A Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete (MZTSZ)
2009. április 29-én küldöttértekezletet tartott. A gyűlésen, amelyen a
tisztségviselők és a szakmai szervezetek meghívottjai mellett az Oktatási
és Kulturális, valamint a Szociális és Munkaügyi Minisztérium képviselői
is megjelentek, ott volt Varga László, a SZEF (Szakszervezetek
Együttműködési Fóruma), a legnagyobb létszámú szakszervezeti konföderáció
elnöke is. A szakszervezet vezetői beszámoltak az elmúlt öt esztendő
eredményeiről, a küldöttek pedig döntöttek a szakszervezet alapszabályának
módosításáról, valamint a következő időszak határozati javaslatairól.
Emellett szavaztak a szervezet vezetőségéről is, s az újonnan
kinevezett tisztségviselők újabb öt esztendőn keresztül képviselik
majd a tagságot.
A Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének
április végi gyűlésén a 97 küldöttből 85-en voltak jelen. A
tanácskozást stílszerűen zenés-táncos program nyitotta meg, a
Kőbányai Zenei Stúdió tanáraiból és diákjaiból alakult együttes muzsikált,
majd a Táncművészeti Főiskola néptánc-szakos diákjai adtak elő
fergeteges táncprodukciót. A küldöttértekezletre olyan meghívottak is eljöttek,
mint dr. Schneider Márta, az Oktatási és Kulturális Minisztérium
szakállamtitkára, Godó Edit főosztályvezető, a szociális és munkaügyi
miniszter, Herczog László megbízottja. Hozzászólásaikban mindketten méltatták a
szervezet által az elmúlt öt esztendőben elért eredményeket, dr. Gyimesi
László munkáját, főként az előadó-művészeti törvény
megszületéséért tett erőfeszítéseit, valamint azt, hogy ezzel sikerült
elérni azt is, hogy erre a területre 650 millió forinttal több állami támogatás
jusson. Dr. Schneider Márta hangsúlyozta, hogy az utóbbi időszak egyik
nagy vívmánya, az ekho sem idén, sem jövőre nincs veszélyben. Godó Edit
pedig Herczog László miniszter üdvözletét és elismerését tolmácsolta.
Varga László, a SZEF elnöke a szakszervezetek összefogásának
fontosságát hangsúlyozta, és kiemelte azt, hogy e kérdésben a művész
szakszervezetek követendő példát mutatnak a magyar szakszervezeti mozgalom
számára is.
Dr. Gyimesi László, az MZTSZ főtitkára először is köszönetet
mondott mindenkinek az elmúlt években végzett, fáradtságos munkájáért. Hiszen
amint az erről az időszakról szóló beszámolóból is kiderül, nagyon
mozgalmas éveken van túl a mintegy 8000 tagot: zenészt, táncost,
művészoktatással foglalkozó pedagógust tömörítő szervezet. Ez az öt
esztendő több tekintetben is a szakszervezet működésének egyik
legeredményesebb időszaka. A kárenyhítés és a kárelhárítás mellett ugyanis
rengeteg eredményről, a különböző területeken elért fejlődésről
lehet beszámolni. Dr. Gyimesi László elmondta, annak is nagyon örül, hogy a
biztonságos tagfoglalkoztatást nem utcai demonstrációkkal érik. A főtitkár
beszélt arról is, hogy az utóbbi húsz esztendőben, mióta a Magyar
Zeneművészek és Táncművészek Szövetsége élén tölti be ezt a pozíciót,
a munkahelyek száma nőtt, és nem kellett szembenézni még szolidabb munkanélküliséggel
sem. Hiszen nagyon fontosak a különböző, más ügyekben elért eredmények, de
a szakszervezet fő feladata továbbra is a munkahelyek megőrzése. S természetesen
a megfelelő bérezés. Ahogy ez a beszámolóban is szerepel, az MZTSZ a -
többi közalkalmazotti szakszervezettel együttesen- az illetmények tekintetében
elsősorban azért harcolt, hogy a 2002-ben megemelt illetmények ne
veszítsék el a reálértéküket, tehát az illetményemelés legalább az infláció
mértékét érje el. Ez a törekvésük nem járt teljes sikerrel, de legalább meg
tudták akadályozni a drasztikusabb pozícióvesztést. A másik fontos cél pedig
mindvégig az volt, hogy az illetményemelés forrása ne létszámcsökkentésből
származzon. Ezt kisebb vérveszteségekkel ugyan, de a zenei és a
táncművészeti, valamint oktatási területen sikerült elérniük. A szakszervezet
főtitkára azonban azt pontosan látja, hogy a 2009-es évtől a
világgazdasági válság következményei a közalkalmazotti területet is elérték… A
tizenharmadik havi illetmény intézménye elveszni látszik, emellett a jelenlegi,
úgynevezett reformtervek célkeresztjében változatlanul a közfeladatok
kiadásának csökkentése áll.
