II.

Laczó Zoltán elnöki beszámolója a Zenetanárok Társasága

2010. február 13-án megtartott közgyűlésén

A Zenetanárok Társasága (ZETA) a 2008 novemberében megtartott megelőző közgyűlés óta eltett beszámolási időszakban az eddigi gyakorlat szerint Alapszabályában foglaltak szerint működött.

Tényleges tevékenységét a vezetőségi (=választmányi) ülések megtartása, valamint a ZETA egészét megmozgató ún. „nagy” rendezvények megszervezése és megvalósítása jelentette.

A Választmányi üléseket szabályos havi rendszerességgel tartottuk – a tanév rendjéhez igazodva – a nyári hónapokat kivéve. Az ún. „nagy” rendezvényeket a 2008. késő őszéről 2009. kora tavaszára elhalasztott Varró Margit (1882-1978) halálának 130. éves évfordulója alkalmából és pedagógiai hagyatékának felfrissítése céljából rendezett konferencia és az következő napon egy zenepedagógiai témákat felvonultató felolvasó ülés képezte 2009. április 4-5-én, valamint az Alapszabály szerint is esedékes jelenlegi tisztújító közgyűlés jelentette.

A Varró Margit konferencia – és az azt követő napi rendezvény létrejöttét és sikerét dr. Ábrahám Mariann tanárnő, a zongora tagozat vezetője  kezdeményezésének és szisztematikus szervezőmunkájának köszönhetjük. A szervezésben Ábrahám tanárnő egyenrangú segítőtársa volt Szkordiliszné dr. Czitrovszki Ilona tanárnő. A kétnapos konferencia nemcsak tartalmában volt rendkívül színvonalas, de páratlan érdeklődés is kísérte, ami az előadók és résztvevők számában is tükröződött. A két napon együttesen közel 200 (!) résztvevő volt jelen. (Ez a ZETA jelenlegi taglétszámával nagyjából azonos számot jelent.) Külön örömünkre szolgált, hogy az egyetemi ifjúság is képviseltette magát az előadói körben, igen színvonalas felolvasásokkal. A kezdeményezés folytatására törekszünk a jövőben. 

A Választmány üléseinek tárgyaként 2009 hátralevő részében nagyobbára a következő nagy eseményeket terveztük: nevezetesen a jelenlegi tisztújító közgyűlést, valamint egy következő szakmai konferencia megszervezését.

Gonda János tanár úr javaslatára ugyanis egy improvizáció tematikájú konferencia előkészítése kezdődött meg. Anélkül, hogy elébe akarnánk menni a tervezett esemény előkészítésében már most látszó eredményesség regisztrálásának, elmondhatjuk, hogy a konferenciára 2010. május 9-10-én kerül sor a Kodolányi János informatikai képzést folytató egyetem és a ZETA közös rendezésében. Az ezt hirdető programfüzet még e hó végén terjesztésre kerül(!).

Tekintettel arra, hogy többször felvetődött az az alapkérdés, hogy mi a  ZETA funkciója a jelenlegi történelmi, társadalmi, közelebbről: zenepedagógiai, zenepolitikai környezetben, meg kellett állapítanunk a választmányi eszmecserék kapcsán, hogy több tevékenységi körben újítanunk kell. Ezek között szerepel egy jobb PR tevékenység. Igaz, eddig is megtettünk sok tőlünk telhetőt programjaink terjesztésében a zenepedagógia különböző intézményi hálózatában. Sajnálattal állapítottuk meg, hogy felhívásaink visszhangja nem volt a befektetett munkával egyenesen arányos. Ez különös érvényes a felsőfokon képző intézmények zenei tanszékének megkeresése utáni válaszmentességre.

Hozzá kell tennünk, hogy anyagi erőforrásaink igencsak limitáltak volt az elmúlt időszakban is. Pályázatainkat vagy elutasították, vagy szerény összeget bocsátottak rendelkezésünkre célirányos felhasználásra. A helyzet egyre nehezebbé válik, mert a kiírások zömében kritérium, hogy a pályázók közhasznú jogi státusszal kell, hogy rendelkezzenek. Közhasznúságot a ZETA az eddigiekben nem pályázott meg.

Működésképességünk biztosítását a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete anyagi támogatásának köszönhetjük. Megállapításunk nemcsak az elmúlt beszámolási időszakra, hanem a megelőzőekre is érvényes.

A kialakult tényleges anyagi „szükségállapot” limitálta a szakmai tagozatok működési lehetőségeit. Ennek ellenére a zongora tagozat a fenti Varró Margit rendezvénnyel messze kiemelkedett a kényszer szabályozta sorból.

Hasonlóan a zongora tagozathoz még a harmonika tagozat is – Ernyei László tanár úr vezetésével – évtized  óta rendszeresen megtartott szakmai összejöveteleit az elmúlt időszakban kitartóan folytatta.

