti tanítás alakuljon ki, valamint tantestülete önálló
legyen, hogy szervezetileg is funkcionálni tudjon a szakiskolával.
Az
egységes intézményben csak 14-18 éves tanulók képzése folyna (kivételt képeznek
a rendkívüli tehetség címén felvehető általános iskolai tanulók, akiket
viszont egy általános iskolában, vagy egy tanítási rend szerint
működő általános iskolában kell elhelyezni).
A
18 évnél idősebb szakiskolai tanulók külön tagozaton
tanulnának.
A
gimnáziumban 6 napos tanulmányi rendszert kell kialakítani, a közismereti
órákhoz kell kapcsolni a csoportos szakmai órákat. Ezért van szükség arra, hogy
a tanulók egy időben járjanak közismereti oktatásra. Ezáltal csökkenteni
tudjuk a tanulók túlterhelését, mivel nem kell külön bejárniuk a szakmai
elméleti órákra, több idő marad a felkészülésre, gyakorlásra.
A
tervezet szerint a szakmai képzési idő 4 év, azonban az V. osztály
lehetőségét fenntartjuk, éppen a főiskolára készülők és felvételizők
számára. Véleményünk szerint az oktatás és képzés szervezettebb és tartalmilag
is elmélyültebb, koncentráltabb munkájával a 4 év szakmai hatékonyságát növelni
tudjuk, ehhez járul még az a tény, hogy a főtárgyra fordított idő két
teljes óra, azaz 120 perc. A IV. osztályosok túlterhelésének csökkentése érdekében
az új érettségi szabályzat 3. §. l/b. pontjának megfelelően tanulóink a
szakosított tantervnek megfelelő érettségi vizsgát tehetik le, tehát
kötelező érettségi tárgy: magyar nyelv és irodalom, történelem,
matematika, továbbá a szakosítás jellegét adó kötelezően választható egy
vagy két szaktárgy, zeneelmélet, szolfézs, irodalom, vagy művészettörténet.
Ezeknél a tantárgyaknát az érettségi egyben záróvizsga is lenne.
Óratervek
Az
új óratervek kereteit egyrészt a kettős megterhelés alatt álló tanulók
szellemi és fizikai teherbíró-képessége kell, hogy meghatározza. A tanulók
fejlődésének biztosítása érdekében azon kell munkálkodnunk, hogy a
viszonylag szűkített órakereten belül a kívánt általános és zenei
műveltségű követelményeknek az iskola eleget tudjon tenni.
Előnye iskoláinknak, hogy alacsonyabb létszámú osztályaink vannak, ez a
tény lehetővé teszi, hogy a részben csökkentett közismereti anyagot
lehetőleg a tanórákon feldolgozzák, és részben begyakorolják. Bár a
felkészülést, az otthoni munkát teljesen kikapcsolni nem lehet, a tanórák
hatékonyságának emelésére a megértés biztosítható, a tudatosítás nagy részben
megoldható, a bevésés folyamata elindítható, de a teljes bevésés és gyakorlás a
tanulók otthoni munkája nélkül bármely jó módszer mellett is megoldhatatlan
marad. Persze különös figyelemmel kell megnézni az itt tanító tanárok munkáját
és személyét, hogy erre alkalmasak legyenek.
Fakultatív
óra nincsen. A kamarazene, ének-zenekar elvileg mindenki részére kötelező
kell, hogy legyen. Természetesen az igazgató és a szaktanár dönt, hogy mikor,
mire és kit von be erre a munkára.
A
szakiskola óraterve az alábbiakban alakulna: A közismereti tantárgyakban a
társadalomtudományi tantárgyakat a gimnáziumi tanterv és óraterv alapján, a
természettudományi tantárgyakat a szakközépiskola tanterve és óraterve alapján
határozták meg.
Közismereti
óraterv: I. II. III. IV
24 23 22 23
Szakmai óraterv: 9 9 11 10
(V. o. 10)
összesen: 33 32 33 33
(Egy matematika
tagozatú általános gimnázium óraterve)
37 36 36 38
IV.