Ezért ezt az alábbi határozati javaslatot terjesztették elő a következő
ciklusra:
- „Szakszervezetünk a leghatározottabban tiltakozik az ellen, hogy az
országra nehezedő terhek többségét kiemelten a közszolgálatban
tevékenykedőkre hárítsák. Elutasítjuk azt az álláspontot, amely az
állampolgárokat és az ország politikai, jogalkotói és sok egyéb, így a
kulturális, oktatási igényeit is szolgáló közalkalmazottakat a felesleges
„pénzkidobás” körébe utalja. Az elmúlt két évtized éppen azt igazolta, hogy az
állam szerepét nem gyengíteni, hanem erősíteni szükséges, míg a piacgazdaságot
a jelenleginél szabályozottabb, áttekinthetőbb keretek közé kell
szorítani.
- Szakszervezetünk kész együttműködni a gazdasági-pénzügyi válság
következményeinek a megelőzésében és elhárításában az érintett állami szervekkel,
abban az esetben, ha azok olyan megoldásokat kínálnak, amelyek nem a
közalkalmazotti és munkavállalói jogok csorbítására irányulnak.”
Az öt éves beszámolóból pedig az is kiderült, s dr. Gyimesi László
erről szintén szót ejtett, hogy nagyon jelentős törvényeket sikerült
kiharcolniuk. Sok éves előkészítő munka után megszületett végre az
előadó-művészeti törvény, s szintén óriási jelentőségű,
hogy az ekho alapján adóznak és fizetnek járulékot a művészek. Lényegesek
a szerzői jogi törvény módosításával kapcsolatos eredmények. Ráadásul megalapították
és kiosztották a Magyar Zeneművészet és Táncművészet kiemelkedő
előadóművésze elismerést, létrehozták a szakszervezet
önsegélyező alapját, s 140 millió forintos támogatás elnyerve próbáltak
meg segíteni a cigányzenész kollégák foglalkoztatási helyzetén. Megalapították
a Magyar Élőzene Kht-t, működtetik a szakszervezet zenei portálját,
egy internetes daláruházat, www. dalok.hu címen. A szakszervezetnek saját
honlapja is van, az mztsz.hu, s az utóbbi esztendőkben kiteljesedett a
Kőbányai Zenei Stúdió Művészeti Szakiskola és Szakközépiskola
működése.
Az érdekvédelmet jogi értelemben is kiszélesítették, és sikerült
stabilizálniuk a művészeti oktatás helyzetét. Itt azonban nem a törvényi
alapokat kellett lefektetni, hanem a költségvetések megtartásáért kellett
küzdeni.
„Volt ugyanis egy olyan időszak – mondta el szóbeli összegzésében
dr. Gyimesi László -, amikor olyan arányú volt a művészeti iskolák
számának a növekedése, ami már az egész rendszert kezdte veszélybe sodorni. A
tanulói létszám növekedésével ugyanis a központi költségvetés kiadásai is
drasztikusan emelkedtek. Ezt az óriási összeget a költségvetés hosszabb távon
nem kívánta vállalni, emellett egyre többen kérdőjelezték meg az alapfokú
művészetoktatás szakmai hitelességét, értékét, helyét a közoktatás
rendszerében. Ezért is volt lényeges az alapfokú művészetoktatás terén,
hogy úgynevezett minősítési eljárásra jelentkezhettek az intézmények, s
ennek a minősítésnek az eredménye jelentősen befolyásolta az iskola
állami finanszírozásának arányát.”
A minősítést az MZTSZ is nagyon határozottan támogatta. A
megmérettetésen aztán az iskolák nagy többsége – megnyugtató módon -
megfelelő vagy kiváló minősítést ért el. Mindez megszilárdította az
alapfokú művészetoktatás helyét a közoktatás rendszerében.
S bár a minősítés után a művészeti területen tanuló gyerekek
száma mintegy százezer fővel csökkent, mindez nem befolyásolta a
hangszeres vagy énekes egyéni zeneoktatás körében a tanulói létszámot. Ezen a
területen ugyanis normálisnak mondható a kb. 10 %-os növekedés vagy csökkenés.