A népzene tagozat (vezetője: Kobzos Kiss Tamás tanár úr) szakmai tantervi reformjaik összeállítását koordinálta. Az anyagaik mellett még Ittzés Tamás dr. tagozatvezető tetemesre gyarapodott elfoglaltságai fékezték a vonós tagozat eseményei szervezésének lendületét.

Ha már az alapszabály szerint is a tisztújításnak kell képeznie jelenlegi közgyűlésünk fő tárgyát, a ZETA felépítésbeli szerkezetének kritikai áttekintésével is foglalkoztunk a megelőző választmányi üléseken. . 

A leglényegesebbnek tűnt az Alapszabály módosítása.

Alapkérdés, mi több, a ZETA jövőbeni működésének létkérdése, hogy fékezzük meg a tagság létszámának csökkenését, ill. kíséreljük meg növelését, azon belül markánsabban jelenítsük meg a tagozatok szakmai jellegét. Ennek érdekében kívánatos, hogy a Választmány (quasi „jelölőbizottság”) terjessze elő, hogy

… milyen – akár – kisebb szakmai tagozatokat  kíván létrehozni;

… kiket javasol az ÚJ, javaslatba hozott tagozatok vezetésére; továbbá

… az eddig működött szakmai tagozatok vezetői tegyenek nyilatkozatot eddigi munkájuk folytatására és váljanak a Választmány tagjaivá. Egyidejűleg az újonnan létesült szakmai tagozatok újonnan megválasztott vezetői is a Választmány tagjaiként funkcionáljanak a jövőben.

Mi teszi indokolttá ezt a változtatást?

Az eddigi 20 éve honos szerkezet tagtoborzási és tagságot fenntartó ösztönző rendszere nem látszik eléggé eredményesnek. Esetleges, hogy a jelenleg működő egyes szakmai tagozatok létszáma a  jövőben hogyan alakul.  Aktivitásuk nagymértékben függ – méltán és helyesen(!) – a tagozatvezető(k) aktivitásától, szakmai tartalom-kínálatától.  Ám a tagság jövőbeni sorsa az eddigi szisztéma fenntartása mellett, a különböző külső körülmények befolyásának hatására is, a létszámcsökkenés, az egyenletes fogyás.

A most javaslatba hozott módosítás lényege, hogy keressünk olyan kollégákat, akik szakmai területük művelőiként – bár nem mindig és feltétlenül a ZETA és vezetőségének látókörébe esően – bizonyították szakmai és szervezési rátermettségüket, s akik számára a ZETA vezetőségében a működés megtisztelő lenne. Ezzel teljesíthetnénk a fiatalítás és a különböző földrajzi régiók bevonására irányuló törekvésünk kívánalmát. A személyes megkeresések után a közgyűlésen a szakmai tagozatokra tett bővítési javaslatoknak megfelelően ezeket a kollégákat – a módosított Alapszabály szellemében – jelölőlistára lehet venni, s a közgyűlés a választási, szavazási rendjének megfelelően megválasztásra kerülnek.

Ennek további előnye, hogy a Választmány tagjai, akik a 20 éves tradicionális körben működtették a ZETA-t, közvetlen kapcsolatba kerülnének az új kollégákkal, az eddigi vezetők általi olyan szellemi befolyás érhetné őket, amely helyes irányt mutatna a jövőbeni tevékenység folytatásához. A fiatalítás gyümölcsét pedig a Választmány korábbi tagjai is élvezhetnék, mert a megválasztottak új szemlélete megtermékenyíthetné a napi és az elvi feladatok meghatározását.

Az újonnan választmányi tagnak megválasztott kollégák szakmai és ismeretségi „holdudvara” személyi presztízs-okokból is arra ösztönözheti majd őket, hogy minél többeket vonjanak be a ZETA tevékenységébe. Így a jövőben nem a tagsági létszámcsökkenés lenne a „trend”, hanem a létszám-gyarapodás.

A tartalmi és személyi ajánlatokat előkészítettük, hisz’ max. 2-3 fő kivételével mindenkivel lefolytattuk az egyeztető beszélgetéseket. Külön köszönet illeti Varsányi Lászlóné Annit, a MZTSz zenepedagógus alelnökét, aki a régebben volt Országos Zenepedagógus Szakosztály (OZpSz), majd a Zenetanárok Társasága iránt elkötelezett segítőkészsége indíttatásából leghűségesebb és hozzá legközelebb álló munkatársaival segített azon kollégák felkeresésében, akik el is fogadták a felkérést a jelölhetőségre.  Mind ezt annak érdekében készítettük elő, hogy időt és vajúdást takarítsunk meg a most esedékes közgyűlésnek, s ne tegyük ki magunkat olyan ötletelésnek, amelynek esetleges a kimenetele. 