A
tantervek elkészítésének menetét, annak tartalmi munkáját az alábbi irányelvek
alapján javasoljuk elvégezni:
A
tantervi munkák kialakításánál az iskolarendszerre, mint egységes egészre
vonatkozó általános irányelvek szolgálhatnak csak kiindulópontul. Ezért a tantervi
munkában egyrészt a gimnáziumi törzsanyag, másrészt a szakművelődési
törzsanyag problémáiból kell kiindulni és ennek különböző elágazásaként
kell felfogni a gimnáziumi és szakiskolai tanterveket.
A
tanterv kiegészítéssel kapcsolatos első feladat, hogy meghatározzuk az iskolatípus célját és a képzés feladatait. A célt
és feladatot a kétoldalú képzés egysége, nevelési koordinációja szempontjából
kell meghatározni. Elsőrendű jelentőségűnek tartjuk: hogy a
tantárgyi feladatokban elsősorban az iskolatípus általános céljára kell
koncentrálni (természetesen azon tárgyaknál, ahol ez a koncentráció természetszerűleg
adódik), mivel csak így biztosíthatjuk a tanulók tudományos és világnézeti fejlődését.
A tantárgyi feladatok meghatározásában pedig elsősorban a képzés központi
feladataival kell a koncentrációt megteremteni. Ha ez nem érvényesül, úgy
tantárgyak közötti együttműködésről elvi szinten nem lehet beszélni. Szükség van a koncentráció többoldalú és
eddiginél dinamikusabb értelmezésére. Különösen vonatkozik ez az elv a
szaktárgyak területére, ahol majd minden tárgy anyaga és követelménye egy-egy
másik tárgy anyagára, készségi fokára támaszkodik.
A
tantervi cél és feladat, valamint a szaktárgyi feladatok meghatározása után
rátérhetünk az osztályonkénti szaktárgyi ismeretanyag, követelmények, tananyag,
valamint a hangszeres készség szintjeinek rögzítéséhez. A követelményekben ki
kell emelni, hogy a tanulók képesek legyenek az anyag önálló feldolgozására,
alkalmazására, valamint meg kell határozni a gyakorlati munkára való felkészítés
aktív tevékenységének módját és szintjeit. (Ének-, zenekar, kamara- zene,
ismeretterjesztés, népművelés stb.)
A
tananyag korszerű összeállítása középfokon is jelentőséggel bír. Következetesen
végiggondolt és végigvitt korszerűsítés nemcsak bevisz általános
jelentőségűvé váló ismeretköröket a tananyagba. hanem
egyidejűleg elhagy, vagy összevon olyan ismeretköröket, amelyeket tantárgyaink
és szaktárgyaink tradicionálisan magukba foglalnak, de a mai és holnapi élet
szempontjából elvesztették korábbi jelentőségüket. A korszerűsítés
tehát nemcsak új anyagot jelent, hanem a régi felülvizsgálását is.
Középfokon
nem zárhatjuk le teljesen a tanulók zenei képzését, a felsőfokú képzés
követelményeit nem hozhatjuk előre a szakiskolába. Középfokú nevelésünk
egyik hibája éppen az, hogy bár a főtárgy kialakítása nagyrészt
tervszerűen folyik - bár a
beérkezett vélemények ezt nem fogadták el teljes egészében - a többi
szaktárgyak ismereti és készségi követelménye pedagógiailag és zeneileg nem
mindenben támogatja az egységes zenei nevelés célkitűzéseit, valamint a
főtárgy tervszerű képzési vonalát. Hol előtte, hol utána mozog,
sokszor külön úton jár, és bár egy-egy szaktárgy eredményei nem lebecsülendők,
de az egységes zenei képzésben való helyének, szerepének, kapcsolatának hiánya
miatt nem képes alátámasztani, segíteni az említett egységes zenei képzés
sokoldalú munkáját.
Egyes
szaktárgyak vonalán nincs meg az egységes pedagógiai törekvés és mivel sem a
tudásszint, de még maga az ismeretanyag sincs konkrétan meghatározva, nem
beszélhetünk egységes követelményekről. Ezért a tanulók különböző
fokon és mélységben jutnak bizonyos ismeretanyag és készség birtokába.
