Parlando 1964/12,. 12.-13. p.

Zongoratanítás kezdőfokon

(Folytatás)

Alá-, fölétevés. Skálajáték

A tanulás előbbre haladásával óhatatlanul szembe kell állítani növendékünket olyan darabok eljátszásának feladatával, amelyeknek hangkészlete vagy fordulatai túlmennek az öt ujj egyhelyben hagyható játék keretein. Ilyen esetben ujjaink sorát meg kell „hosszabbítanunk”, vagyis olyan helyzetbe kerülünk, amikor kezünket az első ujj felett kell átvezetnünk (fölétevés), vagy ellenkező irányban, a 3. vagy 4. ujjunk alatt kell az 1. ujj segítségével kezünket továbbvinni (alátevés), hogy a következő hangot megüthessük. Ha a dallamvonal 8 vagy 15 egymás utáni diatonikus hangból áll, már skáláról beszélhetünk, amelynek megoldásához az alá- és fölétevés tudása szükséges.

Nem lehet célunk ezen a helyen a skálajáték technikájának részletes módszertani elemzése. Azoknak a munkafeladatoknak, amelyek a skálarészlet-, vagy a skálajátékban a játszóapparátusra hárulnak, a tanár előtt ismerteknek kell lenniük. (Lásd: Gát: A zongorázás technikája. - A skálajáték c. fejezetet.)

A skálajátékban nagy szerep jut a karnak, kisebb a kéznek, csuklónak, legnagyobb az ujjaknak, de ennek a bonyolult összmunkának részleteit, összefoglaltságukon belül, igen veszélyes volna a növendék számára tudatosítanunk. Sokkal célszerűbb, zeneibb ötlet, a skálát, mint hosszabb dallamvonalat felfogni, és figyelmünket a két végpontra koncentrálnunk: a kiindulástói a befejező hangig, egy nagy lendülettel kell végig játszanunk a hangsort.

Az alá- és fölétevések zökkenőmentes kivitelezése érdekében a játszóapparátus rugalmassága és hajlékonysága elengedhetetlen. Az adott helyzetekben és tempóban a rugalmasság és hajlékonyság mértéke változó és alkalmazkodik azokhoz a zenei követelményekhez, amelyeket éppen az adott tempó és helyzet, a jó és szép hangzás érdekében megkövetel.

Mindkét kézben a 7. taktusban: fölétevés. Megtanításában a gondos és szép előjátszás többet ér minden szóbeli magyarázatnál. A dallam nem törik, nem szakad meg, tehát az ezt „megszólaltató” mozgásnak sem szabad sem megszakítottnak, sem megtörtnek lennie; annál inkább hajlékonynak, plasztikusnak! (Neuhaus kifejezésével élve: A hajlékonyság a szabadság édestestvére.)

Kifelé játszott skálánál (vagy olyan darabokban, amelyekben ilyen dallamfordulat szerepel) az első ujj előkészítéséről és a kar, kéz, csukló ezt kísérő, alkalmazkodó mozgásairól kell beszélnünk. Itt a tudatosra való törekvésünk hasznosnak fog bizonyulni. De arra nagyon vigyázzunk, hogy a skála, minden technikai analízisében is, mint dallam, mint zene szerepeljen. Olyan dallam, amelynek kiinduló hangjától a végső hangjáig nem szabad megszakadnia, vagy széttöredeznie.

Ez a darab rendkívül sokrétű. A kezdő tanuló eddigi teljes technikai fegyvertárát kipróbálhatja rajta. A váltakozóan legato-staccato karakterű dallam ellenszólama staccato és portato hangokkal van tarkítva. Mindkét szólamban pozícióváltások, alá- és fölétevés. A bal kéz 6-7. ütemében még különleges helyzet is adódik, amelyet áttevéssel kell megoldani.

Hegedüs András

(Folytatása következik)