A NYUGODT NEVELÉS ÉS OKTATÁS ÉVE?

Ember Csaba tragédiának tartja,

hogy nincs átjárás az elméleti és gyakorlati képzés között

Izgalmas tanévnek néznek elébe a művészeti iskolák. A minősítés keltette hullámok lassan már elcsitultak, hiszen az átfogó ellenőrzés jó eredménnyel zárult, viszont az iskolaösszevonások következményei még kérdésesek. Várhatóan a szolfézsoktatás átszervezése, egységesítése is sok vihart fog kavarni, akárcsak a képzési jegyzék, amely azt hivatott meghatározni, milyen végzettséggel milyen szakokat taníthatnak a pedagógusok. Sok iskola az idei évtől kötelező, művészeti alapvizsgától is tart kissé. Viszont a minősítet iskoláknál a többféle finanszírozás ellenére sem csökkent a normatíva, s a fontos újdonságok közé tartozik, hogy a pályakezdők magasabb bért kapnak, és a művészetpedagógusok akár kutatási ösztöndíjat is igénybe vehetnek. A következő esztendő újdonságairól, feladatairól Ember Csaba, a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének elnöke beszélt.

– A zenepedagógusok számára milyen jó és milyen rossz hírekkel kezdődik a 2008/2009-es tanév?

– Nagyon izgalmas ez a kérdés, hiszen Hiller István miniszter úr, aki a tanévnyitó alkalmából idén művészeti iskolába látogatott el, azt mondta: ez a nyugodt nevelés és oktatás éve lesz. A minősítés első nagy szakaszán túl vagyunk, s úgy vélem, azok az iskolák, akik megértették, mindez miről szól, és eleget tettek a követelményeknek, most már tényleg tudnak dolgozni, tanítani, s ezt nagyon jónak tartom. Másrészt viszont azok a gazdasági indokból elindult intézkedések, amelyek az iskolaösszevonásokat eredményezték, nem tettek jót a zeneoktatásnak, hiszen a hagyományos zeneiskolák közül sokat általános iskolával, gimnáziummal vontak össze. Tudom, hogy számos esetben ez remek gazdasági – s lehet, hogy akár szakmai – megoldás is, ezáltal azonban lefejezték a magyar zeneoktatást. Nagyon sok ügyben ettől kezdve csak véleménynyilvánítási joga van annak a vezetőnek, aki korábban egy személyben felelt a tárgyi, személyi feltételekért.

– Gondolom, ez a fejlesztéseknél, forráselosztásoknál jelenthet problémát, hiszen mást tart fontosnak egy gimnáziumi igazgató és mást a zeneiskola vezetője.

– A gazdasági döntésképességgel párosult szakmai irányítás hiányát tartom e téren kifejezetten gondnak. Hiszen az igazgató egy személyben felelős például az iskola pedagógiai munkájáért. S valóban, előfordulhat az is, hogy például a számítástechnika miatt csorbát szenved a zeneoktatás. Meglátjuk, hogy mindebből milyen gondok adódnak. Van viszont jó hír is, hiszen a három résztvevős finanszírozási rendszer valóban működik. Bár aggódtunk amiatt, hogy így eltűnik a pénz, szerencsére nem ez történt. S bár az alapnormatíva lényegesen kevesebb, a minősítéssel összefüggő kiegészítéssel ugyanott tartunk, mint a korábbi állami támogatásnál. Ráadásul lett még egy, működésre is felhasználható, harmadik forrásunk is, amelyre pályázni kellett. Összességében több mint 1 milliárd forintot – a zeneoktatásban jellemzően önkormányzati fenntartói körben 860 milliót – lehetett ezen elnyerni, s garancia van arra, hogy ez az összeg a jövő évi költségvetésben is szerepel. A tanévnyitó rendezvényen Arató
Gergely államtitkár úr ezzel kapcsolatban azt mondta: tudják, milyen hatalmas munkát jelentett a minősítés a művészetoktatás területén, s értékelik azt az eredményt, hogy az iskolák több mint kilencven százaléka megfelelt. Hozzátette azt is, hogy a művészetoktatást a jövőben is elkötelezetten a közoktatási rendszer részének tekintik. Ezért természetes, hogy a minősített iskolák esetében egyetlen fillért sem vonnak ki a rendszerből, s az oktatásirányítás célja, hogy az e célra fordított valamennyi összeg az alapfokú művészetoktatásban maradjon. Ezen túlmenően a művészetpedagógusokat is érintik azok a kedvezmények, amelyek a többi tanárt.

– Ez a pályakezdő pedagógusok magasabb fizetését, az igazgatók kiemelt díjazását, és a Teleki Blanka-díjat jelenti, amelyről az előző lapszámban dr. Gyimesi László beszélt?

