IFJÚ
ZENEMŰVÉSZEK NEMZETKÖZI NYÁRI AKADÉMIÁJA
Debrecen, 2008. július 21-30.
|
A |
Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kara
rendezésében a Nyári Akadémia az idén ismét igazolta nemzetközi viszonylatban
is jó hírét, maradéktalanul megfelelt mindazoknak az elvárásoknak, amelyeket az
előző hét év tapasztalatai és eredményei támasztottak vele szemben,
sőt bizonyos előrelépés is tapasztalható volt. Nagy érdeklődés
nyilvánult meg iránta: több mint huszonöt százalékkal növekedett a részt
vevő, tanulni vágyó fiatalok száma a tavalyi évhez képest, ezen belül
nyolcvannégyen voltak a magyarok és huszonketten a külföldiek, legtöbben
Romániából, Szlovákiából, Lengyelországból, egy-egy hallgató távolabbról:
Ciprusról, Görögországból, Spanyolországból, Japánból; Franciaországból egy
színesbőrű fiú érkezett. Az egyes hangszerek közötti arányok nagyjából
megfeleltek a korábbi évekének: a létszámban a hegedűsök (21 fő) után
az ütősök (12) következtek, a kürtösök (11), majd a fuvolások (10), és
csökkenő mértékben a további hangszeresek.
A Nyári Akadémia
természetesen tanítás-központú, célja a hallgatók fejlődése,
ismereteik-tapasztalataik bővítése a tanévek közötti nyári
időszakban. Így természetesen „fő szereplők” a tanárok voltak,
akik magas szakmai felkészültséggel és fáradságot nem ismerő lelkesedéssel
végezték feladatukat, vállalva az ezzel járó többlet-terhelést és
-időráfordítást. A tanári kar az évről évre visszatérő hazaiakon
és külföldön működő magyarokon kívül külföldiekkel egészült ki,
Romániából, Görögországból és Svédországból, valamint további külföldön
élő magyar művésztanárokkal Németországból, Luxemburgból. Így tehát a
tábor „nemzetközi” jellege tovább terebélyesedett. Néhányan ugyan csak a tíz
nap első vagy második részében vettek részt a munkában, de ez alatt nagyon
intenzíven dolgoztak. Ennek oka nyilván más elfoglaltságaikban keresendő,
hiszen mindegyikük elismert, sokat és sokfelé foglalkoztatott szakember. A
mesterkurzusokat és a csoportos foglalkozásokat vezető kollégákon kívül
elismerően kell szólnunk – mint a korábbi években is – a
zongorista-korrepetitor tanárok odaadó munkájáról, amellyel mind a
mesterkurzusokon, mind a hangversenyeken értékes segítséget nyújtottak.
A hallgatók többsége is komolyan vette a felkínált lehetőségeket: szorgalmasan jártak órákra, próbákra, gyakoroltak és szívesen szerepeltek tanáraik és társaik nyilvánossága előtt. Az egyéni órák – mesterkurzusok – mellett népszerűek voltak a kamarazenei foglalkozások, a hallgatók többsége részt vett egy vagy akár több együttesben, illetve a zenekarban.
Kitűnő ötletnek bizonyult, hogy az első este, a rövid megnyitó ünnepség után, rézfúvós gála keretében három új művésztanár-kolléga: Nagy Miklós kürtös (Luxemburg), Fejér András harsonás (Berlin) és Horváth Bence trombitás léptek fel színes, a szónak pozitív értelmében hatásos műsorral, melyből a virtuozitás és a líra mellett a humor sem hiányzott, előlegezve ezzel az egész tábor jó hangulatát. Az esti tanári hangversenyek egyébként is nagyon vonzó eseményei voltak a programnak és fontos kiegészítői a pedagógiai munkának. Tekintsük át sorrendben ezeket!
A 18. századi házi muzsikálás gyakorlatában gyökerező, bensőséges zenélés valósult meg Fátyol Rudolf hegedűművész és Duffek Mihály zongoraművész (az Akadémia igazgatója) szonátaestjén, demonstrálva a hallgatóságnak az együttmuzsikálás örömét és derűjét. Mozart B-dúr szonátájának (K. 454) és Beethoven „Tavaszi” szonátájának klasszikus tisztaságú interpretációja után karakteresen érvényesült előadásukban Grieg zenéjének (c-moll szonáta) borongós hangja éppúgy, mint népi ihletettségű táncos lendülete.
Ugyancsak példamutató attitűd jellemezte a két kiváló fuvolás művésztanár, Gyöngyössy Zoltán és Matuz István estjét. Példamutató volt már önmagában a műsoruk összeállítása is: egy kivétellel kortárs magyar szerzők – Madarász Iván, Dragony Tímea, Sugár Miklós, Hollós Máté, Melis László, Sáry Bánk, Szigeti István, Sáry László műveit játszották fölényes biztonsággal és érezhető jó kedvvel; kiváló előadói teljesítményükkel is követésre buzdítva hallgatóikat. A figyelem felkeltése és a nyitottság az újdonságokra ugyancsak célja és feladata a Nyári Akadémiának.
