Nem verte nagydobra Ittzés Mihály
(septuagenario – azaz 70 éves október 8-án lesz), hogy megdoktorosult; 2002.
júniusa óta a PhD rövidítést írhatja névjegyére (mit én soha nem láttam), ha
fennhéjázni támadna kedve, bár nem az a fajta. A finnországi Jyväskylä egyetem
bölcsészfakultása fogadta nagydoktorrá, sajnos, mindmáig csupán angolul
hozzáférhető, de leginkább hozzáférhetetlen, tankönyvnek és tudományos
opusnak egyaránt jeles „Zoltán Kodály, in Retrospect” kötete alapján.
Nevét
nyomtatásban a Bartha Dénes átdolgozásában megjelent, három kötetessé
bővült Szabolcsi-Tóth Zenei Lexikon vége felé, a pótlások-javítások
oldalainak egyikén láttam. Nem róla írt címszó volt persze, Győr város
zenetörténetének tömör összefoglalása köszönhető néki. A lexikon több ezer
oldalán ez az egyetlen teljes vezeték- és keresztnévvel jegyzett írás, mivel
nem volt idő arra, hogy a közreműködők névsorába felvegyék. A
lexikon magyar szerzői közül Ittzés Mihály volt az egyetlen, akit nem
ismertem. Honnan is tudhattam volna, hogy ő a patinás városi
Zeneművészeti Szakközépiskola fiatal tanára. Csakhamar az is kiderült róla,
hogy nemcsak a lexikon legfiatalabb szerzője, a 60-as, 70-es években a
zeneszerző Kodályt kutatók nem éppen népes csapatának Benjaminját is
tisztelhetem benne.
Ittzés
professzor a tudós zenepedagógusok sorában foglal el előkelő helyet.
Nem méltatlanként fogadta doktorrá az a finnországi egyetem. Évtizedek óta
tanít írásaiban csakúgy, mint a Kecskeméti Kodály Zoltán Intézetben, melynek
bábája volt már megnyitása előtt is, lett utóbb igazgatóhelyettese, hosszú
időre. Példaképe, Bárdos Lajos a telefonkönyvben zenetanárnak tűntette
fel foglalkozását. Gondolom, Ittzés Mihálynak, ki tősgyökeres polgára lett
Kodály szülővárosának, nem szükséges megjelölni szakmáját a kecskeméti
telefonkönyvben. Nélküle elképzelhetetlen szűkebb pátriájának virágzó
zenei élete. Miként elképzelhetetlen zenei múltjának dokumentálása is. Szerkesztője,
inspirálója a Kodály Intézet által kiadott jelentős könyveknek. A 20.
század Kecskemétjének zenei múltját Bodon Pál, Vásárhelyi Zoltán, az első
ének-zenei általános iskolát tűzön-vízen át létrehozó Nemesszegi Márta munkásságát
monografikus igénnyel feldolgozó kötetek, intézeti évkönyvek jelzik, mi munkát
végzett Ittzés Mihály, bár nem tanult mestersége a könyvkiadás.
Az
Ittzés által gondozott kiadványok jelentősége, kisugárzása messze túllép
városa határain. Saját kutatásaira ez még inkább érvényes. Felbecsülhetetlen
elemzést kap kézhez Kodály énekgyakorlatairól a szolfézstanár, ha elolvassa
Ittzés ide vágó tanulmányát. A kóruskarnagy, ha elolvassa kórusirodalmunk nagy
alkotásairól írt munkáit. Ád útravalót énekes szólistáknak is. Kötete – „22
zenei írás (Kodály és … elődök, kortársak, utódok)” 1999 – új felismerések
gazdag tárháza. Mind között számomra a legkedvesebb Ittzésnek „A múlt csak
példa legyen” felirattal megjelent füzetkéje (1996), melynek alcíme „A magyar
történelem Kodály Zoltán műveiben”. A legteljesebb összefoglalása ez a
mindössze 40 oldal Kodály zenébe öntött történelemképének. (E kettőt,
miként az angol nyelvű doktori értekezést, a Kodály Intézet jelentette
meg.)
Csupán
megemlítem, milyen jótékony volt a hatása Ittzés Mihálynak zenei közállapotainkra
fontos posztokon. Volt? Hiszen van ma is.
Még
alig ismertem, amikor 1982-ben kéziratokkal kopogtatott be hozzám, a folyóirat
szerkesztőhöz. Összesen öt tanulmányát bízta rám 1994-ig. Öröm volt közreadni
mindahányat. Korábban épp találkoztunk egy rövid órára. A Zeneakadémián soha,
hisz ő épp akkor kezdte, amikor én elhagytam az alma matert.
Szívből
kívánok néki sok boldog születésnapot, töretlen alkotókedvet sokunk épülésére.
Írjon, elemezzen, szervezzen, tanítson soká!
Breuer János