Pécsiek Kodály Zoltán előtt

2007. november 8-án sokak támogatásával egy olyan elképzelésemet sikerült megvalósítanom, mely Kodály Zoltán születésének 125., halálának 40. évében a kettős jubileum országos ünnepsorozatához csatlakozva különleges főhajtással kívánt tisztelegni Kodály Zoltán előtt.

Olyan műveltségi versenyt álmodtam meg, mely rávilágíthat az egymástól tanulás lehetőségére, az összefogásban elért eredmények örömére, a többgenerációs egymásba kapaszkodás előnyeinek újrafelfedezésére. Célul tűztem ki az egyéni tehetségek megvillantását is. Ezen elképzelések jegyében fogalmaztam meg a versenyszabályzatot.

Különösen fontosnak tartottam a fiatalokba vetett hitemet megosztani: a míves értékek mélyen érintik a lelküket, széleskörű tájékozottságuk hathatós odafigyeléssel mélyíthető. A kíváncsiságukra alapozva kell őket kézenfogni, nagy türelemmel újabb és újabb – a zenepedagógusnak önmaga érdeklődéséből fakadó – inspirációk elé vezetni.

A példa maga a Mester élete volt. Mintaadó életének tanulságos állomásai a verseny fejezeteivé váltak. Így Magyarországnak a Kodályi éveket átfogó történelme a „boldog békeidőktől” a Tanácsköztársaságon át a Világháborúkig és tovább. Tehetségének a magyar nép szolgálatába állítása. Univerzális világszemlélete. A bukásokon való felülemelkedései. Erkölcsi tartása. Istenbe vetett hite. A házastársi hűsége. A nyelvekben való jártassága. A felfedezések megismerése, azoknak a társtudományok szolgálatába állítása. A rendszeres testedzés, mint az egészséges élet egyik alappillére.

A célom az volt, hogy a játék résztvevőin keresztül az iskolatársak, a családtagok, a nem ének-zene szakos kollégák és Pécs város figyelmét újra ráirányítsam Kodálynak az egész embert formálni kívánó pedagógiájára. Hogy a Mester neve hallatán ne csupán a szolmizációs hangok és a zenetagozatos iskolák asszociáljanak. Ezért vált a verseny sokoldalú képzettséget feltételező műveltségi versennyé. Elismerés illeti mindazon iskolákat, melyek vezetői bátorkodtak felkérni tanítványaikat e nehezen előkészíthető versenyen való helytállásra, s nem utolsó sorban az énektanárok munkáját, akik Kodály munkásságát és életét alaposan ismerve előre tudhatták, hogy ezúttal nem csupán zenetörténetről és muzsikálásról lesz szó.

Fontosnak tartottam, hogy a csapathoz az úgynevezett botfülű zenekedvelők is bátran csatlakozhassanak, ahogy nagy várakozással tekintettem a szülők vagy más felnőtt hozzátartozók benevezési kedvének alakulását. Bizony nem volt könnyű a jólfelkészült, ötletes, fürge gyerekcsapatba felnőtteket is becsalogatni.

Minden ötlet annyit ér, amennyi megvalósulhat belőle. Kollégáim között sok önkéntes támogatót találtam. Ám az összes résztvevő gyerekek díjazása, a Kodály-mű ihlette rajzkiállítás anyagi terhei csakis szponzorok felkutatásával vált lehetségessé. Sokan értetlenül ráncolták homlokukat: „Miért nem elég az első három csapat jutalmazása, ahogy az más versenyeknél is szokás?” Hollós Máté volt az első, aki azonnal értette a misszió lényegét. Ha minden gyerek más-más Kodály muzsikát vihet haza, az cserekíváncsiságot kelthet. Az otthon hallgatott zenéket óhatatlanul hallgatja a család. Akár a szomszéd? Elképzeltem, ahogy valamelyik Kodály-opusz a család kedvencévé válik. Pécsett, a Kodály-Péczely család kedves városában kezdetben a Mester tiszteletére, majd valami megmagyarázhatatlan kedvből tömegek ihletett muzsikát hallgatnak. Miért is ne? Naiv csodavárás? Egy alaposan előkészített ötlet megvalósulásának komoly esélyei lehetnek.

Legkedvesebb versenybéli élményem a tizenéves Molnár Kristófnak Kodályról a Pécs TV-nek adott riportja:

„- Kodály Zoltánnal kapcsolatban mi volt az a legérdekesebb dolog, ami megfogott? – kérdezi a riporter.

- Az, hogy ennyi embernek népszerűsíteni tudta a zenét, az énekoktatást az iskolákban még jobbra fejlesztette. Ez egymagában is egy csoda, hogy ezt így meg tudta csinálni.

- Egyébként tetszik Kodály zenéje?

- Igen. - mosolyog - A Háry János szerintem nagyon jóra sikerült. Az a kedvencem.”

A zsűritagok felkutatásakor olyan személyiségeket kerestem, akik Kodállyal lehetőleg személyes kapcsolatban álltak, munkásságát és koncepcióját teljes egészében ismerik, a zene transzferhatásaiban rejlő lehetőségekkel tisztában vannak, maguk is muzsikálnak, alaposan ismerik a gyerekvilágot. Szemléletüket nem a hiányokra való erőteljes rámutatás, hanem a tudás kibontása, a mintaadás, az erkölcsi tartás, a magasszintű szakmai tudás és elhivatottság, sőt, a humor is jellemezi.

