Till Ottó 80 éves

 

                                   

K

özösségteremtő egyéniség – így lehetne talán legjobban jellemezni a 80. születésnapját ez év június 30-án betöltött Till Ottót, akinek sikerült bizonyítania, hogy a zeneiskolából „kiöregedett” növendékek az erre alkalmas közösségek révén igenis megtarthatók a zene bűvöletében, sőt felnőttként is  hajlandók aktívan tovább muzsikálni.

           Közösségteremtő képességének legjobb bizonyítéka a 25 éves korában, 1954-ben általa létrehozott zeneiskolai vonós zenekarból fokról-fokra való továbblépéssel kialakított Óbudai Kamarazenekar. Irányításával e zenekar jelentős hazai és nemzetközi sikereket ért el, mintául és például szolgálva más zeneiskolai zenekaroknak. Az immár 55 éves Óbudai Kamarazenekar valódi közösség, ahová az alapító tagok is rendszeresen visszatérnek, és újra meg újra bekapcsolódnak a zenekar munkájába. Őszülő fejjel is beülnek egykori pultjaik mögé az évadzáró júniusi hangversenyen. E kibővített együttes neve: Óbudai Jubileumi Zenekar.  A zenekart létrehozó és a mai napig is irányító mesterük pedig szerényen beül a brácsa szólamba, miközben az együttest két alapító tag gyermeke, a ma már nemzetközi hírű Héja Domonkos vezényli. Ez látható például a tavalyi évzáró hangverseny DVD-felvételén.

           Till Ottó maga is élete „fő művének” tartja e zenekari közösség létrehozását, és annak immár több mint fél évszázadon át való töretlen működését. Alább még vissza fogunk térni a zenekar „fejlődéstörténetére”, de szeretnénk felmutatni az ünnepelt más fontos zenei, szakmai közösségekben  kifejtett munkáját is, amelyek együttesen bizonyítják, hogy milyen jelentős szerepe volt a magyar zenepedagógia hazai társadalmi, valamint külföldi, nemzetközi elismertségének megteremtésében.

           Első helyen az 1968-ban önállóvá vált III. kerületi zeneiskolát kell említenünk, amelynek igazgatójaként a tantestületből is, és a növendékekből is példamutató közösséget formált, és amely keretéül és alapjául szolgált a zenekari együttesekben kialakult közösségnek is. Sikerült integrálnia a különálló tanszakokat egy nagyobb közösségbe, ahol pl. a zongoristák is örültek az ütő tanszak országos eredményeinek, és viszont. A tanszakok számát a kezdeti 9-ről 21-re emelte az iskolában, és fontos szerepet tulajdonított a sok zeneiskolában elhanyagolt kamarazenei együttesek létrehozásának és a népzene tanításának is. Így jött létre az általa „óbudai zenélő közösségnek” nevezett „modell”, amely a kodályi 100 éves terv egyik megvalósult eleme.

           Az iskolai és zenekari közösség mellett különböző szakmai fórumoknak is tagja volt: így például a Parlando szerkesztőbizottságának, és az Országos Zenepedagógiai Szakosztály titkárságának. E mellett számos cikket írt a különböző szakmai folyóiratokba. Az egyik legfontosabb és legjellemzőbb ezek közül a zenekar 30 éves jubileumát követően megjelent „Közösség – zene által” című tanulmánya, amelyben a zenekarépítés tapasztalataiból kiindulva a zene közösségteremtő erejét elemzi. Ebben részletesen leírja a zeneiskolai gyerekzenekarból kinövő ifjúsági /középiskolás/, majd az ebből kialakult már felnőtt zenekar egymásra épülő és egymáshoz állandóan kapcsolódó közösségeinek létrejöttét, a mögöttük háttérként szereplő zeneiskola  jelentőségét, pl. a tanárok természetes bekapcsolódását a zenekari  munkába. Egyben bizonyítja, hogy a már felnőtté vált egykori zeneiskolások nem szakadtak el az aktív muzsikálástól, hanem amatőr muzsikusként továbbra is élő kapcsolatuk maradt a zenével. Ugyanebben a tanulmányban olvasható, hogy  milyen nagy jelentőségűek a zenekari közösség kialakításában a nyári táborok. E téma visszatér a zenekar 50 éves fennállása alkalmából az Óbudai Társaskör – a zenekarnak helyt adó közművelődési intézmény – kiadásában megjelent reprezentatív jubileumi ismertetőben is. E szerint a zenekar a fél évszázad alatt 14 helyen 33 /!/ nyári táborozáson vett részt. Az elsőket Badacsonyban, a legtöbbet Nagykőrösön /12-őt/ rendezték, de több alkalommal táboroztak a III. kerület sóstói üdülőjében is. Ezek Till Ottó szerint mind rendkívül jelentős alkalmat és lehetőséget nyújtottak a közösségi élet elmélyítésére, túl az intenzív zenei munkán.

