|
K |
edves Miklós! 80. születésnapodon szeretettel
köszöntelek!
Hihetetlennek tűnik számomra ez az
évszám, hiszen Te most is úgy élsz a magyar zeneoktatásban, mint aktív korodban
bármikor.
Szakszervezetünk a Kiadója Magyarország
egyetlen zenepedagógiai folyóiratának, a Parlandónak,
s szinte nincs olyan lapszám, amiben nem olvasnék cikket, beszámolót, interjút
Tőled, a szakma különféle területeiről.
Kicsit
zavarban is vagyok, mert nem tudom, munkásságodból melyik fejezetet, pozíciót,
tisztséget emeljem ki, mivel Neked az egész éledted, életműved, a magyar
zeneoktatásról szól.
Ha
valakiről el lehet mondani, hogy a szakma minden területén dolgozott, és
mindig, mindenütt jobbító szándékkal, akkor az Te vagy.
Ha
sorra veszem életednek pár fejezetét, nagyon színes kép bontakozik ki előttem.
Tanítottál
alsó fokon a Fővárosban és vidéken, aktív korodban és nyugdíjasként is.
Betöltötted a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola
igazgató-helyettesi tisztségét, ahol nagyon sok, ma ismert, zenei életünkben
jeleskedő művésznek tanulmányait kísérted figyelemmel, sőt
tanítottad is őket. Dolgoztál a változó nevű, de mindig az oktatással
is foglalkozó Minisztériumban, ahol a szakmai irányítás fejlesztése,
korszerűsítése volt a feladatod, a legkülönbözőbb szintű,
formájú és tartalmú zenei rendezvények szervezése mellett. Tagja voltál minden,
a szakmával kapcsolatos szervezetnek, ahol mindig olyan előrevivő
gondolatokat fogalmaztál meg, amire oda kellett figyelni. Vitaindítóid a
zeneoktatás és a társadalmi fejlődés kapcsolatáról is szóltak, s azt
szolgálták. Évtizedeken keresztül a Parlando
Szerkesztő Bizottságának is aktív tagja voltál sok kiváló, sajnos ma már
nem élő kollégáddal együtt. Ha valakiről el lehet mondani azt, hogy a
zeneoktatás, a zenei nevelés klasszikus és elismerő értelmében a szakma
lelkiismeretes mindenese volt, az Te voltál, illetve szerencsénkre Te vagy!
Mert
jelenleg is sorban jönnek a cikkeid a Parlandóban,
a legkülönbözőbb témákban, ami azt jelzi, hogy napra készen ismered, kivel,
hol, és mikkor milyen alkalomból kell beszélgetni, ki és mi a fontos,
amiről a Parlandót olvasó
kollégáknak tudnia kell. Dokumentátor és hírvivő vagy, minden sallang
nélkül, szellemi frissességed teljében.
És
nem felejthetem el megemlíteni, hogy az Országos Szórakoztató Zenei Központ
igazgatójaként munkatársak is voltunk. Aktív korod, minisztériumi korszakod
utolsó szakaszában megkerestünk és felkértünk, hogy vállald el ennek a
szervezetnek az igazgatói feladatkörét. Te elvállaltad ezt a munkát és így a
Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének egyik
felelős tisztségviselője lettél. Tőlünk mentél nyugdíjba.
És
itt is, és ismételten az oktatást tartottad a legfontosabbak, mint minden szakmai
tevékenység alapját. Amellett, hogy a felnőttek szakmai munkavállalását
segítetted, nagyon fontos volt az, hogy a szórakoztató zenei területen tanuló
fiatalokat jó tanárok tanítsák, jó szakemberek segítsék, hogy az ő
továbbtanulásuk, majd elhelyezkedésük, egyáltalán a képzettségük megfeleljen a
jelen követelményeinek.
Nyugdíjba
vonulásod óta igen komoly fejlődést jelent, hogy a régi Szófia utcai
Stúdiót felváltotta a Kőbányai Zenei Stúdió, aminek tíz esztendős
munkájáról éppen ez év májusában számoltunk be Elnökségi ülésünkön. A
Kőbányai Zenei Stúdióban a szakma kiválóságai foglalkoznak a jövő nemzedékének
oktatásával, továbbtanulásuk előkészítésével, hogy szakterületükön bárhol
megállják a helyüket.
Nagyon
szép ívű színes pályád így teljesedett ki, és ezt nagyon kevés kortársad
tudja elmondani magáról, a hivatásáról, az életéről.
Kedves Miklós!
Szívből gratulálok Neked és kívánom,
hogy még sokáig maradj köztünk, tudásoddal, tapasztalataiddal, mindig figyelmes,
kedves, szerény, példamutató magatartásoddal, mert Nekünk szükségünk van Rád!
Szeretettel üdvözöl:
dr. Gyimesi László,
a Magyar Zeneművészek és
Táncművészek Szakszervezete főtitkára