Kertész Attiláné könyvtárpedagó-gus, aki kiváló gyerekkart vezetett egykor, nem csak a zsűri munkájában vett részt, hanem rábízhattam a versenyanyag lektorálását is. Páli Eszter doktor, a kiváló muzsikus kutatásaiból és praxisából is jól ismeri a zenének a pszichére gyakorolt- és transzfer hatását. Tóth Ferenc karnagynak a komlói gyerekkarral végigjárt munkásságát szerte a világon ismerik. Lelket melengető megnyitó beszédét a Himnuszunk első sorainak kézjeleivel zárta. Megható belső lelki muzsikálásra késztetve a jelenlévők néma figyelmét. Könnybelábadt szemekkel gondolatban magamhoz öleltem Márkot, egyik magát botfülűnek nevező tanítványomat, aki a vizuális jeleket agyában hangzássá alakítva elsőnek állt fel az ülő tömegben a helyéről. „Isten áldd meg a magyart jókedvvel, bőséggel!”

Kodály Zoltán életművének elismeréséül a város több oktatás-ügyekkel foglalkozó intézménye is kötelességének tartotta, hogy a megnyitón megemlékezzen a Mesterről, és felkészülésüket elismerve biztatgassák az izgatott csapatokat. A megnyitóbeszédeket igen rövidre kértem, hogy a résztvevőket a zene hangjai vegyék védőszárnyai alá. Olyan fiatal előadókat kértem fel néhány Epigramma interpretálására, akik a családi muzsikálás örömét is ismerik. Szamosközi Pétert azért kell közülük kiemelnem, mert ő nemcsak kitűnő zongorajátékával, hanem a verseny idején folyamatosan kivetített, a pontozást számláló saját készítésű programjával és annak biztoskezű kezelésével is felhívta magára a figyelmet.

Külön szólnom kell a Jókai Mór Általános Iskola csapatáról, hisz a hónapok óta együtt felkészülő gyerekeket egyenként szétosztva a többi iskola csapatába kértem fel. Mivel a kérdéseket magam állítottam össze, s eközben egy saját iskolai csapatot is felkészítettem, ez a megoldás látszott jónak arra, hogy a tanítványaim minden gyanútól mentesen vehessenek részt a játékon. Ők a verseny eleji sorsolásos csapatba kerülésben egyeztek meg, mely egyben a Jókais tudás szétajándékozása volt. A csapattagok tág érdeklődésű, gyorsan reagáló, logikus gondolkozású, több nyelvet beszélő, térképolvasó zenekedvelők voltak, akik a Kodály-zene-ihlette rajzkiállításra is szép kollekciót hoztak magukkal. A kiállítás kiemelt meghívottai a fogyatékkal élők oktatásával-nevelésével foglalkozó Pécsi Éltes Mátyás Iskolaközpont Fodor Ildikó vezette rajszakkörösei voltak.

A kiállítás házigazdája a Pécsi Zeneműhely volt, ahol kamasz fiatalok közel 10 éve foglalkoznak behatóan a komolyzenének a lélekre gyakorolt hatásával, zenei formatannal, mozgás-improvizációval, a zenének absztrakt formákba konvertált krétarajzolásával. A több száz kép közül ez alkalomra Kodály Zoltán zenedarabjaira készült alkotásokat válogattuk ki.

A játék kérdéseinek, prezentációjának szerkesztését féléves munka előzte meg. A képanyag összeállításának gerincét Eősze László: Kodály Zoltán élete képekben és dokumentumokban (Zeneműkiadó Budapest, 1976, 1982.) című munkája adta. A zenebejátszások a Hungaroton Records Kft. CD-iről történtek. A kodályi életmű feldolgozásához elsősorban Eősze László: Kodály Zoltán életének krónikáját ajánlottuk (Editio Musica Budapest, 2007.). A forgatókönyv utólag is érdekes olvasmánynak ígérkezik.

A verseny egyik különlegességeként a hangszüret említhető. Ahogy a mellékelt kép felső részén is látszik, a helyszínt annyi színű szolmizációs kártyák sokaságával díszítettük, ahány csapat benevezett a játékba. A verseny közepén érkezett el az az idő, amikor helyükről felpattanva adott időre annyi csapatszínű hangkártyát kellett összeszedni, amennyit csak képesek voltak. A közönség is besegíthetett, hisz a székük alatt, a fejük fölött is találhattak szolmizációs jeleket. E megszerzett jelekből lehetett később értelmes dallamot kirakni. A megszólaltatás sajnos az idő rövidsége miatt elmaradt.

A másik érdekesség a nagy izgalommal várt csapatprezentációk levetítése volt. A legfeljebb 4 perces miniatűröket „Kodály és baranyai kapcsolatai” témakörben szabadon választott témában kértük előzetesen elkészíteni, mely anyag e dokumentáció mellékletében megtekinthetők.

A játék végén a zsűri az alábbiakat hirdette ki:

— A legjobb prezentációt a Felső-vámház Utcai Általános Iskola csapata készítette „Kodály és Pécs” címmel.

— A legmuzikálisabb címet a Belvárosi Általános Iskola csapata bizonyult.

— A verseny legtöbb pontját a Mezőszél Utcai Általános Iskola csapata érte el.

A támogatóknak köszönhetően minden csapat bőséges zenecsomag ajándékkal térhetett haza, melyben könyvek, lemezek és külön ez alkalomra tervezett belépőjegyes koncertmeghívás volt. A felkészítő tanárok meghatva vették át Kodály Zoltánné személyes ajándékát, a dedikált Kodály emlékkönyvet.

Kodály Zoltánné személyes kérésére 2008. szeptemberére elkészült a Pécsi Kodály Zoltán Műveltségi Verseny teljes dokumentációját és digitális anyagát tartalmazó kiadvány. Az egybeszerkesztett anyagot a tanév elején kapja kézhez a Kodály Archívum.

Fleck Erika, zenepedagógus