Költségvetési
kérdések
Dr. Gyimesi
László a finanszírozásról, a bérekről és a zamárdi tanácskozásról
Ősszel a zenepedagógusok
körében komoly aggodalmat okoztak az alapfokú művészeti oktatást érintő,
költségvetési javaslatok. A tervezet ugyanis jelentős forráskivonással számolt.
Arról, hogy ezen a helyzeten hogyan lehetett változtatni, dr. Gyimesi László, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének elnöke, a
Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének főtitkára beszélt, s
emellett néhány eredményről is beszámolt ezen a területen. A szakszervezeti
vezető arról is örömmel mesélt, hogy a Zamárdiban 2009 novemberében rendezett
tanácskozásukon sok fiatal zenepedagógus vett részt, akik lelkesen vállalják a
kollégák érdekképviseletét.
– Nagyon
aggasztóak voltak az előzetes elképzelések, hiszen jelentős csökkentéssel
számoltak...
– Sajnos sosem a vágyaink számítanak, és még az sem,
mi lenne az elvárható támogatás. Azt kell megnéznünk, milyen a költségvetési
helyzet, és mit kínál nekünk a kormányzat… A mi pozíciónkból nagyon nehéz
megítélni azt, hogy kinek van és kinek nincs igaza. De egy ilyen szituációban,
amikor Magyarországon is eddig nem látott mértékű lett a munkanélküliségi ráta,
és a foglalkoztatottsági arány is nagyon-nagyon gyenge, nem is ez a feladatunk.
Egy szakszervezetnek a költségvetési vita kapcsán egy ilyen helyzetben
különösen azt kell mérlegelnie, mit tud tenni a munkahelyek megőrzése
érdekében. Az érdekvédelemnek ugyanis csak akkor van értelme, ha lehet hol
dolgozni… A 2010-es költségvetési tervezet elég baljóslatúan indult, hiszen az
az általános tény, hogy csökkentek az oktatási normatívák, már magában rossz
hír volt. E mögött azonban nagyon konkrét számítás rejlett, hiszen a munkaadói
járulékok, a tételes egészségügyi hozzájárulás csökkenésével a munkaadói
kiadások is kisebbek lettek, s ezt a csökkenést is tükrözi a költségvetési
terv. Az állam azt a támogatást nem adja oda, amit nem kell megfizetni. Persze,
emellett is akadt csökkenés, ez azonban nem volt olyan jelentős mértékű.
– Az igazi
problémát azonban a kiegészítő normatíva jelentette, hiszen ott jelentkezett ez
a közel harminc százalékos elvonás.
– Ez már egyértelműen forráskivonást jelentett a
területről, ráadásul a tanév közepén! Mindez nagyon ellentmondásos helyzet elé
állította volna a fenntartókat, az iskolákat és a szülőket is. A tetejébe
alkotmányossági kérdéseket vetett volna fel a közoktatási és a költségvetési
törvény harmóniáját illetően. S persze, a költségvetés tervezői a saját
logikájuk szerint azt mondták, nincs itt pénzhiány, másik forrásból be lehet
hozni ezt az összeget, s így a térítési díjak lehetséges mértékének felső
határát – amit a közoktatási törvény határoz meg –, elég drasztikusan, 300%
-kal felemelték. Azaz a lehetőséget nyitották meg, s a fenntartó dönthet úgy
is, ettől kezdve akár ennyivel több pénzt kérhet a szülőktől… Ez is jelzi, hogy
ez az elvonási terv több szereplőt érint, s ezek egymással összefüggő gondok,
így az egészre kellett megoldást találnunk. S mindig nehéz az egyezkedés akkor,
amikor a költségvetési tervezésnél azt mondják, ez a pénz nincs itt… Ilyenkor
nem egyszerű a döntéshozókat meggyőzni arról, az az összeg ott van, tekintettel
arra, hogy az úgynevezett sarokszámok adottak, s nagy elmozdulásra nincs
lehetőség. Ebben az esetben a költségvetésen belül kell megtalálni, elvenni, és
