Tiszteletadás

ZalaYné RépásY Györgyinek

(1925 – 2009)

Györgyikém!

Főiskolai és konzervatóriumi hegedűtanár kollégáid nevében szólítlak meg.

Nem búcsúztatni kívánlak, csak lényedet egy villanásnyira felidézni, ahogy e fényképről tekintesz ránk, mosolygósan, köztünk lévőn.

Azt a harmóniát kívánom visszaidézni, ami sajátod volt, amelyben jól megfért, mintegy ötvöződött az anyai gondoskodás az apai szigorral, a férfias határozottság a gyöngéd tapintattal, a meg nem alkuvó igényesség a kollegiális segítőkészséggel, amelynek jellemzője volt a technikai perfekció megkövetelése, de mindig a kulturált zenei fogalmazás eszközeként – a tévedhetetlen zenei ízlés kontrollja alatt.

Mi kollégák, sokat tanultunk Tőled munka-etikából, miként a munkára nevelés művészetéből is – de erről, magas művészi szintre vezetet hálás tanítványaid sokasága hivatottabb szólni.

Nekik bizonyára Györgyi néni, nekünk inkább csak „Répa” maradsz – nem csak nevednek játékos rövidítése okán, de azért a derűért, életenergiáért, ami lényedből sugárzott, azért a lelki-szellemi táplálékért, amit tanári közösségünk Tőled kapott.

Köszönjük!

Dénes László

Elhangzott ravatalánál 2009. július 17-én a Farkasréti temető Makovecz termében.