Csillag Ferenc
Beszámoló a ZETA 2008. évi közgyűléséről
A |
Zenetanárok Társasága
rendes évi közgyűlését rendezte meg 2008. december 13-án, egy szombati
napon a budapesti Ádám Jenő Zeneiskolában. (A zeneiskola igazgatója,
Szentmáry Kálmán minden alkalommal készséggel biztosít helyet a ZETA nagyobb
rendezvényeihez, köszönet érte.) Az összejövetel előtt sok régen látott
ismerőst köszönthettünk. Idén a meghívók időben érkeztek el a
tagokhoz, s feltételezhetően ennek is köszönhető a – korábbiaknál
lényegesen magasabb számú – résztvevő jelenléte. A 10 órára összehívott
közgyűlés határozatképtelen volt, hiszen a teremben mintegy 40 kolléga
foglalt helyet. Az alapszabály értelmében a másodszorra összehívott
közgyűlés létszáma már nem kötött. A kis szünetet Ernyei László tanár úr
egy harmonikaszakos növendékének játéka töltötte ki. Bogár István egy műve
hangzott el, s az élvezetes játékon túl sokan figyelték a szokatlan hangszert
is.
A
közgyűlés második összehívása után Laczó Zoltán elnöki beszámolójával
folytatódott az ülés. Dr. Gyimesi László, a Magyar Zeneművészek és
Táncművészek Szakszervezete főtitkárának köszöntő levelét
olvasta fel, s előlegezte azt is, hogy a levél terjedelmesebb, de aktuális
részét az összejövetel egy másik programjában ismerteti, hiszen ott a PARLANDO megemlékezése történik. A
közgyűlés sikeres lebonyolításához anyagi támogatást is biztosított a szakszervezet.
(Köszönet érte.)
Az elnöki beszámoló az alábbi tételekből állt össze:
1)
A választmányi ülések
tartalmáról szólt. A szorgalmi időszakban havonta ülésezik a választmány, s az
alábbi elvi kérdések kerültek megvitatásra:
a/ a minőségellenőrzés
kérdése az alapfokú művészetoktatás rendszerében, az ebben lévő
lehetőségek ill. a problémák,
b/ a tanárképzés mindennapi
gondjai,
c/ a kamarazenélés kérdése, az
amatőr zenélés támogatásának kérdése, nemzetközi pályázati
lehetőségek,
d/ A PARLANDO felelős szerkesztőjének,
Zelinka Tamásnak a meghívása a választmányi ülésre, ahol – éppen a közelgő
évforduló kapcsán – információkkal szolgált a szaklap arculatformálása kapcsán.
e/ a választmány tagjai
időről-időre nemzetközi konferenciákon ill. tanulmányi utakon
vesznek részt, minden ilyen eseményről beszámolnak.
2)
Személyi változásról szólt, és bemutatta az új ZETA titkárt,
Fekete Krisztinát, aki január óta nagy odaadással tevékenykedik a szervezet
érdekében. A sikeres közgyűlési mozgósítás is a titkár érdeme.
3)
Sikeres pályázatok: Nemzeti Kulturális Alap – 150 ezer Ft, Nemzeti
Civil Alapítvány – 300 ezer Ft.
4)
A pályáztató szervezetek közül ellenőrzés végzett az NCA a
2006. évi pénzfelhasználásról. Mindent rendben találtak.
5)
A tagdíj kérdése. Több éve húzódó probléma, hogy a korábban
megállapított összeg már semmire sem elegendő. A korábban említett
szakszervezeti segítség ad lehetőséget arra, hogy a ZETA működni
tudjon.
6)
A 2009. év kiemelt rendezvénye lesz április 4-5-én a Varró Margit
konferencia. Az őszi időszakban kívánjuk megrendezni az „Az
integratív művészeti nevelés és az improvizáció kérdése a
zenepedagógiában” című kerekasztal konferenciát. Mindkét rendezvényhez a
közgyűlés valamennyi tagjának a munkájára, ill. aktív részvételére is
számít az elnök.
7)
Az „Őszi virág” című pécsi szimpózium az elnökség több
tagjai is aktívan vett részt.
8)
Az aktív, jól működő szakmai tagozatok munkájáról a
vezetők írásbeli beszámolót küldtek be. (Hárfa-, harmonika-, népzenei-,
vonós-, zongora tagozat. A beszámolók elsősorban eredményeket, terveket
jelenítettek meg, de akadt közöttük kritikus/önkritikus hangvételű is.)
Az elnöki beszámolót Sebők Gabriella, a ZETA gazdasági
ügyekért felelős szakembere egészítette ki. Legfontosabb gondolata így
hangzott: „A 2007. évhez képest javulás
érzékelhető.” Ez éppúgy vonatkozott a tagdíjfizetési fegyelemre, mint
a célszerű pénzfelhasználásra. Időszerű a tagdíj emelése, évek
óta erre a lépésre a közgyűlés nem szánta el magát. Gyors és
megfelelő mértékű tagdíjemelést vár a jelenlévőktől.