visszatenni ide a hiányzó összeget… S ilyenkor fontos, hogy a szándék meglegyen
a képviselők és a kormány részéről is. Nehéz mérkőzés volt, hiszen úgy kellett
tárgyalnunk, hogy mindez ne fulladjon demagógiába, mert akkor kezelhetetlenné
válik, s ne legyen egy nagyobb csomag része sem, mert az úgy sem megy át…
– De nem
értettek egyet a kisebb mértékű elvonással sem…
– Így igaz, s ennek se a gazdasági, se a jogi
hátterével sem, mert a gazdaság összes többi egyéb szereplőjénél ez a pénz ott
marad, kivéve a költségvetés területének intézményeit, munkaadóit, így közvetve
érintve a terület munkavállalóit, foglalkoztatási mozgásterét. Hiszen a
járulékcsökkenés tényleg azt a célt szolgálja, hogy kicsit könnyebb legyen a
helyzete a tulajdonosoknak, fenntartóknak és a munkavállalóknak is. Ezen a
területen nem akarja könnyebbé tenni, ha elvonja. Kétlépcsős a dolog, csak nem
értettük, ha könnyít, akkor miért nem könnyít itt is. Az állam azt mondja,
könnyítenék szívesen, de nem tudok, mert nincs elég költségvetési bevételem…
Nem olyan egyszerű ez a logika. Egy pedagógus, aki ezzel nem foglalkozik, azt a
végkövetkeztetést vonhatja le, hogy megint elvettek pénzt, s nem adnak
fizetésemelést… Az ő látószögből ez teljesen jogos. De azt is érzékelnie kell,
hogy a jelenlegi helyzetben munkahelyek szűnnek meg… A közszféra, amelynek az a
dolga, hogy ellásson különböző közfeladatokat, mindig kiadással jár, s az állam
azt mondja, muszáj spórolnia. Ezt persze nehéz elfogadni… De visszatérve az
alapfokú művészetoktatás 2010. évi támogatásához, nagyon komoly eredménynek
tartom, hogy a költségvetésnél sikerült helyreállítani a kiegészítő támogatás
normatíváját, a csökkenés ott is ugyanolyan mértékű csak, mint az általános.
Megnyugtató volt az is, hogy ehhez nem kellettek látványos akciók, hanem
mindezt tárgyalások és megbeszélések árán sikerült elérnünk. S így a térítési
tandíjra vonatkozó emelések is csak elenyésző arányban történnek. Ráadásul a
térítési díjra vonatkozó szabályok szintén elcsúsztak, és csak 2010 szeptemberétől
alkalmazhatók!
– De addig is
sok minden változhat, még a gazdasági helyzet is.
– Kérdés, hogy elindulnak-e kedvező folyamatok. Ahogy
az is, hogy az önkormányzatok hogyan fogják rendezni a soraikat, hiszen
jelentős mértékben csökken a rendelkezésükre álló összeg. De nálunk sajnos még
csökkenés is bekövetkezett. Az úgynevezett pályázati pénzből körülbelül 400
millió forintot vettek el. Ezt nagyon sajnáljuk, de ha a 400 milliót rávetítjük
a közel 800 iskolára, akkor az érzékelhető, hogy ez nem rendítheti meg
alapvetően a rendszer működőképességét. Így zárult le a költségvetési vita az
alapfokú művészetoktatás terén. Nem hiszem azonban, hogy ez valaminek a vége
lenne, hiszen évek óta folyik a nehéz költségvetési mérkőzés, minden évben meg
kell küzdenie a létéért az egész rendszernek. Számos fordulat történt az utóbbi
években, s míg ez az alapfokú művészetoktatás egészének az előnyére, ezek közül
sok minden a zeneoktatásnak, a zeneiskoláknak inkább a hátrányára vált. Sokkal
alacsonyabb arányaiban a zeneiskolák állami támogatása, mint néhány évvel
ezelőtt. Nagyon nagy lett a rendszer, bár az elmúlt évek intézkedéseinek
hatásaira azért több mint 100 ezer tanuló, és több mint 100 iskola eltűnt a
rendszerből. Mindez egyébként külön elemzést is megérdemelne. Ha ez nincs így,
ezek az intézmények nem kerülnek be, akkor sokkal jobb pozíciói lehetnének a
művészetoktatásnak...
