Bartók Béla Szlovák népdalok 3. kötetének
bemutatója Pozsonyban
Bartókot Szlovákiához jelentős kapcsolatok
fűzték családi, baráti, művészi és népzenekutatói szempontból
egyaránt. Életének 64 évéből és alkotómunkásságának csaknem fél
évszázadából megközelítőleg húsz évet töltött a szlovák népzene
gyűjtésével, további éveket pedig annak tanulmányozásával,
rendszerezésével, feldolgozásával. Meggyőződése volt, hogy a népzene alapos
kutatásához elengedhetetlen a más népek zenéjének tanulmányozása is: „(...)
semmiképpen sem elegendő tudományos vizsgálódásaimhoz, ha csak a magyar
anyagot ismerem meg, hanem elengedhetetlen, hogy legalább még a környező
népek anyagát is beláthatóan megismerjem. Ezért fogtam hozzá még 1906-ban a
szlovák népzene gyűjtéséhez is, s azt hosszabb megszakításokkal
egészen 1918-ig folytattam. Az ekkor bekövetkezett politikai és gazdasági
változások azonban véget vetettek egész gyűjtőmunkámnak.“
A mai
Szlovákia területén 1904-1918 között több mint negyven községben, Nyitra-, Komárom-, Hont-,
Zólyom-megyében, illetve a Garam folyó folyásának északi részén jegyzett le szlovák népdalokat, jelentős részüket fonográfra is. Rendszeres és módszeres szlovákiai
gyűjtéseit 1906-ban kezdte meg a Gömör- megyei kisebb községekben. Itt
ismerkedett meg a szlovák népzene jellegzetes modális hangsoraival, így a líd
és a mixolíd hangsorokkal, amelyek később zenei nyelvének egyik
legjellegzetesebb vonásává váltak. Ezidőben behatóan tanulmányozta a Szlovák
Dalok (Slovenské spevy) című kiadványt is, melyet különösen értékesnek
tartott. Bartók 1910-ben az említett kiadvány szerkesztőségének
felajánlotta az addig összegyűjtött 400 szlovák népdalát, melyek kiadására
nem került sor, de a szlovák népdalgyűjtést folytatta. 1906 és 1910 között
főleg Nyitra-megyében gyűjtött. A gyűjtőutakat bemutató
értékes fényképdokumentációt is itt, Nyitra-megyében kezdte gyűjteni. 1914
és 1918 között Bartók szlovák népdalokat előbb Hont megyében, majd Zólyom
megyében, valamint Besztercebányáról elindulva a Garam völgyének falvaiban jegyzett
le. Összességében csaknem 1800 szlovák melódia lett ezen időszak
eredménye.[1]
Bartók
szlovákiai gyűjtőmunkájának irányvonalát követve megállapítható, hogy
a kezdeti fázisban Szlovákia déli részeit látogatta, később a közép- és
kelet-szlovákiai, valamint az észak-nyugati részekre összpontosított, követve a
szlovák népi hagyományok és ősi kultúra irányvonalát. Így sikerült
felfedeznie a szlovák népzene egyik legöregebb és egyben egyik legértékesebb
rétegét, a „valach ősi pásztori kultúrát“. A legnagyobb részüket
Zólyom-megyében, Gyetva faluban és annak környékén gyűjtötte, ezért kapták
a „gyetvai dalok“ elnevezést.
Szlovákia
területén Bartók 1906-1918-ig összességében 3409 szlovák népdalt gyűjtött
megközelítőleg 4500 szöveggel. A szlovákiai népdalgyűjtésének
eredményeit tudományosan mindenekelőtt a Szlovák népdalok három
kötetében dolgozta fel, amely 3223 Bartók által lejegyzett, rögzített melódiát
tartalmaz.[2]
E terjedelmes tanulmány a szerző élete folyamán sajnos nem lelt kiadóra.
Az első kötet 1959-ben látott napvilágot a Szlovák Tudományos Akadémia
Népzenei osztályának kiadásában, megközelítőleg 1000 dallammal,
összességében 756 oldalon. E kötet Oskar Elschek zenetudós következetes
bevezetőjével indul, amelyben Bartók népzenekutatói munkájának fő aspektusait
ismerteti. A második kötet 1970-ben került kiadásra, 1350 publikált dallammal,
mintegy 812 oldalon. A harmadik kötet ez év tavaszán jelent meg az ASCO art
& science a Pro musica kiadásában és a Szlovák Kultúrális Minisztérium
anyagi támogatásával.
Az utolsó,
harmadik kötet ünnepélyes bemutatására Pozsonyban, az Európai Únió – Európai
Információs Centrum székházában került sor 2009 június 22-én. A rendezvény
védnöke Ján Fígeľ volt, az ifjúság művelődéséért és kultúrájáért
felelős Európai Bizottság tagja, aki őszinte tisztelettel és hálával
köszöntötte a kiadványt. A meghívott vendégek közül a művet, illetve annak
sikeres kiadását Ivan Sečík, a Szlovákia Kultúrális Minisztérium
államtitkára illette elismerő szavakkal, valamint Váradi Lajos, Magyarország
pozsonyi nagykövetségének ügyvivője. A szlovákiai zenei élet személyiségei
közül először Oszkar Elschek a kötet editora szólalt fel, aki részletesen
mutatta be a kiadványt. Majd Ladislav Burlas professzor (Bartók szlovákiai
levelei jelentős részének fordítója) méltatta Bartók a középeurópai népek
zenekultúrájához, így a szlovák zenéhez fűződő pozitív
kapcsolatát. Hangsúlyozta Bartók művészetének üzenetét, amely a
„humanizmus, tolerancia és etika töretlenül aktuális víziója“. A rendezvény
ünnepélyességét emelte Alica Elscheková szakmai moderálása, a pásztorfurulyán
(pásztorsípon) elhangzó szlovák népdalok Marian Plavec előadásában és
válogatás Bartók 44 duó két hegedűre című sorozatából a pozsonyi
Konzervatórium növendékeinek interpretálásában. A bemutató kuriózumának
számítottak azok az autentikus audiovizuális bejátszások, amelyek Bartók
szlovákiai gyűjtőútjainak fontosabb momentumait idézték fel.
Bartók Béla
Szlovák népdalok című háromkötetes tanulmányának utolsó kötete több mint
fél évszázaddal, pontosan 64 évvel Bartók halála
után látott napvilágot. A bemutató ünnepélyes keretei, meghitt hangulata, az
elhangzó méltató, elismerő szavak egyértelműen bizonyítják, hogy Bartók művészi
üzenete Szlovákiában a mai napig él. Népdalgyűjteménye a szlovák zenetudomány
és folklorisztika szempontjából ma is aktuális és jelentős. Az immár
komplett háromkötetes „monumentális“ szlovák Bartók népdalgyűjtemény
kétségtelenül besorakozott a középeurópai népzenekultúra és népzenetudomány
„kincsei“ közé.
Dr. Csehi Ágota (Szlovákia)
