II. Rados Dezső Budapesti Hegedűverseny

2009. március 19.-22. között került sor a II. Rados Dezső Budapesti hegedűversenyre, a Magyar Zeneiskolák és Művészeti iskolák Szövetsége és a fővárosi XIII. kerületi Zeneiskola rendezésében.

A verseny fővédnöke Perényi Eszter, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanszékvezető tanára volt.

A huszonhárom kerületből érkező, 164 ifjú hegedűst a zsűri – melynek tagjai Dénes László, elnök, Járdányi Zsófi, Németh Zsuzsanna, Pichner Terézia, Igor Coretti-Kuret, (Olaszország), és Szatmári László, (egykori Rados növendék) voltak – négy napon át hallgatta lankadatlan figyelemmel.

A verseny – amely kiérdemelte a fővárosban hegedülni tanuló növendékek fesztiválja megjelölést – Dénes László Rados Dezsőnek a mai napig ható hegedűpedagógiai, metodikai munkásságát méltató szavaival vette kezdetét. Ebből idézünk:

Rados Dezső (1891-1974) a Fodor Zeneiskola, a Nemzeti Zenede, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egykori tanára, a XX. századi magyar zenepedagógia egyik legjelentősebb mestere. Szenvedélyes zenei vérmérséklete magasrendű intellektussal társult. A hangszeres technikai folyamatok mélyére, az érzetekbe hatoló képességét talán tanítványai fejezték ki legtalálóbban: „Röntgen szeme volt”. Közreadásai (Dont, Feigerl, Fiorillo), kiváltképp az egyes etűdökhöz fűzött jegyzetei mindmáig érvényes, nélkülözhetetlen metodikai útmutatásul szolgálnak. Halász Ferenc így fogalmaz egy 1972-ben megjelent írásában: „A magyar helyzetnek egy jelensége, hogy a széles körű oktatás metodikai-didaktikai kérdéseinek szemléletében az amatőr képzésnek a szakképzéstől eltérő más jellegét feltételezi. Elfeledkeznek Rados Dezső intelméről, mely szerint az amatőrre nem az jellemző, hogy más technikával hegedül, hanem az, hogy a jó technikához később jut el, mert lassabban fejlődik.” Harmincöt éve fogalmazódtak e sorok.

A 2006-ban megtartott I. Rados Dezső Budapesi Hegedűversenyen részt vett 140 gyermek lelkes és színvonalas játéka bizonyította, hogy megértésre talált: a felkészítés és felkészültség szakszerűsége nem jelenthet választó vonalat az un. A és B tagozat produkciói között. Meggyőződésem, hogy a most megrendezésre kerülő II. Rados verseny megerősíti a fentiek igazságát és érvényre jut a legfontosabb összekapcsoló erő, a zene szeretete és a játék öröme, élménye.

– Megkérdeztük Dénes tanár urat, milyen gondolatai formálódtak a verseny produkcióit hallgatva. Véleménye szerint, minek köszönhető ez a rendkívüli érdeklődés?

– Úgy gondolom, nagyszerű kezdeményezés volt, hogy az amatőr képzésben résztvevők és a pályára készülők számára közösen biztosított lehetőséget teljesítményeik bemutatására. Ezzel, mintegy igazolva annak a rendkívül fontos Rados-i gondolatnak az igazságát, hogy mindkét kategóriában egységes didaktikai és metodikai elveknek kell érvényesülni. A rendezvény kimagasló népszerűségét az is segítette, hogy mélyen átgondolt verseny anyagot jelöltek ki a verseny rendezői. Ennek fontos eleme volt az egyéni adottságokhoz igazítható kötelező anyag választhatósága, mind az etűdöket, mind az előadási darabokat illetően. Ezekhez kapcsolódhattak a szabadon választható művek, melyek teret biztosítottak a kiemelkedő, illetve a magasabb fejlettségi színt bemutatására is.

– Hasznos volt a verseny pedagógiai szempontból?

– Azáltal, hogy a verseny egy fordulós, előtérbe került a megmozdulás fesztivál jellege. Nevelési szempontból rendkívül fontosnak tartom, hogy a résztvevők a felkészülés teljes anyagát bemutathatták és e produkció alapján nyertek értékelést. A négy fokozat (a Dicséret, a Bronz, Ezüst és Arany oklevél) mintegy regisztrálja a verseny időpontjában érvényes zenei és technikai fejlettségi állapotot. Senki nem ment haza „üres kézzel” !

– Ezek szerint igazolódni látszanak Rados professzor intelmei?

– Anélkül, hogy idealizálnám a helyzetet, feltétlenül így látom. Ennek egyik eredője a tanári munka kétségtelenül emelkedő színvonala. Állításunk hitelességét alátámaszthatja az az örvendetes tény, hogy hetvenhat tanár kolléga növendékeinek produkciói alapján alakulhatott ki az összkép. Tizenhét tanár harmincnégy növendéke kapott Arany oklevelet. Ezüstöt 61, Bronzot 37, dicsérő oklevelet 32 versenyző érdemelt ki.

