„A magyar
zeneoktatás nemzeti kincs”
A pályázati összegek
elosztásáról, a minősítési rendszer változásairól, a minősítő
testület átalakulásáról számolt be a ParlandO-nak
Ember Csaba, a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének
elnöke. Emellett hozzátette, bízik abban, hogy a minősítő
bizottságokban a zeneoktatás létszámarányosan képviselteti magát a
jövőben. Elmondta azt is,
ősszel a Magyar Közlönyben napvilágot lát a magyar alapfokú
művészetoktatás követelményrendszere, s végre a rendelet részeként
pontosan megjelenik az is, milyen végzettséggel mit lehet tanítani. Szintén
nagyon fontos, hogy az általa képviselt szervezet és a Zeneműkiadó között
megállapodás születik a jogtiszta kottahasználatról, hogy a Magyar Zenei Tanács
keretében megalakul a zeneoktatási szakkollégium, s a jövőben a
Zeneakadémia szintén fontos szerepet szán az alapfokú oktatási intézményekkel
való kapcsolattartásnak. Az elnök emellett a válság várható
következményeiről, és arról is beszélt, hogy az önkormányzatok 8-10
százalékos költségcsökkentésének milyen hatása lehet az iskolákra.
— A minősítést követően az iskolák
között több százmillió forintot osztottak szét, de nem mindenki volt elégedett
a megkapott összeggel…
— Az elmúlt évben, a költségvetésben megjelent egy
500 és egy 360 millió forintos pályázat. Az elsőben mindenki
részesülhetett, aki előjelentkezett a minősítésre, a kisebb
összegből pedig azok kérhettek támogatást, akik részt vettek a
minősítésen. Aztán a 2009 évi költségvetésben mindez úgy jelent meg, hogy
csak minősített iskolák pályázhattak a 860 millió forintos keretre. Erre
az összegre az önkormányzati fenntartású iskolák jelentkezhettek, a nem
önkormányzatiak ugyanilyen feltételekkel pályázhattak azt Oktatási
Minisztériumban keretére. Mindez nagyszerűen működött, és
tulajdonképpen azt mondhatom, hogy elfogadhatóan került szétosztásra a pénz. A
gondot csak az jelentette, hogy bár a zeneoktatás jóval nagyobb összegbe kerül,
mint a csoportos oktatás, ennek ellenére egyszerűen, létszám szerint
történt a szétosztása. Ez pedig mindenképp veszteséget jelentett a számunkra…
Beszámolhatok azonban arról, hogy most egy újfajta – bár nem rendszeres –
forrás nyílt meg. Ebben az évben a közoktatási közalapítvány 229 milliós keretösszeggel
hirdetett meg egy pályázatot, amelyre csak minősített iskolák
jelentkezhettek. Temérdek volt a pályázó, összesen kétmilliárd forintnál
nagyobb összegben szerettek volna az iskolák pénzt kapni… Ezért folyamatosan
szigorítottak a feltételrendszeren. Egy alaphibája volt ennek az elosztásnak
is, hogy szintén nagyon hátrányosan érintette a zeneoktatást. Nyilván jó
szándékkal azt mondták, előnyt élvez az, akinek az eszközbeszerzése több
gyereket érint. Csoportos oktatásnál rögtön húsz gyereket lehet felsorolni, míg
egy zongora megvásárlásánál már sokkal nehezebb ilyen létszámot igazolni… Így
az a furcsa helyzet állt elő, hogy a csoportos oktatással foglalkozó,
általában alapítványi iskoláknál akadt olyan győztes, aki 2, 5 millió
forintot kapott, míg a zeneiskoláknál a nagyobb intézmények is alig érték el az
1 milliót….
— De akadt azért gond a 860 milliós kerettel is…
— Arra a keretre a fenntartók pályázhattak. Tavaly az jelentette a problémát, hogy mivel ez az elnyert összeg működtetésre és eszközbeszerzésre egyaránt használható, így ha bérre és dologi kiadásra kellett belőle áldozni, akkor a fenntartó az iskolának az elnyert összeg csak egy kis részét adta oda. Ezért viszont, aki nehezebb anyagi helyzetben van, még kevésbé tud eszközöket beszerezni. Így van ez az idei pályázatnál is, s főleg a zenészeknél jelent gondot, hiszen már hatodik esztendeje nem emelkedik a normatíva… Csodának kellene történnie, vagy felismerni végre, hogy a zeneoktatásra több pénzt kell szánni, mert ez a fajta oktatás igenis segíthet az összes társadalmi probléma megoldásában…
— A pénzelosztásban most már fontos
tényező a minősítés. Az első ilyen felmérés után azonban az is
kiderült, érdemes a minősítésen is változtatni…
— Már részben átalakult a rendszer. Volt tavaly
novemberben egy szakmai egyeztetés,
utána azonban a rendelet nem egészen azt követte, amit a szakmai
szervezetek szerettek volna… A rendelettel ugyanis el akarták azt ismerni, hogy
a Waldorf-módszerrel tanító iskolák is eredendően teljesítik az alapfokú
művészetoktatás követelményeit, ami azonban nem igaz. Bár fontos a
művészettel nevelés, de semmi köze ahhoz a munkához, amit az alapfokú
művészeti intézményekben folyik. Szakmailag is mások a célkitűzések.