S az ötéves beszámolóból is kiderül, annak érdekében pedig, hogy a
nehezebb helyzetbe került, megfelelő végzettséggel nem rendelkező
kollégáiknak időt szerezzenek, a szakszervezet az Oktatási és Kulturális
Minisztériummal közösen jegyzett közleményben hívta fel a vonatkozó munkajogi
szabályok alkalmazásának a fontosságára az érintettek figyelmét.
S bár a szakszervezet továbbra is komoly gondja tartja, hogy átfogó
bérmegállapodást csak a kormánnyal tud kötni – és az önkormányzatokkal nem -,
hogy annak betartását törvény biztosítsa. Azt is meg lehet azonban állapítani,
hogy költségvetési okok miatt az elmúlt öt évben egyetlen intézmény sem
szűnt meg, és a munkahelyek száma sem csökkent érezhetően a
művészetoktatás, illetve zenei, táncművészeti területen, bár
történtek intézmény-összevonások, feladatátcsoportosítások.
Az MZTSZ az elmúlt időszakban is komoly harcot folytatott azért,
hogy a normatíva megőrizze nominális értékét, ezt a zeneművészeti
ágban sikerült is elérni. Mindez azonban azt jelenti, hogy reálértékben komoly
veszteséget kellett elkönyvelni, hiszen a 2009-es normatíva többé-kevésbé a
2004. évinek megfelelő összegű központi támogatással egyenértékű
csupán… Ezen a területen némi többletforrást csak az év közben pályázható
összegek jelentették.
Arról azonban szomorúan számoltak be az összegzés során, hogy a
művészetoktatás háttérintézmény megalakulásnak a terve- a biztató
kezdeteke ellenére is – egyelőre csak terv maradt…
A küldöttértekezleten két hozzászóló zenepedagógus is méltatta az eddig
elért eredményeket, de szintén arra hívták fel a figyelmet, hogy az
önkormányzatok többsége finanszírozási gondokkal küzd, s ezért ezt a feladatot
igyekszik átadni a megyének. Az összevonások pedig gyakran vezetnek oda, hogy a
szakmai részt lefejezik. Kérték, hogy a szakszervezet kísérje továbbra is
figyelemmel ezt a területet, s szülessen megoldás a végzettségekkel
kapcsolatban is, derüljön, ki, hogy melyik diploma mire használható.
De minderről a 2009-es határozati javaslat is rendelkezik: „a
szakszervezet szükségesnek tartja az alapfokú művészetoktatás körében
különös figyelmet fordítani az egyéni oktatás finanszírozására. ”
A beszámoló lényeges pontját képezte az MZTSZ tevékenységének egyik
legfontosabb területe, az előadóművészeti jogokkal kapcsolatos
tevékenysége, amit a főtitkár is sarkalatos pontnak tart. Már csak amiatt
is, mert a jogdíjak e célra fordítható részéből továbbra is segítik a
tagokat visszatérítendő támogatásokkal, lakás, hangszervásárlás esetén.
Szociális segélyben részesülnek belőle a rászoruló, aktív vagy
nyugdíjaskorú kollégák. Ez a forrás továbbra is támogatja a zenei és a
táncművészeti terület legkülönbözőbb, közösségi és szakmai célokat
megvalósító rendezvényeit, a művészetoktatás eseményeit, a
könnyűzenei szakiskolát, a szakmai folyóiratokat, a fiatal,
pályakezdő művészek és együtteseik bel- és külföldi fellépéseit,
valamint az előadóművészek közösségeinek egyéb céljait, így például a
foglalkoztatás, vagy a pihenési, üdülési lehetőségeik elősegítését...
Az április végi értekezleten, számos hozzászólás után, a küldöttek
elfogadták az ötéves beszámolót, döntöttek a következő időszak
feladatairól, és szavaztak a tisztségviselőkről is. A szervezet
elnökének újabb öt esztendőre Sólyom-Nagy Sándort választották. A két,
alelnöki tisztet Varsányi Lászlóné és Brieber János tölti be továbbra is, a
főtitkár pedig dr. Gyimesi László lett. Mind a négyen régóta, húsz
esztendeje dolgoznak együtt, hiszen a szakszervezeti munkát 1989-ben kezdték
meg közösen. Könyvvizsgálónak pedig Makláriné Radics Esztert választották, aki
2000 óta látja el ezt a feladatot.