EU ZONGORAVERSENY  — 

EPTA KONFERENCIA  PRÁGÁBAN

 

 

2009. június 24-29. között a Cseh EPTA szervezésében Prágában jött létre első esetben az a zongoraverseny, mely az Európai Unió támogatását élvezte. A rendezvény egyik záró hangversenye Prága óvárosának szívében, a Kulturális Minisztérium által rendelkezésre bocsátott gyönyörűen felújított Nostic palota hangversenytermében volt, a másik, a zenekari döntő  pedig Ostravában. Ebben a városban született Janáček. A város komoly támogatást nyújtott azáltal, hogy a Janáček Filharmonikus Zenekar részvételét szponzorálta a verseny döntőjében. A rendkívüli rendezvény fő szervezője Radoslav Kvapil zongoraművész, a cseh EPTA elnöke volt. Tőle sikerült a versennyel és a 31. EPTA Konferenciával (2009. VI. 29. - VII. 1.) kapcsolatban néhány információt megtudnunk.

— Radoslav Kvapil: Rendkívül nagy dolognak tartom, hogy a versenyt az Európai Unió  támogatta. Így megszületett ez a különlegesnek nevezhető verseny, mely a cseh kormány hivatalos lógójának égisze alatt a továbbiakban is az EU Zongoraverseny nevet viseli. Az Európai Unió  cseh elnöksége kiemelkedőnek  tartotta a verseny létrehozását. 26 EU tagország kapott felszólítást a részvételre, és 24-en éltek is vele. Úgy döntöttünk, hogy minden ország csak egy résztvevőt küldhet a versenyre, ezáltal reméltük a verseny színvonalának  biztosítását. A résztvevőnek azonban feladata volt, hogy programjában nemzetének egy kortárs szerzőjével megismertesse a hallgatóságot. Így számunkra sokszor ismeretlen szerzőtől hangzottak el művek  

— Ábrahám Mariann: Egyébként milyen  megkötöttsége volt a műsorválasztásnak? 

— R.K.: Szándékom az volt, hogy 60 perc keretében teljesen szabadon azt játsszon mindenki, amit akar. Természetesen választási lehetőségként megadtunk több mint 20 zongoraversenyt, de abból is szabadon választhatott a versenyző. Magyarországot Lajkó István, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem doktorandus hallgatója, a legutóbbi budapesti Nemzetközi Liszt Verseny III. díjazottja képviselte és a döntőben Ligeti etűdjeiből játszott – egészen kiválóan.  Ezzel óriási sikert aratott!* A cseh rádiót is érdekelte a verseny, csináltak néhány felvételt. A cseh kormány Kulturális Minisztériuma a rendezvényt bevette az ország kulturális programjai közé. A Külügyminisztérium, Prága Önkormányzata is támogatását  nyújtotta. Felkértük az EU országok Prágában székelő nagykövetségeit is, járuljanak hozzá  a verseny létrejöttéhez.

Valamennyi EU országnak van Prágában nagykövetsége. Ezek nagy része, mintegy fele  támogatást nyújtott  országuk kandidátusának elszállásolásában és hozzájárult tartózkodási költségeik csökkentéséhez is. Hivatalosan is rögzítettük, hogy ezt a versenyt minden második évben  megrendezzük majd.  Az ostravai Janáček zenekar – amely Theodore Kuchar vezető karnagy úr vezetésével a döntő zenekari részét dirigálta, a jövőben is vállalta közreműködését.

— Á.M.: Mikor kezdték szervezni a versenyt?

— R.K.: Körülbelül egy évvel korábban. Ennyi időre feltétlenül szüksége van egy ilyen szerteágazó projekt megszervezésének. Erkölcsileg rendkívül fontos volt az EPTA szerepe, mert a tagországok elnökei választották ki és szervezte meg azt, hogy kivel  képviseltesse országát a versenyen.  Egy magas  hangszeres-zenei szinten lévő fiatal muzsikus időbeosztása  meglehetősen zsúfolt, így több alkalommal  különösen nehéz volt az adott  időponthoz alkalmazkodva versenyképes fiatalt találni.

— Á.M.: Hogyan sikerült a négy nyertes díjazására forrást találni?

— R.K.: Ez nagyon nehéz feladat volt, mert a szponzorok ma már nem olyan bőkezűek, mint korábban. A fő díjak mellett  különdíjak voltak még,  J. Suk , A. Dvořák műveinek legjobb előadója számára. Ezt a díjat  a Suk és Dvořák Alapítványoktól kaptuk, ámbár ezek csak  szimbolikus támogatásnak nevezhetők. Támogatást adott Malcolm Troup az EPTA minisztertanácsának elnöke, a jelenlegi verseny zsűrijének elnöke is. Az Ő támogatását az a versenyző nyerte el, aki a nácik által meggyilkolt cseh  Terezin  komponista Gideon Klein Szonátáját játszotta. A művet előadhatja majd rangos keretek között novemberben Londonban.