– Igen, de még kiegészül egy negyedik elemmel, a kutató pedagógus ösztöndíjjal. Egyelőre még csak rendelettervezett létezik belőle, így a pályázat feltételeiről még nem tudok beszámolni. Annak viszont nagyon örülök, hogy erre a zenepedagógusok is jelentkezhetnek.

– A tanév nagy feladatai közé tartozik a művészeti alapvizsga bevezetése is.

– Igen, hiszen művészeti alapvizsga nélkül a tanulók már nem mehetnek továbbképzőbe. Tavaly csak a rövid tanszakok esetében volt erre szükség, idén viszont a jogszabály már kimondja, minden egyes növendéknek, aki végzős egy alapfokú osztályban, ahhoz, hogy továbbképzőre mehessen, alapfokú művészeti vizsgát kell tennie.

– S ez pontosan miből áll?

– Ez az, amit nem értettek meg a kollégák. Ez régebben érettségihez, vagy a műveltségi alapvizsgához hasonló állami vizsga lett volna, elméleti és gyakorlati résszel. Külön követelményekkel.

– De hát úgyis van felvételi…

– Nincs minden évben, csak az iskolába kerüléskor. Ez a bemenet. Ha egyszer a tanulót felvették, akkor utána évről-évre – amíg ki nem marad és a tanulmányi követelményeket teljesíti –, az iskola diákja marad. Így a tanévenkénti beiratkozás nem más, mint regisztráció. A korábbi helyzet szerint az OKH által kijelölt szakemberek részvételével kellett volna megszervezni a művészeti alapvizsgát. Ezt a minősítéssel egyidejűleg folyó rendeletmódosítások, a közoktatási törvény és az iskolák működéséről szóló rendeletnek a módosítása azonban teljesen iskolai kézbe tette. Ami azt jelenti, az iskola igazgatója egy személyben felelős a megszervezésért, s ő dönti el, hogy a központi követelmények szabta határok között mit csinálnak. A vizsga egy alapszakaszt zár le, és csak az mehet tovább, aki sikerrel leteszi. Túl van egyébként misztifikálva a szakma körében ez az egész, hiszen azzal, hogy az igazgató kezébe került a megszervezése, így ő dönt a vizsgáztatókról, és saját pedagógiai programjuk a követelményről. Akkor érdemes a vizsgabizottságba neves vendéget hívni, ha nagyon kicsi a tantestület. Ha egy növendék eljut a hatodikig, a zongoravizsga nehezebb, mint a művészeti alapvizsga. Ennek a megmérettetésnek kell megtanulni a technikáját, s ez az idei év gyakorlata lesz. Emellett a tartalmi megújítás is nagyon fontos. A zeneművészeti ágban az elektroakusztikus zenének, a népzenének és a jazznek sem volt meg az alapvizsga követelménye. Ezt ki kell dolgozni, s áttekinteni a több mint harminc tantárgy anyagát.

– A szakma körében azonban a legnagyobb vitát valószínűleg az fogja kiváltani, hogy a szolfézsoktatás hogyan lesz átalakítva.

– A jelenlegi rendszer finoman fogalmazva is áttekinthetetlen. Éppen most, amikor indul az alapvizsga, nem az a cél, hogy az egészet szétromboljuk, hanem igyekszünk mindent átgondolni. Kérdés például, hogy mit értsünk kortárs zenei anyag alatt. S igazodni kell ahhoz is, hogy az állami oktatás hány órát finanszíroz. A legfőbb cél az, hogy a gyerekek zenekarokban, énekkarokban is jól szerepeljenek. Hogy minden olyan dolgot, ami csoportosan megtanítható, csoportosan oktassunk. S ez nem csupán szolmizálást, kottaolvasást jelent, ahogy a szülők közül sokan hiszik, hanem zenei ismereteket. Ezért a szolfézsoktatás óraszámait, követelményeit érdemes ehhez igazítani. Így talán el tudjuk érni, hogy a hangszeroktatás egyéni maradjon, Európa-szerte ugyanis jelentős törekvések vannak arra, hogy ezt is csoportban tanítsák, bár a dolog hatékonyságáról nem vagyok meggyőzve.

– S hogyan hajtják végre a szolfézsoktatás egységesítését?

– November 15-e és december 5-e között országos konferencia sorozatot tervezünk minden egyes hangszernek a tananyagáról. Most néhány ismert szakembert, akik az előző anyagok kidolgozásában is részt vettek a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége szervezésében az Oktatási és Kulturális Minisztérium és a Nemzeti Szakképzési Intézet felkérése alapján megkerestünk, és így létrejött egy kis munkacsoport, amely azzal foglalkozik, hogy mit kellene áttekinteni, min kellene változtatni. Eközben a Szövetség honlapján is folyamatos lesz a kommunikáció, egy csoport dolgozik majd ezen. Aki csak akar, mindenki mondhat róla véleményt, s mi ezeket is figyelembe vesszük. Ennek azonban még ebben az évben el kell készülnie, így tavasszal már az új tantervek is meg tudnak jelenni. Óriási munka, de nagyon szép feladat.

