Zene — Nevelés — Pedagógia:

A népdal a zenei nevelés alappillére

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteménye (Budapest, VIII. kerület, Ötpacsirta u. 4.) 2009. február 18-án egész napos szakmai napot rendezett kicsiknek és nagyoknak, a gyermekek zenei nevelése iránt érdeklődőknek. A délelőtt-délután tartó egynapos konferenciát Kiss Katalin, a könyvtár vezetője nyitotta meg. Még a megnyitó előtt kérdeztem, mi volt a céljuk a konferencia megrendezésével.

— Korábban ez a könyvtár elsősorban komolyzenei könyvtár volt. Mikor 2007-ben a vezetője lettem, mindenekelőtt azt a koncepciót igyekeztem elfogadtatni, hogy — mivel könyvtárunk elsősorban közművelődési könyvtár — nemcsak a zenét művelőket kell támogatnunk, hanem azokat is, akik szeretnek zenét hallgatni, akik a zenei neveléssel bármilyen kapcsolatban állnak, vagy akik egyszerűen csak szeretnek a fürdőkádban énekelni és érdeklődnek a zene iránt. Fontosnak tartom, hogy a kultúra helyi központjaként segítsük a művészeti teljesítmények és újdonságok közzétételét, adjunk lehetőséget a személyes, alkotó jellegű fejlődésre, és ösztönözzük a legfiatalabbak, a gyermekek alkotókedvét és képzeletvilágát. Programunkban prioritás, hogy megismertessük a kulturális sokszínűséget. A sokféle etnikumú Magyarországon elengedhetetlennek tartom a másság megismerését és elfogadását, ezért is fordítunk megkülönböztetett figyelmet a különféle kultúrák — verbális és gyakorlatban is elhangzó — közvetítésére.

Néhány éve elkezdtük tudatosan beszerezni — a mostani konferenciánkhoz is kapcsolódó — zenei neveléssel kapcsolatos szakirodalmat, többek között bölcsődei- és óvodapedagógusok anyagait. Nagy mennyiségben gyűjtünk népzenét, jazzt, musicalt is, úgy, hogy lehetőség szerint minden felhasználói réteg igényeit figyelembe vegyük. Ez sem szakmailag, sem anyagilag nem könnyű feladat. A különféle műfajok felé nyitás következtében több, szélesebb irányban tágult ki a gyűjteményünk, „a zene mindenkié” szellemében, s ily módon szeretnénk minél szélesebb rétegeket bevonni. Úgy gondolom, az elmúlt másfél évben sikerült egy jelentős, pedagógiai könyveket magában foglaló bázisállományt is kialakítani, ami a kicsiket oktató réteg munkáját segíti. Ezért is gondoltunk arra, hogy szakmai napot szervezünk, ahol megmutatjuk magunkat. A közelebbi célunk az volt ezzel, hogy tudjanak rólunk, és bevezessük az érdeklődőket a Zenei Gyűjtemény életébe. Szeretnénk, ha a zenei neveléssel foglalkozó intézmények partnereinkké válnának, ha gyűjteményünk háttérbázis lenne számukra, illetve fórum a tapasztalatcserére.

— Milyen szempontok szerint történt a február 18-i szakmai nap előadóinak kiválasztása?

— Mivel szándékunkban áll egy több rendezvényből álló sorozatot elindítása, úgy gondoltuk, hogy legyen az első témája a 0-10 éves korúak zenei nevelése. Ennek figyelembevételével hívtunk előadókat. (Ezt az életkort szeretnénk a későbbiekben kibővíteni, ami a tinédzserkorúak nevelési kérdéseit is felöleli.) Elsősorban arra a kérdésre keresünk közösen választ, hogy miért fontos a művészeti nevelés a kisgyermekek életében. A nap folyamán először Gállné Gróh Ilona, a Ringató program kitalálója-megalkotója tart bemutató foglalkozást, majd Vekerdy Tamás pszichológus arra vállalkozik, hogy röviden felvázolja a hallgatóságnak, miért fontos a kisgyermekek számára a zene, azon túl, hogy közismert: egy zenét tanuló gyermek sokkal könnyebben tanul, kreatívabb, ügyesebb. Harmadik előadónk Mélykútiné Dietrich Helga, az ELTE oktatója, aki már évtizedek óta foglalkozik a kicsik zenei nevelésével. Mivel a népzene egy olyan „eszköz”, amit minden pedagógus tud használni napi munkájában, Sebő Ferencet arra kértük, mutasson rá, hogy ez a hihetetlen gazdag kincs nem száraz tananyag, és nemcsak oktató jelleggel használható, hanem a szórakoztatva-tanulással egy másfajta megközelítése is lehetséges. Sebő ennek alátámasztására a táncházakban szerzett tapasztalatait is megosztja velünk. A szakmai napot a Sebő-együttes koncertje zárja.