— Á.M.: Miért nem  volt különdíj Janáček művek előadására is?

— R.K.: Erre nem kaptunk külön támogatást, mert a Janáček Filharmónikus Zenekar nevével már képviselte a szerzőt, és egyébként is ismertebbek a művei. Dvořák  zongoradarabjait nemigen játsszák. Most felszínre került néhány értékes zongoramű.

— Á.M:. Elmondhatjuk, hogy Ön az alapítója ennek a versenynek…

— R.K.: A Cseh Köztársaság lógója alatt jött létre a verseny. 2011-ben Ostravában lesz egy fesztivál és ehhez tudnánk majd kapcsolódni. Ez azt jelenti, hogy egy koncertsorozat része lenne a verseny, ahol Európa legjobb fiatal zongoristái gyűlnének össze, ismét 60 perces programmal. Ez négy nap alatt lezajlik, reményeink szerint várható lenne  közönség is erre az eseményre.

— Á.M:. 2011-ben lesz Liszt születésének 200 éves évfordulója. Önök nem kívánnak beletenni a programba Liszt művet is?

— R.K.: Úgy gondolom, Liszt olyan nagyságrendet képvisel, hogy nem szorul egy ilyen jellegű versenyen reklámozásra. Inkább kevésbé ismert szerzőket és műveiket szeretnénk felszínre hozni. De természetesen a szabad programválasztás lehetővé teszi Liszt művek előadását is.

— Á.M:. Kérem mondjon néhány szót arról, hogyan ítéli meg azt, hogy az EPTA éves konferenciája és a verseny egyszerre zajlott?

— R.K.: Sajnos az ötlet nem igazán vált be. Mi először csak a versenyre gondoltunk, mégpedig oly módon, hogy a verseny nyertesei nyitják majd meg a konferenciát. Az ostravai zenekar elfoglaltsága azonban behatárolta a lehetőségeket és kompromisszumot kellett kötnünk. A zenekari döntő később volt, mint a konferencia megnyitása. A másik választás az lett volna, hogy a versenyt lemondjuk. De akkor már a szervezés közepén tartottunk! Ez nagyon felborította az eredeti tervet, mert a zenekari döntő miatt el kellett utaznunk, és a konferencia első napjának programja nélkülem kissé gazdátlanul maradt. Levonva a konzekvenciát,  a  jövőben ezt másként kell szervezni. Szerencse, hogy az EPTA évenkénti találkozóját minden évben másik ország rendezi – 2010-ben  például Szlovéniában lesz. (Időpontja október 27-30., a helyszín: Ljubljana, témája elsősorban  Chopin; művei, személye, lengyel vonatkozásai.) 

A kezdés szervezésének kisebb zökkenőjétől eltekintve  azonban az  EPTA 31.-ik  konferenciája tematikájában nagyon sokoldalú és sikeres volt!

— Á.M:. Valamennyi résztvevő nevében gratulálni szeretnénk ehhez az egyedülálló vállalkozáshoz, rendezvény sorozathoz. A verseny továbbélésének sikerét a magam és valamennyiünk nevében szívből kívánjuk. Az élmény különleges lehetőséget biztosított: betekintést adott  a résztvevő egy-egy versenyző műsorválasztásán keresztül több mint 20 ország zenei érdeklődési körébe és színvonalának, zenei minőségének összevetésébe is.

Köszönöm a beszélgetést.

Ábrahám Mariann

az EPTA Hungary-elnöke

 

 

 

13. Országos Szakközépiskolai Zongoraverseny

Békéscsaba

 

       

Szépen alakulnak a hagyományok Békéscsabán! 2009. IV. 6-8. között 42 fiatal zongorista randevúzott. Az ország 16 Szakközépiskolájából érkeztek és velük jött a sok kiváló felkészítő tanár, akiknek csak a legnagyobb tisztelettel lehet megköszönni áldozatos munkájukat. A pedagógusok remek teljesítményét a fiatal muzsikusok felkészültségén, játékán lehetett lemérni. Pedig előzetesen sokan azt rebesgették, idén nem lesz akkora érdeklődés az Országos Szakközépiskolai Zongoraverseny iránt.