S annak ellenére, hogy ez a minősítési rendeletben benne volt, csak most
nyárra tisztázódott a helyzet. A Waldorf-iskolák minősíttethetik magukat a
minősítő testülettel. Így minősített iskolák, de nem
minősített, alapfokú művészeti oktatási intézmények lesznek…
— Ahogy ideje lenne már meghatározni, mi
pontosan a magyar alapfokú művészetoktatás követelményrendszere…
— Tavaly szeptemberben, amikor folyt ez a
minősítési munka, szó esett arról, hogy dolgoznak az 27/1998-as MKM
rendeletnek a felülvizsgálatán. Ez a valamennyi művészeti ág, valamennyi
tantervi követelményét tartalmazó anyag többszörös vita után eljutott odáig,
hogy jelenleg már az Oktatási Minisztériumban a négy művészeti ág
fogalomrendszerének koordinálása folyik. Ezt követően 2009. október 31-ig
kell elkészülnünk a végleges szövegváltozatokkal, ami a rendelet szövegeként
fog megjelenni. A Magyar Közlönyben napvilágot lát majd a magyar alapfokú
művészetoktatás követelményrendszere. Mindenki számára hozzáférhető
lesz, és minden iskola megkapja CD-n is. A klasszikus zenében kevésbé
jelentős változások történtek, a szolfézsnál tisztázódott az, hogy
legalább négy évig szükségesnek tartjuk ezt a tantárgyat. Ne tekintse senki
„mumusnak”, hiszen mindennapi zeneként, tanulható csoportosan, ráadásul segíti
az egyéni oktatást, emellett a magyar zenei nevelés erősségének az alapját
adja. Ugyanakkor a magasabb évfolyamoknak sok más lehetőségük is lesz, ami
az állami támogatási kerethez változatlanul illeszkedik. A tanszakok döntő
többsége hat alapfokú évfolyammal működik majd, így például az eddig négy
évfolyamos klarinét. A jazz-zenében jelentős tartalmi, megfogalmazási
változások lesznek, s várható a többi egyéni oktatáshoz hasonló óraszám
bevezetése. Ugyancsak ehhez a rendelethez csatlakozik, hogy lezárult az a nagy
kutatómunka, ami 1952-től, az összes zeneiskolai tanításra képző
intézmény, valamennyi diplomabejegyzését megvizsgálta, valamint azt is, hogy
mindezzel mihez lehet kezdeni. A rendelet részeként így végre megjelenik, hogy
milyen végzettséggel mi lehet tanítani…
— Ennek kapcsán is akadtak
hatalmas viták… S az is kérdés, hogy hogyan lehet az ebből fakadó gondokat
megoldani.
— A zenei felsőoktatás rendkívül nyitott lett.
Elindultak végre azok a képzések, kiegészítő képzések, amelyeket már
nagyon régóta vártunk. A zenetanári végzettség mellé lehet úgy is másikat
szerezni, hogy közben a pedagógus nem tölt újabb öt évet az egyetemen. Bár
ennek a folyamatnak is lesznek nyilvánvalóan vesztesei… Azt azonban tudomásul
kell venni, hogy nagyon-nagy dolog a hangszeres tudás, de ha valaki nem
művészként, hanem pedagógusként akar működni, oktatni szeretne, akkor
ehhez szüksége van a megfelelően rendszerezett ismeretekre, gyakorlatra,
papírra. Ha valaki kiváló előadó, attól még nem biztos, hogy tanítani is jól
tud. Nagyon fontos, hogy a gyerekekkel mi történik. A zene ugyanis eszköz a
teljes ember nevelésében.
— Mikor kérhetik a minősítést újra az
iskolák?