A választás menetében a közgyűlés résztvevőinek teljes szabadságában áll a jelölő listát tetszés szerint új jelöltekkel, akár új szakmai tagozattal is kiegészíteni.

A fenti javaslatok nem csupán a szervezeti részt érintik, hanem a ZETA tartalmi munkáját is!

Ehhez a változtatáshoz szeretnék magam is hozzájárulni azzal, hogy teret kívánok engedni a ZETA elnöki vezetése megújításának. Át kellett gondolnom, hogy emberöltőnyi, vagy kétgenerációnyi civil tevékenykedés után átadjam a stafétabotot másnak, mind ezt a fiatalítás és a vezetési stílus, a tartalmi elemek megújításának a reményében. Ezt a tisztújító közgyűlést igen alkalmasnak vélem arra, hogy elnöki funkciómtól  pontosan 38 munkás év után megváljak. Ebből 33 évet a titkári teendők ellátása jelentett az itt felsorolt kiemelkedő zeneművészek, ill. zenepedagógusok személyisége elnöki tisztük betöltésének támogatása során. Ezek voltak: Kadosa Pál (1972-74), Sándor Frigyes (1974→), Lukács Pál (1980→), Pongrácz Péter (1986→), Tusa Erzsébet (1988→), Szabó Tibor (1993→), Gonda János (1995→),  Dénes László (1999→). A velük való együttműködést szakmai és emberi létem nagy nyereségének tekintem ma is.

„Titkárkodásom”-nak voltak ezen hosszú időszak alatt kiemelkedő és emlékezetes eseményei, mozzanatai. Talán egyszer mód nyílik – csupán a zenepedagógiai történeti hűség kedvéért – mindezekre még e lapok hasábjain is visszatérni. Ezek közé tartozna annak az elemzése, hogy mit jelentett a rendszerváltás után az Országos Zenepedagógus Szakosztálynak az átalakulása Zenetanárok Társaságává.

Elnöki működésem során a ZETA szakmai tagozatainak támogatását tekintettem egyik fő feladatomnak. Továbbá két nagyobb szabású megemlékezést tudtunk rendezni Bartók Béla és Kodály Zoltán aktuális évfordulóira.

Amit azonban szívem szerint is hangsúlyozottan említek meg, az az a meg-tiszteltetés, hogy eme a periódust – egy év híján – teljes egészében a PARLANDO szerkesztőbizottságába való meghívottként tölthettem.  Szerepvállalásomnak ebben a körben az utóbbi másfél évtizedében a korábbi időszaknál még nagyobb jelentősége lett. Korábbi publikus vélekedéseimet itt csak aláhúzni kívánom. A PARLANDO létfontosságú szerepet tölt be a zenepedagógiai közéletben, úgy is, mint a szakmai fejlődést elősegítő tárgyú írások közreadója, mint hűséges informátor, krónikás, és mint olyan lap, amely kovászként egyben tartani törekszik a zenepedagógus társadalom egészét, de mindenképpen azt a réteget, amely szívügyének tartja a különböző szintek egymással való eszmecseréjét, és amely kultúrpolitikai küldetést teljesít a társadalmi folyamatok egészében. Szatmári László és Zelinka Tamás odaadó felelős szerkesztői tevékenysége biztosította a lap fél évszázadot meghaladó dokumentum értékű létét.

Ezek után nem marad más hátra, mint hogy köszönetemet fejezzem ki a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének (és elődszervezetének) az OZpSz és a ZETA működéséhez, valamint a titkárnak és elnöknek nyújtott eszmei és anyagi támogatásért, amelyek lehetővé tették a szervezet zökkenőmentes működését. De személyes köszönettel tartozom a szakszervezetnek, hogy hivatalból és informálisan is lehetővé tette olyan nemzetközi eseményeken való részvételemet, amelyekre más egyéb források híján nem juthattam volna el. Ottani tapasztalataimat igyekeztem szervezeti irányító munkámban és annak tartalmi feltöltésében kamatoztatni.

Köszönet a volt elnököknek a kollegiális együttműködésért és külön köszönet mindazon vezetőségi és szervezeti tagoknak, kollégáknak, munkatársaknak az OZpSz-ben és ZETA-ban és azon kívül, akiknek a közreműködése nélkül nem maradhatott volna fenn fél évszázadig, engem érintve négy évtizedig a maga folytonosságában, aktivitásában a szóban lévő előd-utód zenepedagógiai civil szerveződés.

A ZETA további munkájához sok erőt, kitartást, újító ötleteket és szép eredményeket kívánok az újonnan megválasztandó vezetőknek, vezetőségnek, nem kevésbé magának a tagságnak.