          A megnyitó hangversenyen a Jókai Színházban Köles István – Békéscsaba alpolgármestere – köszöntötte a résztvevőket, és a Békéscsabai Szimfonikus Zenekar élén ismét fellépett a város egyik büszkesége, Tóth Péter, aki Joseph Haydn D-dúr zongoraversenyének magánszólamát játszotta. A zenekar ezen kívül Georg Friedrich Händel Vízizene szvitjét, és Tűzijátékát, valamint Felix Mendelssohn Hebridák nyitányát szólaltatta meg, a kitűnő Somogyi- Tóth Dániel vezényletével, akinek gondos munkája nagyon hallatszott a zenekar előadásán.

          A verseny műsora is a hagyományok alapján állt össze. Az alacsonyabb korcsoportokban az első fordulóban kötelező volt egy virtuóz jellegű Domenico Scarlatti szonáta, egy variáció - Joseph Haydn, Wolfgang Amadeus Mozart vagy Ludwig van Beethoven kompozíciója - illetve egy Frederic Chopin mazurka. A negyedik korcsoportban a Das Wohltemperierte Klavier egyik prelúdiuma és fúgája, illetve egy klasszikus szonáta-tétel és egy virtuóz etűd volt a teljesítendő feladat. A döntőben romantikus darabok és Bartók Béla művei közül lehetett választani.

          Sokat elárult a fiatalokról már a műsor-összeállítás. Vagy nem is róluk, hanem tanáraikról? Nekem az az érzésem minden hasonló versenyen, hogy a pedagógusok néha kicsit túllőnek a célon. Sokan olyan műsort válogattak össze, amely meghaladta az erejüket: még nem volt igazán itt az ideje egyes darabok pódiumra állításának. Ugyanis hiába választ ki valaki egy nemzetközileg is elismert, hírhedetten nehéz etűdöt, vagy előadási darabot, - ha nem tud vele megküzdeni, akkor csak egy meddő harcot hall az ember, egy verejtékszagú előadást, és ez sosem hozza meg a hőn áhított eredményt. Amikor a fiatal előadó érettsége, tudása, személyisége adekvát viszonyba kerül a megszólaltatni kívánt zeneművel, akkor jön létre egy olyan egység, ami harmonikus előadást eredményezhet. Magyarul: sokan túlvállalták magukat!

          Sokféle tehetséggel találkozott a zsűri idén is, és néha nagy fejtörést okozott, hogy a tehetséget, az előadást, a komplexitást, vagy valami más szempontot vegyen figyelembe a pontozáskor. A zsűri elnöke Nádor György volt. Tagjai: Duffek Mihály, Kerek Ferenc, Sári József és Némethy Attila.

 

Az eredmény

 

          Az első korcsoportban kiegyenlített produkciókat hallottunk, de senki nem emelkedett ki a mezőnyből. A zsűri nem is adott ki első díjat. Második lett Horváth Krisztina (Budapest, Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola - Eckhardt Gábor), Lipták Ádám (SZTE Vántus István Gyakorló Zeneművészeti SZKI, Szeged - Lucz Ilona) és Obbágy Anna (Nyíregyháza, Művészeti Szakközépiskola - Csoba Tünde) Harmadik díjat kapott Sarkadi Viktória (Budapest, Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola - Kőrösiné Belák Erzsébet)

          A Nagydíj odaítélése osztja meg leggyakrabban a résztvevőket. Idén - azt hiszem - teljes egyetértés volt a versenyzők, a tanárok, a közönség és a zsűri között.  A második korcsoport győztese - és egyben a verseny nagydíjasa Bekker Dávid lett, aki a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola hallgatója. Tanára Hargitai Imre. Dávidról csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy fiatal kora ellenére teljes művészi élményt nyújtott minden hangjával, megmozdulásával. Hihetetlenül érzékeny, akinek a szíve, az esze, hangigénye és egyénisége megfelelő arányban volt jelen produkciójában. Eszköztelenül és ugyanakkor hallatlan kifejezőerővel muzsikált. A zsűri második díjat nem is adott ki. Harmadik lett Szőcs Kristóf (Budapest, Bartók Zeneművészeti Szakközépiskola - Kékesi Judit és Eckhardt Gábor).

          A harmadik korcsoportban két első és egy második díjat ítélt meg a zsűri. Első lett Dani Imre (Kecskeméti Művészeti Óvoda, Általános Iskola, Középiskola és AMI Kodály Zoltán Ének-zenei iskolája - Radványi Mária) és Kende Mátyás (Budapest, Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola - Kékesi Judit és Hargitai Imre). Második díjat kapott Hotzi Panni (Szombathely, Művészeti Szakközépiskola - Hirschberg Henrik.) 

