Hangszer és nemcsak zene - a 65. év termése

 

Geiger György: Elfogult írások és képek borról, trombitáról, Soroksárról

 

 


A kivétel erősíti a szabályt, miszerint korunkra (immár jó ideje) a specializáció  jellemző. Egészen kivételes kivétel Geiger György, akinek – úgy tűnik – a gyakorlás és a trombitás-lét megannyi területének művelése mellett sokmindenre jutott ideje. Idén szeptember 18-án fotókiállítása nyílt a Galéria '13-ban – s azzal egyidőben (és annak hatására) jelent meg a kötet, melyet szerzője a kiállítás gondolati kiegészítőjeként értékelt. Gyorsan tegyük hozzá: a kiállítástól függetlenül is élményt adó, önálló szellemi produktum.

  Aki kézbe veszi könyvet, aligha tudja letenni, mielőtt kiolvasta volna. Merthogy olvasmányos, élvezetes – ráadásul olyannyira „átjön” a szerző személyisége, hogy ki-ki úgy érezheti: ismeretlen ismerőse lett a művésznek. A személyes ismerős pedig szinte Gyuri beszédhangján hallja az olvasottakat - merthogy valamennyi írást az élőbeszéd természetessége hatja át.

  Kezdjük a végén – mármint a címnek! Soroksár: 22 napos kora óta lakóhelye Geiger Györgynek. Kölcsönös a szeretet a várossal/város­veze­téssel: 1996 óta a trombitaművész Soroksár díszpolgára. A trombitáról nincs mit mondani – vagy ha mégis: már 1986-ban azt a címet adta első szólólemezének, hogy „Játszom a trombitával”. Félreérthetetlen, ugye? Nem rajta – hanem vele! És itt nem állhatom meg, hogy megint ne emeljem ki nyelvünk csodálatos fordulatát: a hangszeres tevékenységet hangszerjátéknak nevezzük. Bárcsak ne feledkezne meg erről még a legfáradtabb pillanatában sem a hivatásos zenész (legyen bár szólista, kamaramuzsikus, vagy zenekari művész!); erőt meríthet belőle, s visszanyerheti fogékonyságát a megszülető hangban való gyönyörködés iránt (vagyis, a zene varázshatalmába vetett hitét). És hogy mennyire komolyan gondolta ezt a lemezcímet a művész, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy amikor – éppen egy évtizeddel később – megjelent kibővítve CD-változatban, a cím, természetszerűen, változatlan maradt. Hangszer és játékosa „szimbiózisát” jól szemlélteti egy másik CD-borítója, az Érdemes és Kiváló művész Tóth József fotográfus munkája (ezzel kapcsolatos a „Gondolatok Füles mester CD borítója apropóján” című miniatür). A bor Márai ürügyén került a címbe (ami nem más, mint parafrazeálása az egyik eszme­futtatásnak: Elfogult írás borról, trombitáról, avagy csendes kötekedés egy Márai félmondattal).

  Az írások különböző apropóból készültek az elmúlt 23 év alatt, közös sajátosságuk, hogy mindegyikük múzsa-centrikus; ha nem zenével, zenéléssel, akkor valamely társművészettel (társművésszel) kap­csolatos. Nem kell különösebb éleslátás felfedezni, hogy Geiger olvasott, irodalmi ízlése igényességre vall (mintapélda-lehetőség: lám, aki olvas, írni is tud...). A gazdag illusztrációk vizuális művészt (is) sejtetnek.

  És még valami kiderül: a produktivitás szó gazdag értelmezhetősége. Vélhetnénk, az alkotóhoz (zeneszerzőhöz) képest reproduktív az előadó szerepe, akiről szokás azt tartani, hogy „közvetíti” a szerzői „üzenetet”, s azt is: hangzó életre kelti a lekottázottakat. A reprodukció azonban az ő esetében (s ez vonatkozhatna valamennyi előadóra!) nem mechanikus eljárás következménye, hanem – bizony, benne van a produkció! – újraalkotás. Az előadói gyakorlat által eme újraalkotásban rendkívüli jártasságot szerzett a trombitaművész, aki választékosan, találóan, nyelvi leleményekben gazdag kifejezésekkel önti szavakba mondandóját, s biztos arányérzékkel talál rá minden esetben az ideális terjedelemre. Hasonlóképp, remek kompozíció az írások sorrendjének köszönhetően. Nincsen formális prekoncepciója; nem követi pl. a megírás sorrendjét – hagyja, hogy a meglévő elemekből összeálljon („adja magát”) a forma. Annyit azonban a 23 év kapcsán érdemes elárulni (megtette ő is), hogy hite szerint „a szóban forgó intervallum a fejlődésről szól”. Nos, ami az íráskészséget illeti: ember legyen a talpán, aki a tartalomjegyzékben feltüntetett keletkezési év információja nélkül időrendbe tudja sorakoztatni a fejezeteket (legfeljebb egy-egy konkrét téma aktualitása nyújt támpontot...).

  „Kissé 'belterjes' képes mesekönyv” - így definiálta kinyomtatott művét egyik személyes dedikációjában, s ezzel (is) fején találta a szöget...

  A tetszetős kiadvány bizonyára sok örömet adott már készítőinek is (akik közül az olvasószerkesztőt kell hiányolnunk!) — olvasóinak felhőtlen kikapcsolódást és értékes időtöltést jelent.

 

Fittler Katalin