Hollós
Máté: ÉREMMŰVÉSZET
A ZENÉBEN*
RÁNKI GYÖRGY: KOPOGÓS
8 ütemes periódusok alkotta kéttagú formája mindössze két
motívumból áll: a „kopogós” staccato hangismétlő „tézis”-ből és a
tercet ugró legato „antitézis”-ből. Ezek első felelgetése a tonika
hangzatán belül marad, s csak a kétütemnyi frázis megismétlésekor érkezik
dominánsra (a félperiódusnál). A zeneszerzői találat itt kezdődik. Az
5. ütemben sűrít – egy-egy negyednyit ad csak a hangismétlésből és a
tercdallamból – sőt, hozzáragasztja a dominánst imént felidézett hangot,
amivel kétféleképp árnyalja a szinte primitíven egyszerű anyagot. Egyrészt
a korábban megismételt terc helyébe szekvenciát illesztve fejleszt, másrészt
kétpoénú ritmikai trükköt alkalmaz. Amit a kottában látunk: az 5. és 6. ütemben
felcseréli a két ritmusképletet. Amit inkább hallunk: a kétnegyedes lüktetés helyébe
háromnegyedességet léptet – ezzel aszimmetriát teremt, kibillenti a játékost a
gépies párosságból, amibe csak a zárlatnál engedi vissza. Ott finoman
„hangszerel”: először szólaltatja meg a domináns hangzat alaphangját, hogy
azzal is aláhúzza a periódus záróütemén való megérkezést.
Mit nem hallottunk eddig? Szubdominánst. Azzal
kezdődik hát a második periódus. S hogy a harmóniai „fonák” dallami
kifejezést is nyerjen, a jobb kézben hozza a hangismétlést, s a balban a
terceket, amelyek ebben a harmonizálásban és elhelyezésben „kérdőjeles”
hangzásúak.
Próbálják meg lejátszani vagy
végiggondolni, mi lenne, ha a második periódus az elsőnek a kezdő
ütemeivel korrespondeálna! Meghalna a zene, érdektelenségbe zuhanna. Meg kell
tartania az első periódus második felének ritmikai rendjét – annak
ismétlésével legalább nagyobb hangsúlyt is ad a nemrég még meglepő
ötletnek. A záró fél periódusnak pedig nincs már más dolga, mint az elsőét
visszahangozni, s így felelni a régi arc szubdominánssal kérdező új
mimikájára.
Kis tandarab, alsó fokon. De lám, ha
mester formálja, említésre méltók a történései. Amelyek nemcsak az ujjat edzik,
hanem a zenei idő elképzelését: a zenei „tér” belakását is.