– Bár nehéz
harcok árán, de azért mindig sikerült
a helyzetet stabilizálni. Ez mindenképpen eredmény.
– Azt szoktam mondani, hogy a szakszervezetnek mindig
a körülmények, a paraméterek mentén lehet az úgynevezett harcot,
érdekképviseletet ellátni. A sarokszámokat nem mi adjuk, s mikor a mínuszok
elosztásáról van szó, akkor tudom, nehéz eredménynek elkönyvelni a mínusz 10
helyett a mínusz 2-öt. Most azonban ennek is örülni kell.
– S a bérek
terén is akadnak olyan intézkedések, amelyek a zenepedagógusokat is érintik.
– Bár béremelés valóban nincs, de a
közalkalmazottaknál a kötelező, háromévenkénti előrelépés továbbra is
megtörténik. Ez az előadó-művészeti törvénynek köszönhetően a táncosoknál két
évre csökkent. S a művészeti területet is érinti, hogy a minimálbér emelkedik.
Valamint az is, hogy a személyi jövedelmek változása miatt nő a nettó
jövedelem. Bruttó 160-170 ezer fölötti fizetés körül ez érzékelhető összeg.
Emellett a közalkalmazotti területen a 2010. januári és a márciusi illetménnyel
együtt összesen 98 ezer forint kereset kiegészítést fizetnek ki a havi 340 ezer
forint alatti illetmények mellett, egy egyszeri, a kormánnyal kötött
megállapodásnak köszönhetően. Ez ugyan nem pótolja a 13. havi fizetést, de
mégis valamilyen fajta juttatás.
– A
zenepedagógusok szakszervezeti képviselői 2009 őszén Zamárdiban[1] tanácskoztak. Miről
esett ezen a megbeszélésen szó?
– Természetesen a normatívát érintő egyeztetésekről is
beszéltünk és számos munkajogi kérdésről. Minden évben tartunk ilyen háromnapos
továbbképzést, s ez nagyon jól sikerült. Nagy létszámban voltak ott a kollégák,
s azt jelzi, hogy ezt a tanácskozást ők is fontosnak tartják. Mindig bánat is,
hogy néhány kollégától el kell búcsúznunk, aki nyugdíjba megy, vagy belefáradt
ebbe a munkába, de öröm, hogy nagyon sok az érdeklődő fiatal, aki vállalja
helyettük a feladatot. S jó, hogy ez nem néhányórás értekezlet, jut idő
mindenre, és oldott hangulatban tudunk beszélgetni és a tisztségviselőket
felkészíteni. Idén a SZEF elnöke, Varga László volt a vendégünk, s minden évben
itt van velünk Ember Csaba, a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák
Szövetsége elnöke is. Most inkább a belső ügyek kerültek előtérbe, a tavaszi
küldöttértekezettel is foglalkoztunk. S fel tudtuk készíteni a kollégákat a
megfelelő érdekvédelemre, hogy kellően tájékozottak legyenek, s képessé váljanak
az érdemi vitára a munkaadóval, fenntartónak. Érteniük kell ahhoz is, hogy
megismerjék minden oldal érveit, helyzetét, és úgy képviseljék a tagok
érdekeit, hogy az a másik számára is érthető és elfogadható legyen. A mi
tisztségviselőink, akik helyeslik az általunk folytatott, érdekvédelmi
politikát, tudják azt is, hogy mennyire nehéz egyről a kettőre jutni, még kis
ügyekben is…
Réfi
Zsuzsanna