A konferencia megrendezéséhez pályázaton sikerült pénzt szereznünk. Úgy vélem, nagyszerű, hogy a zenei nevelés és a népzene találkozhatott ebben a pályázatban, hiszen a zenei nevelés elképzelhetetlen a zenei anyanyelvünk, vagyis a magyar népzene nélkül. A kisgyermekkorban a folyamatos fejlődést éppen azok a gyermekdalok kínálják mozdulatrendszerükkel, amiket a néphagyomány megérlelt és megőrzött. Sajnos ezt egyre kevesebben ismerik, ezért szeretnénk ily módon is egy kis „hírverést” csinálni a mi nemzeti kincsünknek.

— Milyen távolabbi céljai, tervei vannak a könyvtárnak ezen a téren?

— Mindenekelőtt további pályázatokon veszünk részt, ami segíthet megvalósítani tengernyi tervünket. Szeretnénk egy zenei adatbázist létrehozni, aminek a célja, hogy az interneten keresztül bárki el tudjon érni minket, találjon információt az önművelődéshez, az oktatáshoz. Ennek a Zenetár elnevezést adtuk, amit úgy kell elképzelni, hogy a világ összes nemzetének zenéjével kapcsolatos ismeretet ismeretterjesztő jelleggel összegyűjtjük, és hozzáférhetővé tesszük. Ez egy távolabbi tervünk, aminek a kivitele terveink szerint két évet venne igénybe. Közelebbi tervünk, hogy az ELTE ének-zene tanszékével közösen folytassuk a szakmai napokat, zenei nevelés és tanárképzés tematikával. Talán már májusban tartanák ismét egy szakmai napot, ami a 10-14 évesek zenei nevelésére fókuszálna, illetve ehhez kapcsolódna egy kerekasztal-beszélgetés, ami az általános iskolások zenei nevelését helyezné középpontjába.

A nap nyitásaként húsz perces Ringató-bemutatót láthatott a Zenei Gyűjtemény nagytermét zsúfolásig megtöltő közönség Gállné Gróh Ilona vezetésével, akit egy rövid bemutatkozásra kértem meg:

Énektanár-karvezető vagyok, Pécsett végeztem Tillai Aurél tanár úrnál. De meg kell említenem a komlói ének-zene általános iskolát is, mely nagyon sokat adott: egy életre szóló útravalót kaptam innét. Tizennyolc évvel ezelőtt indítottam a Ringató-programot, mikor a kisebbik gyermekem négy éves volt. Akkor kezdtem szülőkkel is foglalkozni, mert szerettem volna, ha tudnák-látnák, mi az, amivel ezeket az apró gyermekeket szellemileg táplálni lehet, mi az, amiről azt gondoljuk, hogy értékes, és ami zenéből ennek a korosztálynak való.

— Mi a Ringató foglalkozások célja?

— A cél, hogy a kismamák megtanuljanak egy könnyen énekelhető, de a kodályi elveket magába foglaló, zeneileg értékes dalanyagot. Ismerkedjenek meg magyar mondókákkal, mozgásos, ölbeli játékokkal.

Szeretném, ha rájönnének annak igazára, hogy az énekszó, a közös játék valóban a kicsinyek „lelki tápláléka” kell, hogy legyen. Cél, hogy a foglalkozások oldott légkörében jó mintát kapjanak az anyukák a legkisebb gyerekek zenei nevelésének a lehetőségeire. Megismerjenek néhány módszertani tudnivalót, anélkül, hogy kimódolt, vagy „tudományoskodó” lenne a közös éneklés és játék.

Természetesen azt is szeretném, ha a foglalkozásaimon jól éreznék magukat, ha szívesen és bátran énekelnének, és hogy a felnőttek, gyerekek egyaránt élményt kapjanak. Bízom benne, hogy a foglalkozások hatására az édesanyák és édesapák otthon is énekelni fognak gyermekeiknek, és ezzel a fölkeltik a kicsik érdeklődését, kedvet ébresztenek az önkéntes utánzásra. Érzékennyé, fogékonnyá teszik a kicsiket a jó zene, a művészet iránt már ebben a korai életszakaszban. A Ringató harminc perces foglalkozásainak légköre oldott, felépítése, tartalma előre tervezett, de rugalmasan alkalmazkodik az adott helyzethez. A dalokat, mondókákat sokat ismételjük, egy-egy foglalkozáson belül is, de hétről hétre mindig visszatérünk a régebbiekre. Így az édesanyák könnyen megtanulják azokat.

A foglalkozásokon mindig élő énekszó, vagy a foglalkozásvezető, esetleg meghívott vendég pár perces hangszerjátéka csendül fel, zenei felvételeket soha nem hallgatunk. Kerüljük a divatos, múlandó, kevésbé igényes gyerekslágereket is.

Hangsúlyozni szeretném, hogy a tanítás nem a kicsinyeknek szól, hanem a felnőtteknek. A gyerekek tehát semmiféle feladatot nem kapnak a foglalkozásokon. Nem kell, nem kötelező csinálniuk semmit, nem várjuk azt, hogy valamit teljesítsenek. Ha akarnak, játszanak az édesanyjukkal, ha akarnak vagy tudnak, akkor pedig néha odafigyelnek.