           Az Óbudai Kamarazenekar országos hírét részben a Veszprémi Kamarazenekari Fesztiváloknak köszönheti. Ezeken az első, 1965-ös Fesztivál óta minden alkalommal jelen voltak, és mindig szerepeltek a legjobb zenekarokat felvonultató záró gálaesten. E fesztiválokon mindig bemutattak egy-egy új magyar művet is, amelyeket a szerzők a rendezők felkérésére írtak, így gazdagítva a kamarazenekarok számára írt magyar művek számát. Felsorolva a szerzőket, kiderül: neves magyar szerzők sorra eleget tettek a felkérésnek. Íme: Papp Lajos, Kalmár László, Maros Rudolf, Bozay Attila, Vántus István, Borsody László, Decsényi János, Petrovics Emil, Kocsár Miklós.  Közülük Decsényi János összesen tíz művet írt a zenekar számára, amelyek közül az egyik az Aquincumban fellelt római kori, ifjú korában meghalt Aelia Sabina orgonista férje, Aelius Justus által írt sírfeliratának szövegére készült. Till Ottónak hosszú évek küzdelmébe került, hogy a zeneiskola felvehesse a több mint 1500 éve a kerület területén működött egykori muzsikus nevét. (Mint közismert, az itt talált ún. vízi­orgona világhíresség, amiből csak egy van még a világon.)

           A nemzetközi hírnevet a zenekar a belgiumi Neerpeltben rendezett Európai Ifjúsági Zenei Fesztiválon szerezte, ahol két alkalommal is szerepeltek, s mindkét alkalommal első díjasok lettek. Ezen kívül jártak még Ausztriában és az egykori Jugoszláviában is. Ausztriai szereplésük során ismerkedtek meg Jonathan Cable amerikai származású, de Franciaországban élő „régizenésszel”, aki kiváló gamba- és csembalójátékos, és többször elfogadta a zenekar meghívását, karmesterként is. Mint ahogy többször szerepeltek a zenekar hangversenyein a magyar zenei élet kiválóságai is, köztük sok olyan, aki a zeneiskola növendéke és a zenekar tagja volt. Csak néhányat említve az utóbbiak közül: Héja Domonkos karmester, Horváth Anikó csembalóművész, Kertész István hegedűművész, Olsvay Endre zeneszerző. (Utóbbi három a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára.) Különösen sokat köszönhet a zenekar Sándor Frigyesnek, aki megalakulásától kezdve figyelemmel kísérte az együttes sorsát. Látogatta a próbákat, szakmai tanácsokat adott, és több ízben koncerten is vezényelte a zenekart. A zeneiskolából, illetve a zenekarból kikerült hivatásos muzsikusok száma az ötven év alatt meghaladta a százat, a zenekarban amatőr muzsikusként játszók száma pedig az ötszázat! A mai tagok közül jó néhány az egykori tagok gyermekei közül kerül ki, ami jól mutatja a közösség folytonosságát.

           Ennek a közösségnek a megteremtője volt Till Ottó. Ez a közösségi szellem uralkodott már az 1954-ben megalakult első zeneiskolai zenekarban is, amely a következő évben úttörő, majd 1958-ban ifjúsági zenekarrá alakult, és 1962-ben az előbbiek megmaradása mellett létrejött az Óbudai Kamarazenekar, már az Óbudai Társaskör /akkor Művelődési Ház/ keretében. Valamennyi zenekar igazi közösség volt. Till Ottó húsz éve, 1989-ben mint zeneiskolai igazgató nyugdíjba vonult, de a zenekar vezetésével azóta sem hagyott fel. Egy időben a zenekar egyesült a Kenessey László, a zeneiskola jelenlegi igazgatójának vezetésével működő Albert Schweitzer kórussal és zenekarral, amit Till Ottóval felváltva vezényeltek, méghozzá az óbudai Szent Péter és Pál templomban egyházi szolgálatot is ellátva. Közben Till Ottó egy újabb zenekar vezetését is ellátta: a Viadana zenekarét. Az elmúlt évben, 2008-ban ez a zenekar visszavette egykori nevét, és tagjai nagy örömmel és lelkesedéssel muzsikálnak az ismét Óbudai Kamarazenekar nevet viselő együttesben..

           Till Ottó zenekarvezetői munkássága során az elmúlt 55 évben több mint 500 hangversenyt vezényelt a különböző fokú zenekarok élén! (Legutóbb – de nem végül – az ez évi esztergomi táborozást követő hangversenyen.) Óbuda Önkormányzata fáradhatatlan munkássága elismeréséül az „Óbuda díszpolgára” címmel tüntette ki.

           Dr. Merényi Judit, a zenekarnak helyt adó Óbudai Társaskör közelmúltban nyugalomba vonult igazgatója az 50 éves jubileumi kiadvány bevezetőjében a zenekart és Till Ottót köszöntő sorait a következőkkel zárta: „Van dolgunk a világban, megszerettetni a szépet, az értékeset.” Till Ottó egész életében erre törekedett: megszerettetni a szépet, az értékeset. Sikerült neki a maga területén megvalósítania Kodály tervét: zeneileg műveltté tenni a magyar ifjúságot, a magyar népet. És azt a kodályi gondolatot is megvalósította, hogy nem csak közönséget, hanem közösséget is kell teremteni.

           Mit kívánhatunk neki a 80. születésnap alkalmából? Csak azt, hogy folytassa minél tovább eddigi eredményes munkáját, és mutasson továbbra is példát a zene általi közösségépítésben.

 

Péter Miklós

 

 

 

 

Minden, ami zene — Rózsavölgyitől

 

Budapest, V. ker., Szervita tér 5.

Közép-Európa legnagyobb zeneműboltjának alapítási éve: 1850

 

Tel./fax: 266-8337, email: rozsavolgyi@lira.hu