 

A negyedik és ötödik korcsoport versenye azért is érdekes, mert ezek a fiatalok már a nyári felvételik előszobájának tartják ezt a versenyt. Az összevont csoportban volt a zsűrinek a legnehezebb a dolga, hiszen nagyon különböző egyéniségeket kellett valamennyire objektív szempontok alapján megítélni. Beeri Barnabás egy őstehetség, aki ennek megfelelően sok mindent öntörvényűen fog fel, mégis minden hangjára oda kell figyelni. Taraszova Brigitta nagyon magvas, magabiztos zongorázással rukkolt elő. Varga Gergő egyenletes, maga színvonalon muzsikált az egész versenyen. Így a zsűri három első díjat is megítélt. Beeri Barnabás (Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola, AMI és Kollégium - Grünwald Béla), Taraszova Brigitta (Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola, AMI és Kollégium - Taraszova Marianna) és Varga Gergő (Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, Miskolc - Nagy Enikő) kapott első díjat. Második lett Hodozsó György (Bartók Béla Művészeti Szakközépiskola és AMI, Zeneiskola, Békéscsaba - Csontos József) és Kiss Petra (Budapest, Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola - Eckhardt Gábor). Harmadik díjat érdemelt Obbágy Márta (Nyíregyháza, Művészeti Szakközépiskola - Csoba Tünde)

 

A zsűri ezen kívül számos különdíjat ítélt oda. A díjazott versenyzők tanárainak áldozatos munkáját értékes festményekkel, kerámiatárgyakkal köszönte meg a város és a verseny rendezősége.

 

Néhány gondolat a verseny egész ideje alatt motoszkált bennem. Sajnos egyre érezhetőbb, hogy mennyire válságba került az oktatás, ezen belül a zenetanítás is. Valahol az egész oktatási rendszer rossz irányba tart. A szülők örülnek, ha ki tudják valahogy fizetni a beiratkozás kiadásait. A gyerekek túlterheltek, és egyre inkább az a fontos, hogy olyan szakmát tanuljon a gyerek, amiből majd meg tud élni. (De ki mehet ma bármiben biztosra…?) Emellett persze fontos a külön matek, a külön angol, a sport, és még sok minden. A kultúrára a családok költségvetésében - sajnos - gyakran már csak nagyon kevés marad.  A zene és a művészet pedig - papíron(!) - nem rentábilis. Sosem volt az, és sosem lesz az! De mindent nem lehet pénzzel mérni! Pár évtizede a globális felmelegedésről csak, mint valami halvány, több száz év múlva bekövetkező rémségről beszéltek. Ma ott tartunk, hogy lehet, hogy harminc év múlva elolvad az Északi sarkot borító jég, és méterekkel emelkednek meg az óceánok, elborítva minden értéket, ami partközelben van. Napirenden van az esőerdők kiirtásának a problémája, az állatfajok eltűnése, és még sorolhatnám az emberiség rémtetteit. Ha így folytatódik a zene elhanyagolása az iskolákban, akkor előbb-utóbb azt fogjuk látni, hogy alig lesz gyermek, aki zenét tanul majd alsó fokon. Innen nem kell einsteini logika ahhoz, hogy lássuk: nemsokára befullad a középfokú zeneoktatás, végül a művész-tanár képzés is. Aztán már nem lesz tanár, aki éhbérért hajlandó lesz elmenni zenét tanítani egy kis faluba, községbe. De minek is, hiszen nem lesz gyerek, aki beiratkozik! Ördögi kör! Bartók Béla és Kodály Zoltán országában ebbe belegondolni - elborzasztó. Soha nem késő odafigyelni! Persze jön a jól ismert mondat: a mai világban mindenhez pénz - nagyon sok pénz – kell! Igen! De elsősorban a kiművelt emberfők tehetik jobbá, gazdagabbá az országot, így a gazdasági életet is. Lassus mondása jutott az eszembe: „A muzsika a jóságos Isten ajándéka, embereket és isteneket egyaránt vonz. Megszelídíti a kegyetlen lelkeket, fölemeli, a szomorúakat, és megindítja még a fákat és a vadakat is.” Itt lenne az ideje, hogy azok is felismerjék a zeneoktatásban rejlő súlyos gondokat, akik tenni is tudnak azért, hogy megakadályozzuk a sorvadást, a pusztulást!

          Nem utolsósorban megköszönöm azt a hatalmas munkát, amit Csajányi Melinda és munkatársai elvégeztek, és megszerezték a verseny zökkenőmentes lebonyolításához szükséges összeget. Köszönet a támogatóknak, a nagylelkű szponzoroknak, a díjakat felajánló képzőművészeknek, mindenkinek, aki valamit tett ezért a versenyért.

 

Némethy Attila

a zsűri tagja

 

 

 

 


* Lajkó István  két ”felejthetetlen Ligeti  Etűdjét” a PIANO JOURNAL-ban  megjelent  beszámolójában  Prof. Malcolm Troup külön kiemeli (2009. 88. szám, 3. oldal).