Zenetanári HITVALLÁS

1/ A cél megfogalmazása a tanár számára: legfőbb – középtávú – rövid távú.

A legfőbb cél mindig ugyanaz: a tanítvány önmagára való ráébredése.

A tanítvány képességinek felismerése, ennek függvényében egy penge vékonyságú út kijelölése, amin a legtöbbet kérem tőle, de mégis figyelembe veszem az adottságait.

2/ A motiváció

Minél kisebbek a gyerekek, annál kézzelfoghatóbb, vonzóbb mozgató rugót helyezek eléjük. Ehhez szülői segítség kell. Rendkívül motiváló a tanár öröme, elégedettsége. Önértékelésüket, önbecsülésüket minden órán erősítem. Ez annak ellenére megy, hogy a hibákat kendőzetlenül megmutatom.

Fontos a saját magukkal szembeni igény felébresztése. Ha ez sikerül, csak az éppen aktuális fellépést kell eléjük tennem.

3/ A tanítvány tudatosságának felébresztése, fejlesztése

(Gyakorlat: a tanítvány elképzeli magát saját magával szemben ülve, amint tanár. Ezután csukott szemmel játszik és hallgatja, mit csinál, hogyan működik a teste, szelleme. A játéka után eltűnődik azon, amit hallott, tapasztalt, ezt ki is mondatom vele.)

A hangszer nélküli, fejből játék különösen alkalmas a tudatos játék fejlesztésére.

4/ A tanár mindig a jelenben legyen – látni, hallani mi történik éppen a tanítványban

A rutinszerű tanításból idomítás lesz. A jelenben levés csodálatos, olyan, mint egy egyszeri virág, soha többet nem ismétlődik, varázslatos újdonságával és egyben örökkévalóságával. A tanítványnak hihetetlen sok erőt ad, szárnyakat kap, akármilyen állapotban érkezett meg az órára, feltöltekezve megy el.

5/ A tanítvány független, önálló, különleges lény, akit tisztelni kell és SZABADSÁGÁT ápolni, erősíteni, megőrizni a tanár dolga. Soha nem kényszerítem a zenei megoldásokat a gyerekekre. Megmutatom a lehetőségeket, keresem én is a számára legközelebbit. Ehhez, ismernem kell.

6/ A tanítványaim mindig érzik, hogy hiszek bennük. A lehető legtöbbet követelem tőlük. Nagyon szeretem őket; állhatatosan, következetesen kérem tőlük a technikai és zenei megoldásokat. Szidás helyett a humor nagy segítség, de ritkán, indokolt helyzetben tudatom velük elégedetlenségemet. Ez azért is hatásos, mert szinte mindig kapnak pozitív visszajelzést tőlem: addig csiszoljuk az órán a megoldandó feladatot, amíg sikerül.

7/ Minél előbb megtanítom őket az otthoni, eredményes gyakorlásra. A részletekben történő, tudatos folyamatot az órán sokszor felidézzük. Igyekszem a gyakorlást önmagában megszerettetni, és nem csak a végcélra figyelni.

8/ Sok hasonlatot, vizuális szimbólumot mondok nekik. Idézek mesékből, vagy abból a témából, amit ők szeretnek. (Pl. az egyik tanítványom sokáig minden órán elmondta, hogy „otthon jobb volt, otthon ment!” Egészen addig, amíg megkérdeztem tőle: „Mit szólnál hozzá, ha az iskolában a menzán a szakácsnő azt mondaná: itt ez a moslék, edd meg, de otthon nagyon finomat főzök a családomnak!” Ezt tökéletesen megértette.

Az egész zenetanításban, múltban – jelenben – jövőben – a legfontosabbnak a személyre szabott, egy személyre irányuló figyelmet tartom. Akinek volt ilyen az életében, az tudja, hogy miféle űrt képes pótolni egy zenetanár és az általa átadott tudás. Ezt lehet on-line módon is, persze kezdőknél ez nehéz, de nem tartom lehetetlennek. Úgy gondolom, a zenetanítás lényege nem változik az idővel, az esteleges módjai igen.

Végül egy idézet Yehudi Menuhin 80. születésnapi koncertjének kiadványból (1996.): „A legáldottabb és legkiváltságosabb minden hivatás közül a zenészé, aki tolmácsol, megihlet, lelkesít, tanít, gyógyít és mindenekfelett alázatos szolga.”

Antók Zsuzsannna

gordonkatanár

Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Hubay Jenő Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, gordonka didaktika tanár