Ebben az életkorban kitartó figyelemről egyáltalán nem beszélhetünk. A közös éneklés, a játék, a mozgás fő szempont mindenek előtt, de fontos az áhítatos csend is, ami gyakran varázslatként megszületik. /A Ringató programról a www.ringato.hu internetes oldalon és a Gállné Gróh Ilona írásából (Zenei nevelés az óvodáskor előtt. „Ringató” – kisgyermekkori zenei nevelés a kodályi elvek alapján, (Parlando, 2008/3.) lehet bővebb információkat kapni./

E beszámoló írójának különösen nagy élményt jelentett a sok szép népdal-gyermekdal közös eléneklése, amihez Gállné Gróh Ilona mindig hozzáfűzte, hogy az adott népdal honnan származik és kinek a gyűjtése. A Ringató dallamainak-ritmusainak spontán nyugtatóhatását is megtapasztalhatta a közönség. A bemutatón egy Veronika nevű kislány aznap éppen „ballábbal” kelt fel, de Ilona egy-egy mondókával és vidám gyermekdallal pillanatok alatt mosolygós kislányt varázsolt a nyűgös kislányból. Ennél jobb bizonyíték nem is kellett, hogy a Ringató program a gyermeklélekre tett áldásos hatását bizonyítsa.

A szakmai nap további három előadóját arra kértem, hogy a Parlando olvasói számára röviden foglalják össze előadásuk lényegét.

Vekerdy Tamás: Előadásom mottójául Márai Sándor egyik gondolatát idézném szabadon. Márai azt mondja, a nyárspolgár azt hiszi, hogy a művészet — művelődési anyag. A többé-kevésbé „normális” ember tudja, hogy a művészet — élmény, ami „felveri” az életörömet. Előadásomban együttgondolkodásra hívok mindenkit: gondoskodunk-e arról, hogy a művészet, a zene, az éneklés élmény legyen a gyerekeknek, ne pedig tananyag. Ne kikérdezzük, ne lefeleltessük, ne kínozzuk vele a gyereket, hanem örömet szerezzünk általa.

Mindenekelőtt arra próbáltam rámutatni, hogy miért nehéz kérdés kisgyermekkorban a művészeti nevelés, hiszen ez egy nagyon nehéz szakma. Sok mindenre jó a művészet, csak az a kérdés, hogy mit értünk rajta. Mi a célja az iskolánknak, melyekből egyre inkább kiszorul a művészeti nevelés? Bármilyen furcsán hangzik is, az, hogy ne ártsanak a gyermeknek, és a lényeg, hogy élményt szerezzünk nekik a művészetekkel.

Mélykútiné Dietrich Helga: Nézetem szerint minden nevelés — így a művészeti oktatás — alapja és kulcsa a játékosság. A tanár játékos ötletei a siker első alapkövei. Nagyon fontos, hogy gyakorlati példákon demonstrálja a tanár az általa elmondottakat, amit mindig a gyerek életkorához, hangulatához, érzelmi szükségleteihez kell igazítani. Fontos a játék, és hogy a metakommunikáció legszélesebb eszközeit alkalmazzuk munkánk során.

A kisgyermekkori zenei nevelés olyan fajta élményeket, olyan alapot ad a kisgyermek személyiségének fejlődéséhez, amit más úton nem lehet elérni. A gyermekjátékok, mondókák, dalok természetes és spontán élménye semmihez nem hasonlítható.

Sebő Ferenc: A szórakoztatva nevelésről beszélek, elsősorban saját tapasztalataim alapján, tehát nem pedagógiai szakemberként, hanem táncházi muzsikusként, arról, hogyan tanítottunk táncot, éneket. Elsősorban a Kassák Klub-beli Aprók tánca kezdeményezésünk tanulságait osztom meg. Tapasztalataim szerint az önkéntelen utánzásnak óriási szerepe van a tanulásban. A másik fontos dolog, amit szóba hozok, hogy a néphagyománynak sokkal bonyolultabb a rétegződése, mint ahogy azt általában gondoljuk, hiszen az úgynevezett gyermekdalkészletet nemcsak a gyerekek énekelték, hanem a felnőttek is játszották. Véleményem szerint ennek szintén döntő pedagógiai jelentősége van.

A szakmai nap félidejében mini-kórushangversenyt hallhattunk az ELTE Pro Musica női karának jóvoltából. Erdős Ákos karnagy úr értő konferálásával és magyarázataival, valamint Bodnár Gábor zongorakíséretével hangzott el a népdal háromféle feldolgozási-megközelítési módjának bemutatása, Kocsár Miklós-Csanádi Imre: Csilingelő, Bárdos Lajos: Menyecske című kórusműveinek megszólaltatásával, valamint műsoruk zárásaképpen népdalok hangzottak el eredeti formájukban.

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei gyűjteményének további rendezvényeiről a www. fszek/zeneigyujtemeny weboldal ad tájékoztatást.

Kovács Ilona