Név szerint megemlítjük azokat, akiknek teljesítményét a zsűri maximális 100 ponttal honorálta:

II. korcsoport: Tóth Kristóf, XXII.ker. tanára Soltész Ildikó, zongorakísérő Sagyebó Ferenc; Králik Abigél, VI. ker., tanára Ácsné Szily Éva, zongorakísérő Arató Ágnes; Lakatos Henriette, XV. ker., tanára Nagy Dóra, zongora kísérő Szélné Ángyán Krisztina.

II.B korcsoport: Váradi Gyula, VI. ker., tanára Ácsné Szily Éva, zongorakísérő Arató Ágnes; Sándor Zoltán, VI. ker., tanára Ácsné Szily Éva, zongorakísérő Arató Ágnes. IV.B korcsoport: Markó Gitta, VIII. ker., tanára Szász Józsefné, zongorakísérő Gyülvészi Gábor,

V. korcsoport: Mészöly Dániel Máté, VIII. ker., tanára Szász Józsefné, zongorakísérő Gyülvészi Gábor, Várallyay Petra, I. ker., tanára dr. Makláryné Baranyai Valéria, zongorakísérő Szmolka Klára.

A díjazottak teljes listája a Magyar Zeneiskolák és Művészeti iskolák Szövetsége honlapján (www.mzmsz.hu) megtekinthető.

– A nagy praxissal és több évtizedes kiemelkedő szakmai múlttal rendelkező tanár kollégák mellett feltűntek a fiatalabb generáció tagjainak ígéretes eredményei is. Hogy látja ezt Ön, aki több, mint 30 éve vesz részt a tanárképzésben?

– Pályafutásom során sok versenyen voltam zsűritag. Minden alkalommal rendkívüli örömmel töltött el és megújuló energiát biztosított számomra az ifjú tehetségek megjelenése. Ez kiapadhatatlan erőforrás egy pedagógus számára. Talán ez alkalommal érintett meg igazán az az örömteli tapasztalás, hogy felnőtt egy ifjú tanári gárda, aki méltó lesz átvenni a stafétabotot generációmtól, mentoraiktól.

– Időszerűnek tűnik megkérdezni, miként fog hatni a tanárképzés tervezett átalakítása a zeneiskolai pedagógus utánpótlásra?

– Ez, a jelenleg formálódó elképzelések ismeretében objektíve még nem ítélhető meg. A képzés egyetemi rangra emelése önmagában mindenképpen pozitív jelenség. A képzés tartalmi kérdései, beleértve a felvételi követelményeket is, azonban véleményem szerint nem tekinthetők az egyetem belső ügyének. Olyan rendszert kell kialakítani, amely az irányultság tekintetében, az alapfokú oktatás terén, a hangszeres képzés és zenei nevelés egymást átható igényeihez képes alkalmazkodni.

De forduljunk vissza a jelenhez. A versenyen tapasztalható szakmai érdeklődést, az elért eredmények megszilárdítását, még szélesebb körűvé tételét, iskolai határokat átívelő szakmai együttlétek, műhelyek segíthetnék.

Zárjuk ezt a beszélgetést a Parlandóban 1968-ban megjelent Rados Dezsővel folytatott interjú egy részletével.

„Ha építő útra akarjuk vezetni a tanítási folyamatot,….a kérdés megoldását az alapfokon mindhárom fok egységes erejével kell megkezdeni. Az egységes szemlélet azt jelenti, hogy egységes didaktikai és metodikai folyamatok alakuljanak, formálódjanak, amelyek alapján nagyobb eredményt érhetünk el az egyéni képzés, az egyéni iniciatíva kialakításával. Nagyobb gondot kell fordítani a nevelésnek arra a módjára, amely meggyőzi a növendéket, (bármely szintű a képessége), hogy a hegedülés elsajátításának érdekében az egyéni tapasztalás a tanulással kapcsolatban a legszilárdabb alap. Tehát: közös szemlélet a tanulás folyamatában és magasabb rendű fantázia-teljesebb képzés az egyéniség kialakításával, izmosításával kapcsolatban…. Ahhoz, hogy a fenti célkitűzéseket keresztülvihessük, a tanárnak tekintélyre van szüksége. Ugyanazon elv alapján kell birtokolnia a hegedülés tudását és művészi előfeltételeit, elméletileg és gyakorlatilag, mint ahogyan ezt a nehéz folyamatot vezetnie kell, mely által meg tudja oldani mind az amatőrök jó minőségű képzését, mind a hivatásos muzsikusok nevelését.”

* * *

A verseny igen tartalmas három és fél napja végén záró aktusként került sor az elismerések kiosztására. Tanárok és növendékek számtalan különdíjban részesültek, melyeket a Hungaroton, a Líra és Lant, az EMB, a Neuma, a Rose hangszerkereskedés, Rácz Pál hegedűkészítő, a Hubay Művészeti iskola, a Kogart-Mzmsz, Szatmári László és Mága Zoltán ajánlottak fel.

Végezetül, de nem utolsó sorban köszönetet mondunk a XIII. kerületi Zeneiskola igazgatójának, Jankó Katalinnak és munkatársainak, valamint Magyar Margitnak, a verseny titkárának, a rendezvény magas szintű és zökkenőmentes lebonyolításáért.

Szatmári László