— Ez leegyszerűsödött. Az új minősítési
szempontsor szerint az, aki tevékenységet bővített, változtatott vagy
újonnan minősülni akar, annak idén az októberben esedékes normatíva
jelentésig, óralátogatással együtt megtörténhet a minősítése. Nem kell
külön eljárásban előminősülni és minősülni. Új jelentkezők
esetében ez egyébként nem jelenthet már olyan sok iskolát, biztosan száz alatt
van a számuk azoknak az intézményeknek, akik ezt szeretnék. A
minősítő testület most már jogosult lett eldönteni, hogy a
változtatás miatt szükséges-e újra minősíteni az iskolát vagy a
dokumentumok alapján úgy látják, az intézmény működtetése folytatható. Ez
nagyon fontos változás volt, hiszen az, aki az előző rendszerben el
akart indítani kis változással egy új oktatást, akkor újra minősíttetnie
kellett volna magát. Ma azonban a papírok alapján a minősítő testület
döntésétől függően megtarthatja az iskola a minősítést, vagy
meglátogatják az iskolát, megnézik az ott folyó munkát, és ellenőrizhetik
a feltételeket. Ami ennél drasztikusabb változás az az, hogy a rendelet
egyértelműen kimondja, 2009. augusztus 31-én lejárt a minősítő
testület tagjainak mandátuma. A szakmai szervezetek megerősíthetik eddigi
tagjaikat vagy visszahívhatják őket, s újakat küldhetnek helyettük. Úgy
gondolom, lesznek személyi változások. S nagyon fontos, hogy lejár az a
megállapodás, amely az öt szakmai szervezet között, a minősítéssel
kapcsolatban született, ezért új egyezményre lesz szükség. Ennek érintenie kell
a működtető szervezetet is. A rendelet alapján a szakmai
szervezeteknek ezzel is komolyan kell foglalkozni. A zenének létszámarányosan
kell végre képviseltetnie magát. Meg kell kapnia azt a súlyt, ami a
művészeti ág létszáma, a tanárai száma és az óraszáma miatt
megilleti. Hangsúlyozom, nem
megkülönböztetést kérünk, hanem egyenlő esélyeket!
— Van más változás is a
szerzői jogok és kottahasználat tekintetében.
— El kell indulnia a jogtisztább működésnek.
Volt eddig is kottavásárlási keret, s nem szabad anyagi okokra hivatkozva
másolni. A Zeneműkiadóval megállapodást kötöttünk, s az átállás nem
azonnali, hanem van átmeneti időszak. Valamiféle kedvezmény-rendszert is
ki kell dolgozni. Emellett komolyabb, hosszabbtávú megállapodásra van szükség.
Úgy gondolom, ez a következő évben megszületik. Erre vonatkozóan ajánlást
fogunk tenni október végén, melyhez minden iskola csatlakozhat. Ugyanilyen
fontos, hogy, miközben komoly eredményeket értünk el az egyetemekkel folytatott
tárgyalások során, az önkormányzatoktól 120 milliárdot elvonnak, ami
költségvetésük 8-10 százaléka… Az alapfokú művészetoktatás állami feladat,
a közoktatás része. Elvonásokról tárgyalni a zeneoktatás terén lehetetlen, mert
nem nagyon van mit elvonni… Az ugyanis már a működést veszélyeztetné.
— De félő, hogy az önkormányzati büdzsé
csökkenésének is komoly következményei lesznek…
— Már beszéltünk arról, hogy az önkormányzatoknál
mindenki a racionálisabb gazdálkodásra törekszik, és azt mondja: a zeneoktatás
drága. Pedig tulajdonképpen az önkormányzati rendszer jelenlegi működése
drága, s ennek csak egy kis szelete a zeneoktatás. Ami lényegesebb az az, hogy
az önkormányzatok közül nem a települési, hanem a megyei önkormányzatoknak
kötelező feladat az alapfokú művészetoktatás ellátása. Ötvenöt iskola
tartozik hozzájuk, miközben 762 alapfokú intézmény működik a rendszerben…
Mi változatlanul ragaszkodunk ahhoz, hogy az alapfokú művészetoktatás
kötelező feladat legyen. Kérdés, mit vállal az állam, mit ró a megyékre…
Ami ennél izgalmasabb felvetés, hogy mit csinál az az alapítványi iskola, aki
csak az állami támogatásra számíthat, vele mi lesz… A zeneiskolák állami
támogatásának összege kifejezetten alacsony, ott vállalkozni kellene legalább a
vásárlóértéken tartásra. Mert a szülők jövedelme nem növekedik, az
önkormányzatok bevételei is csökkennek. Miközben, ha valahol kitörési utat
akarunk keresni, akkor arra a művészetoktatás a legjobb. Így lehet elérni,
hogy a gyerekek ne az utcán csatangoljanak, hogy művészetértő és
-szerető felnőtt váljon belőlük, hogy jóval sokszínűbb
legyen az életük…
— Mennyire érzékelhető az alapfokú
művészetoktatási intézményeknél a válság közvetlen hatása? Csökkent már a
gyereklétszám?
— Ennek az igazsága csak októberre derül ki. De azt
kell, mondjam, hogy bár az általános iskolában sokkal kevesebb a gyermek, mint
a tavalyi vagy az azt megelőző évben, a zenét tanulók száma nem
csökkent jelentősebben. Most is százezer fölötti. Bár ezen belül
folytatódik az a folyamat, hogy mindenki gitározni akar hegedű helyett…
Így kérdés, ki fog brácsázni, hegedülni a zenekarban… S nagyon fontos az is,
hogy milyen alsó és felső létszámkorláttal működjenek a zeneiskolák.