Ezen a fokon is
biztosítanunk kell, hogy egyes tantárgyakból tankönyvek készüljenek és
valamennyi tárgy vonatkozásában módszeres tanári segédkönyvek. Az anyagban
való elmélyülés mértéke itt határozható meg konkrétan.
V.
A
szakiskolai cél és feladatrendszerrel, valamint óratervekkel kapcsolatban
előzetes felmérést végeztünk szakiskoláinkban. E felmérés tapasztalatainak
nagy részét a szaktárgyi bizottsági üléseken fogják megtárgyalni. Közülük kiemelek
egy-két problémát.
A szaktárgyak vonatkozásában
A
főtárgy két órában kap helyet az óra tervben, mégpedig kétszer 60 percben. A főtárgyat nemcsak azért tekintjük a
leglényegesebb tárgynak, mivel a tanulók képzésének ez a központja, hanem mert
itt van mód arra, hogy a tanulók más irányú képzésének eredményeit fel lehessen
használni (zeneelmélet, szolfézs, zeneirodalom, művészettörténet
vonatkozásában). Itt csúcsosodik ki az egységes zenei nevelés eredménye. Ha a
főtárgy „leszűkül” a technikai és mechanikai képzés területére és
problémáira, akkor külön képzési utak alakulnak ki, az elmélet és követelmény
csak, mint ismeretanyag marad meg (ha megmarad), mivel nem került alkalmazásra,
felhasználásra.
A
főtárgyat tanító tanárok felelőssége és feladata azért is nagyobb,
mivel a képzésen és zenei ismereteik alkalmazásán, felhasználásán túl itt kell,
hogy érvényesüljön a nevelés lényeges hatása. Itt kell, hogy érvényesüljön a
tanár személyes példája, hiszen a főtárgy az az
alkalom, amikor a tanár egyenként dolgozik növendékeivel. A személyiség
formálásnak bő alkalma ez az óra. A növendék példaképe elsősorban a
hangszeres tanár. A képzés és nevelés e fontos momentumát a tanterv tervezetben
is érvényesíteni kell.
Szolfézs - zeneelmélet
Szakiskoláink
általában pozitívan reagáltak az elmélet tárgy I. osztályba való előre hozásával
kapcsolatban. A tantervi szakbizottság feladata, hogy a két tárgy anyagának és
követelményeinek meghatározásában a kapcsolatot, az egymásra hatást
megteremtse. Egyik szakiskolánk igazgatója írta: az I. és I. osztályban
elmélettel támogatott szolfézs, a III.-IV. osztályban szolfézzsal megerősített elméleti oktatást kellene
megvalósítani.
A
tantervi munkálatok során e két tárgynak egy elnöke lesz, hogy már menet közben
a közös szempontokat össze lehessen egyeztetni.
Az
elmélet I. osztályba való belépését egy-két tanár korainak tartja. Itt meg kell
jegyeznünk, hogy az elmélet I. osztályos belépése nem azt jelenti, hogy az
eddigi III. osztályban kezdődő tárgyat érintetlenül az első osztályba
hozzuk előre. Ki kell dolgozni ennek új koncepcióját. Nem kezdhetünk addig
az összhangzattanhoz, amíg ilyen irányú hallással megfigyelt, megfelelő
élmény és ismeretanyaguk a tanulóknak nincs. A zeneiskolai tantervben lefektetett
összhangtani (formatani) megfigyelések, új élményanyag és meghatározott
alapvető ismeretanyag birtokában kezdhetjük csak el a rendszeres és
folyamatos elméleti képzés munkáját.