A ZETA
közgyűlése 2009. december 15-től az új tagdíjat – aktív dolgozók esetében
– évi 2.000 Ft-ban állapította meg, amelyet először a 2009. évi tagdíjfizetésnél
kell érvényesíteni.
Az egyebek
részben a Szántó Emese az improvizáció tanításának problematikájáról szólt. E
gondolathoz kapcsolódott Gonda János, Dénes László is. Az utóbbi hozzászóló
javasolta, hogy a választmány vegye fel a kapcsolatot a Metronóm Kht.-vel,
ugyanis ők már sikeres és akkreditált továbbképzéseket szervezetek a
témakörben.
A hozzászólók
sorában volt még: Ittzés Mihály, Ittzés Tamás, Aszalós Tünde, Arany Zsolt és
Keuler Jenő.
A
közgyűlés nagyra értékelte Laczó Zoltán elnök beszámolóját, amely pontos
képet adott a választmányi tevékenységről, amely eredményesen
működött a beszámolás időszakában, ugyanakkor a kritikai
észrevételeiket az oktatásirányítás szereplőinek folyamatosan eljuttatta,
ezzel is a zenepedagógia ügyét kívánta előmozdítani. A jelenlévők a
beszámolót a kiegészítésekkel együtt egyhangúan elfogadta.
A második
egységben – némi műszaki zavart követően – a PARLANDO 50.
évfordulójára emlékezett a közgyűlés. Itt került sor dr. Gyimesi László –
korábban említett levelének – teljes ismertetésére. Személyes kötődése van
a laphoz, gyermekként megélte, hogy édesapja bekapcsolódott a munkába, s milyen
örömet jelentett ez egy zenepedagógusnak.
Szatmári
László élményszerű, elkötelezett gondolataival idézte fel az első
példányok megszületését, amely akkortájt még stencilezett (sokszorosított) formában
jutott el az olvasókhoz. Nagy lépésként élte meg azt az időszakot, amikor
a nyomtatott változat megszületett. Főszerkesztői munkájában
mindenkor az objektivitásra, a tárgyszerűségre és a politikai
semlegességre törekedett. Az emlékezés során arról is szólt, hogy a
szerkesztőbizottság mindenkori tagjaival a jó munkakapcsolaton kívül
baráti kapcsolatokat is ápolt. „Élmény
volt minden egyes lapszám szerkesztése.” Érdemes
arról is szólnunk, hogy emlékezését néhány dokumentum bemutatásával tette
teljessé.
Zelinka
Tamás, aki pályakezdőként került Szatmári László mellé, elsajátította a
szakma fortélyait. 37 éve szerkesztője, ezen belül pedig közel két
évtizede felelős szerkesztője e lapnak. A következőket érdemes
felidéznünk szavaiból. Napjainkra az egyetlen szakmai lap a PARLANDO, ugyanis a korábban
létezett „Ének-zene tanítása” című módszertani folyóirat már
megszűnt. A PARLANDO-nak folyamatosan olyan anyaggal kell szolgálnia az
olvasóközönséget, amely a közoktatás minden területén működő tanár
kolléga szemléletét alakíthatja, formálhatja. Az évenkénti hat megjelenésben
épp úgy helyet kell adni pedagógia, módszertani cikknek, mint műelemzéseknek
vagy zenei versenyekről szóló tudósításoknak. Arra is komoly figyelmet
kell fordítania a szerkesztőnek, hogy az írások immár nem csak nyomtatott
formában, hanem az interneten is hozzáférhetők (www.parlando.hu).
Nagy elégedettségünkre a külföldön működő, kint élő kollégák
igen jelentős számban olvassák a lapunkat világszerte, amint ez a honlap
látogatottsági statisztikáiból kiderül. Erre alapozhatjuk a folyóirat következő
ötven évi működését is.
Mielőtt
a vendégek az ünnep örömére pezsgőt bontottak, Ábrahám Mariann és Solymosi
Tari Emőke egészítette ki az elhangzottakat. Előző, mint olyan,
aki a szerkesztőbizottság napi munkájában hosszú idő óta vesz részt.
Hangsúlyozta, a jelenlegi felelős szerkesztő igen sokat tesz annak
érdekében, hogy kellően informatív legyen minden általa szerkesztett
lapszám. Solymosi Tari Emőke pedig felhívta a jelenlévők figyelmét
arra az általa jegyzett cikkre, amelyben Szatmári László visszaemlékezéseit
rögzítette. Meghitt, bensőséges ünnepség részesei lehettünk.
A
közgyűlés és az emlékülés résztvevői jól érezték magukat, szakmai,
majd baráti beszélgetések részei lehettünk.
Nyugodt, jó
szellemiségű együttlét volt, nagy szükség van arra, hogy ilyen jellegű,
nyugodt párbeszéd jöjjön létre a pedagógustársadalomban. Ritka, és ezért emlékezetes
pillanatai ezek a pedagógusoknak, a jelenlévőknek.
Bízom abban,
többen is úgy távoztak, kellemes, hasznos, informatív összejövetel részesei
voltak. Érdemes évente a ZETA közgyűlésén részt venni.