Ugyanis az sem megoldás, ha hét gyereket már iskolának nevezünk, ahogyan az
sem, ha négyezret zsúfolunk egyetlen intézménybe… Miközben kistérségekben
gondolkoznak, s arra akarják rávenni az általános iskolai tanárokat, hogy
működjenek együtt, a zenetanárok évtizedeken keresztül utaztak, és így is
kiváló és szakszerű oktatást biztosították sok településen…
— S mi az a
különös közzétételi lista, ami ősztől szintén kötelező az
iskoláknak?
— Jelentős mértékben változik több jogszabály,
így lett kötelező a különös közzétételi lista, amely a 11/1994-es MKM
rendeletben található. Hasznos, mert összehasonlítható adatokat ismertet meg az
érdeklődőkkel, jobban bemutatja az iskolát. Külön előírásokat
tartalmaz az alapfokú művészetoktatási intézményekkel kapcsolatban. A mi
szervezetünk már közzétett egy javaslatot, hogy a nyilvános adatok hogyan
jelenjenek meg. Ezek közé tartozik, hogy milyen szakokat, milyen képesítéssel
kínálnak az iskolák. Vagy hogy milyen technikai eszközeik, milyen sikereik
vannak. Mindezt évente kötelező a honlapjukon nyilvánosságra hozni. Így
egy az egyben látni lehet, hogy mi a kínálat. Ezen túlmenően egy ennél is
szélesebb körű adatbázis épül ki, amelyben a Jeunesses Musicales Magyarországi Szervezetével,
szeptembertől együttműködés keretében fogunk adatokat szolgáltatni.
Ők ugyanis pályázati eredmény részeként a teljes magyar művészeti
élet kínálatát fogják honlapra tenni. Lehet keresgélni a középiskolák, az
énekkarok, együttesek között...
— Újdonság az
is, hogy mostantól a Magyar Zeneiskolák
és Művészeti Iskolák Szövetsége a Magyar Zenei Tanács munkájában is
részt vesz.
— A Magyar Zenei Tanács különböző
zeneoktatási szinteken kutatásokat
végzett, s ennek az eredményei tanulmány formájában, vitaanyagként júniusban
már megjelentek. Az MZMSZ elmélyíti azt a kapcsolatot, amit a Zenei Tanács
tagszervezeteként eddig is fontosnak tartott. 2009. szeptember 3-án pedig a
Zenei Tanács keretében megalakul a zeneoktatási szakkollégium, amely az alap,
közép és felsőfokú zeneoktatás képviselőiből áll össze.
Szeptember 25-én a zenei nevelés kérdéseiről már egy konferencia lesz a
Művészetek Palotájában, ami nyilvános és a részvétel díjtalan.
— Talán az
alapfokú művészetoktatás fontosságára a jövőben az is felhívja a
figyelmet, hogy a Zeneakadémia is folyamatos kapcsolattartásra törekszik az
intézményekkel…
— A magyar zeneoktatás nagy érték, nemzeti kincs,
ezt egyre több területen ismerik fel. Batta András, a Zeneakadémia rektora az
MZMSZ elnöksége számára külön tartott egy tájékoztatót a felújítási munkálatokról.
S az is kiderült, hogy a jövőben valóban nagyon fontosnak tartják az
alapfokú zeneoktatással való, folyamatos kapcsolattartást. A tehetségkutatás, a
zeneértő közönség nevelése éppen olyan lényeges, mint az építkezés.
— Ahogy az is
nagyon lényeges, hogy továbbra is a közoktatás részei maradjanak…
— Azt a hitünket, hogy a közoktatás szerves része
vagyunk és maradunk, az is jelzi, hogy a különböző európai projektekbe a
zeneiskolák, a művészeti iskolák is bekapcsolódhatnak. A kompetencia alapú
oktatás Liszt Ferenc óta minden zenepedagógus számára nyilvánvaló. Most is
megjelentek pályázatok, amelyekre lehetett jelentkezni, s ez szintén azt
tükrözi, hogy a közoktatás részeként elfogadták ezeket a pályázatokat. Ahogy a
Nemzeti Alaptanterv megújítása nyomán segédkönyvek jelennek meg állami támogatással,
pedagógus-továbbképzési programok indulnak, úgy az alapfokú
művészetoktatás terén is bővülhetnek a szakmai lehetőségek. Így
azzal foglalkozhatnak a zenetanár kollégák, hogy hogyan illeszkedünk be
egyenrangú pedagógusként a megújuló közoktatás rendszerébe!