A
mérce itt is a tanulók értelmi és érzelmi képessége, ilyen irányú készsége az
alap: a zeneiskolai tantervi követelmény birtoklása. Azt el kell ismerni, hogy a
nem zongorista növendékeknél a zeneelmélettel kapcsolatban zongoratechnikai
problémák lesznek, szokatlan feladatot jelent az eddig általuk túlnyomórészt megszokott
egysoros linealitásról áttérni a legalább kétsoros akkordikus kottaképre. Azonban a zeneiskola tantervében
éppen a hallásképzés vonatkozásában a többszólamúság bővebb helyet kap. A
problémát a vonós és fúvós szaktárgyi bizottságoknak kell majd megvizsgálni, és
olyan előfeltételeket biztosítani, hogy az elméleti képzés biztos alapismeretekre
és technikai készségre támaszkodjék. Ezért külön meg kell nézni a zeneelmélet
és kötelező zongoratárgy viszonyát. (Szakiskolán belül és szakiskola
előtt.)
A többi tantárgy vonatkozásában
A
társas-zenét, kamarazenét, zenekart a
szakiskolák I. osztálytól javasolják - így is van a tervezetben -, mivel alsó fokon már ez a képzés
tervszerűen helyet kap. Nem lenne tehát szerencsés ezt a képzést
megszakítani és csak II. vagy III. osztályban kezdeni. A tárgy fontosságát
többen hangoztatják. Úgy fogják fel, hogy a közös muzsikálással eltöltött
idő az egyéni gyakorlásra szánt óráknak is része. Nem beszélve arról, hogy
egy szakiskolát végzett vonóstól, fúvóstól joggal várják, hogy szimfonikus zenekarban,
színházi zenekarban helytálljon.
A
zeneirodalom vonatkozásában a tárgyra
60 perces teljes órát biztosítottunk. Amennyiben sikerül a művészettörténettel
is a munkát koordinálni, valamint a többi tárgy vonatkozásában is a
koncentrációt megteremteni, e tárgy hatása és eredménye úgy gondoljuk, nagyban
fog emelkedni. A művészettörténet tantárgy a szakmai óratervben kell, hogy
szerepeljen, mivel ilyen képzés - annak tartalmi
és óraszáma vonatkozásában - közismereti iskolában
nem kap helyet A művészettörténet tárgy programjában
a hagyományos anyagot csökkenteni kell, az ismeretanyagot okvetlenül kapcsolni
kell bizonyos szemléleti, gyakorlati megfigyelésekhez, és kapcsolni kell a
társművészetek, de elsősorban a történeti zene kiemelkedő korszakaival,
stílusaival, alkotásaival.
A
művészettörténet tárgy
képviselője részt vesz a zeneirodalom szakbizottság munkájában is.
A
tantervi munkák befejezésével el kell készíteni a középiskolai rendtartás szakiskolai kiegészítését, valamint a
szakiskolai felvételi konkrét anyagát és követelményeit.
Kérjük
a szakbizottságok vezetőit, hogy a szakiskoláink feladatai és az eddigi
gyakorlati tapasztalatok alapján dolgozzak ki a tantervi tervezeteket, hogy az
elsősorban a szakiskolai tanulók érdekét, fejlődését, nevelését
célozza. A tanárok, a tantestület és a vezetés szempontjából fektessék le
azokat az elveket, melynek alapján biztosítani lehet a tervszerű és folyamatos
oktató-nevelő munkát, valamint az anyag feldolgozásának a korszerű
eljárásoknak sokoldalú és hatékony módszereit, hogy országosan egységes
követelményrendszer alapján biztosítani tudjuk alsó-, közép- és felsőfokon
a zenei nevelés egységét; a szakiskola céljának megfelelő zenei szakműveltség
megszerzését a JÖVŐ zenetanárai és muzsikusai részére.
***
A
beszámoló után Péter Miklós, a
Művészetoktatási Osztály főelőadója ismertette a középfokú reformmunkálatok
menetét és módszerét.
A
zeneoktatás alsó-, közép- és felsőfokú képzésének koordinálása végett a
szakbizottságok munkájában részt vesznek az alsó fokú és felsőfokú intézmények
kijelölt tagjai is.
A
szaktárgyi bizottságok december, január hónapban készítik el a tervezetet,
melyek februárban szakiskolai vitára kerülnek, majd március-áprilisban készülne
el a végleges anyag.
A
referátumokat több értékes hozzászólás követte.