A kortárs magyar zene tehát kellő súllyal jelent meg a programban. Ugyanakkor hiányoltuk 20. századi klasszikusaink: Bartók, Kodály, Weiner, Dohnányi és mások műveit a hangversenyek műsorából. Bartók neve összesen egy alkalommal szerepelt (Román népi táncok), a többieké egyszer sem. Kivétel Kósa György, tőle egy szép darab hangzott el a brácsa gálán. Nem kellene az ő műveiket csupán évfordulós alkalmakra korlátozni! Hogy a tanítási órák anyagában szerepeltek-e, arról nincsenek adataim. Ami pedig a kortárs zene további megismertetését-népszerűsítését illeti, jó lenne felújítani a korábbi években szokásos személyes találkozók hagyományát egy-egy jelentős zeneszerzőnkkel, mind az idősebb, mind a fiatalabb generációból.
Mivel az Akadémia hallgatóinak több, mint egyharmada (42 fő) vonós volt, már csak ezért is indokolt volt három vonós gála rendezése a program során. Fellépett Zs. Szabó Mária (hegedű), Nagy Sándor, Rőmer Ádám, a Glasgow-ban tanulmányait folytató Tóth Veronika (brácsa), a görög Vassilis Papavassiliou (bőgő), továbbá Polónyi István (brácsa) és Csap Melinda hallgató (hegedű). A három hangversenyen változatos kombinációkban szólaltak meg a hangszerek, szólóban éppúgy, mint együttesekben (pl. 2-3-4 brácsa, hegedű-brácsa, brácsa-bőgő duó stb.). A vonós hangszerek irodalma kimeríthetetlenül gazdag, ezt tükrözték a műsorok, a legnagyobbtól: Bachtól, Mozarton és Dvořákon át a kortárs angol George Benjamin avantgárd hatásokat sorjáztató kompozíciójáig. Ezek a koncertek minden hallgató – nemcsak a vonósok – számára tanulságosak és élvezetesek voltak.
Különleges hatású volt az ütős gála, a svéd vendégtanár, Anders Loguin közreműködésével. Fellépett a debreceni SONUS ütőhangszer-együttes, vezetője Szabó István tanár, valamint az Akadémia ütős hallgatóinak csoportja. Bár a zene a fülnek szól, látványnak is pazar volt a hangszerek légiója a pódiumon. Ezt a primer élményt azután tovább fokozta a megszólaló zene. A műsor jórészt nálunk ismeretlen szerzők műveiből állt (kivétel az amerikai Steve Reich és a japán Toru Takemitsu), ez a fajta zenei világ jószerivel szokatlan az európai zenéhez szokott füleknek. A sokféle hangszert változatos összeállításban megszólaltató játékosok virtuozitása, nem utolsósorban memorizáló és koncentráló képessége azonban mindenki számára imponáló és meggyőző volt.
A hallgatók „tanszaki hangversenyek” keretében adhattak számot eredményeikről, pillanatnyi felkészültségükről. Ezeken általában egy-egy tanár valamennyi növendéke szerepelt. A dolog természetéből következően színvonaluk változó volt, de az ilyen, egymás előtti megméretés elengedhetetlenül hozzátartozik fejlődésükhöz. Persze hallottunk néhány kimagasló teljesítményt is.
Bővült a „külső”, városon kívüli és határon túli hangversenyek köre. Fátyol Rudolf és Duffek Mihály négy alkalommal lépett fel templomi hangversenyeken, népszerű, de igényes műsorral, egy ízben Hajdúsámsonban, majd háromszor közeli romániai városokban: Szatmárnémetiben, Nagykárolyban, Mezőfényben. Ezek a hangversenyek a Szatmárnémeti Dinu Lipatti Filharmónia, a Szatmár megyei Tanács, a Rákóczi Egyesület és a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kara közös szervezésében valósultak meg.
A tábor hallgatóinak
különböző összeállítású együttesei is szerepeltek külső helyszíneken,
az úgynevezett „Cívis korzón”, illetve közeli városokban. A szabadtéri
hangversenyeknek természetesen mindig megvan a kockázata, az idén is elmosta az
eső az egyik tervezett fellépést. Emellett tudvalévő, hogy a téren
sétálgató, üldögélő alkalmi közönség egy része alig figyel a felhangzó
zenére, sőt esetenként kimondottan zavarja a fellépőket. Nem
könnyű ezeknek a műsoroknak a megszerkesztése, olyan módon, hogy
„szórakoztató” jellegük mellett a komolyzene népszerűsítését is szolgálják.
Ez a cél az idei „promenád” koncerteken több-kevesebb sikerrel valósult meg.
A záró zenekari koncert bizonyította, hogy szakmailag és pedagógiailag megfelelő előkészítés és irányítás mellett mire képes a hallgatók ilyen rövid idő alatt összekovácsolódott együttese. A zenekar karmestere Gál Tamás volt. A műsor magas művészi igényű, ugyanakkor népszerű klasszikus-romantikus művekből állt, melyekben lehetőség nyílt hangszeres szólista tanárok sikeres szereplésére. Mozart: Sinfonia concertante-jának szólistái voltak: Kiss József (oboa), Szatmári Zsolt (klarinét), Tóth József (fagott) és Keserű Péter (kürt); Weber: Andante és magyar rondóját Rőmer Ádám, Beethoven: G-dúr románcát Zs. Szabó Mária adta elő. A műsor második részében Schubert: 5. szimfóniája hangzott el. Aki esetleg csak ezen az egy esten vett részt, az is meggyőződhetett a 8. Nyári Akadémia színvonaláról és jó légköréről!