– Szó esett már arról is, a minősítés tapasztalatai alapján kissé át kell alakítani ezt a vizsgálati formát. Hogyan fog mindez működni a jövőben?

– Már készült olyan oktatásvezetői szakos diplomamunka, amelyet a nem zenei pályáról érkezett bírálók megdicsértek, és közlésre érdemesnek tartottak. Nyolcvan iskolából kapott válaszokat a tanulmány készítője. Ez is kiindulási alapja lehet a minősítés átalakításának. Októberre körülbelül már meg is jelenik a minősítési rendelet módosítása, amely tartalmazza az első esztendő tapasztalatait. Azonban azon az elven, hogy csak az kaphat pénzt, akit minősítettek, nem változtattak. Szerepel azonban például az anyagban az is, hogy a minősítő testület tagjai bizonyos idő és egyeztetés után visszahívhatóak. A lényegi változások közé tartozik, hogy most már a minősítő testületnek ügyvezető titkára van Hanckock Márta személyében, aki kellő figyelemmel áttekinti a szervezeti működést, s egyértelmű választ ad a beérkező kérdésekre. A minősítési rendeletben az is szerepel, hogy egyszerűsíteni kell a minősítéssel kapcsolatos adminisztrációt. Az iskoláknak minden adatot nyolc napon belül be kell jelenteniük. Én a sorokból egyébként azt olvastam ki, hogy erre a tanévre nem terveznek külön OH vizsgálatot, csak azokat az iskolákat minősítik, akik erre jelentkeznek. S biztosan lesz néhány ilyen intézmény, hiszen a vizsgálat előtt 863 iskoláról tudtunk, ebből 793 lett minősített, most pedig 837-re nőtt a művészeti iskolák száma.

– Nem oldotta meg azonban a minősítés a zenepedagógusok képzésének a kérdését.

– Azért a közoktatási törvény változásai nagyon izgalmas dolgokat vetettek fel, hiszen a tanári, művészi végzettség mellett a tanítói végzettséget is elfogadja. A tanítói végzettség esetében azonban komoly értelmezési probléma, hogy mit nevezünk szakirányú szakképzettségnek. Ha valaki ének-zene speciális szakkollégiumot végzett el, még az sem értelmezhető zeneiskolai szinten. Ez inkább arra adhat jogot, hogy később jól felépített tananyaggal, gyors átképzéssel a tanítókból zenepedagógusok legyenek. Ezt azonban ki kell még dolgozni. A rendeletbe egyébként bele fog kerülni a képesítési jegyzék. Eddig mi negyvenféle képesítést gyűjtöttünk össze. A megyei pedagógiai intézetek például korábban két éves képzéseket szerveztek, ahol a résztvevők diplomamunkát készítettek, diplomakoncertet adtak, mégsem kaptak oklevelet. Ezeket a képzéseket is el kell ismertetni. S voltak olyan kalandor főiskolák, amelyeken elindították a képzést akkreditáció nélkül. Egyébként minden esetben az igazgatónak kell meggyőződnie arról, hogy az adott pedagógus tanult-e módszertant. A rendelet mindenesetre december 15-ig elkészül.

– S akadnak főiskolák, amelyek vállalták azt, hogy segítenek az átképzésben?

– Szerencsére az ébredező tanintézetek most már arra törekszenek, hogy hallgatóik legalább két-három szakirányt tényleg tanuljanak meg. Sajnos, mindenki csak előre néz, s azon töri a fejét, hogy mit kezdjen azokkal, akik majd végeznek, pedig azokra is gondolni kellene, akik már végeztek. Ezernél több az olyan kolléga, aki mást tanít, mint amire a papírja szól. Szerencsére a budapesti Zeneakadémián, a debreceni és a szegedi egyetem zeneművészeti karain lesz mód a kiegészítő, másoddiplomás képzésekre, Batta András rektorral úrral, s a két dékánnal, Duffek Mihállyal és Kerek Ferenccel már sikerrel tárgyaltam erről, Pécsen is várható lépés. A legtragikusabbnak egyébként azt tartom, hogy az alapfokra képzendő tanároknál az elméleti (például szolfézstanár) és a gyakorlati (hangszeres tanár) rész teljesen elkülönül, és nincs átjárás a képzésben. Ez azt eredményezi, hogy a szolfézs tanár nem jelentkezhet hangszeresnek, míg például egy nagybőgősből lehet bármely hangszeres tanár. Pedig az a tudásszint, amely bármelyik magyar zenetanárt jellemzi, messze magasabb az európai átlagnál.

Réfi Zsuzsanna