RÖGTÖNZÉS A ZENEI ELŐADÁSBAN ÉS PEDAGÓGIÁBAN

címmel a Kodolányi János Főiskola és a Zenetanárok Társasága konferenciát rendez 2010. május 8-án és 9-én (szombat-vasárnap) az Óbudai Társaskör (1036 Budapest, Kiskorona u. 7.) nagytermében. (Megközelíthető a Batthyány térről induló 86-os busszal, Tímár utcai leszállóhely.) A napi teljes program időtartama: 10-17 óra.

Jelentkezési határidő: 2010. április 19. hétfő. (A jelentkezési lap letölthető a www.kodolanyi.hu/rogtonzes honlapról) Információ: Szele Bálint, 22/543-374, bszele@uranos.kodolanyi.hu, www.kodolanyi.hu/rogtonzes

A konferenciával kapcsolatos tájékoztatást elősegítette: Magyar Zenei Tanács, Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége, Budapest Music Center (BMC), Parlando zenepedagógiai folyóirat, Fidelio programmagazin

Rögtönzés és pedagógia

Zenét alkotni kétféleképpen lehet: komponálva és rögtönözve. A komponálás a fontolva haladás útja, amely véglegesre csiszolt művek létrehozására nyújt lehetőséget, a rögtönzésben viszont a játék, a „zenecsinálás” spontán öröme, az „itt és most”, a megismételhetetlenség varázsa jut kifejezésre. A rögtönzés tehát egyidejűleg alkotás és előadás, ez egyik legfőbb sajátossága.

A nyugati zenekultúra jelentős részben komponált muzsika, amely az alkotás – rögzítés – előadás hármas folyamatán alapul. Nem fordít nagy figyelmet a „direkt” zenélésre, ami bizonyos mértékben érthető is: az utóbbi nem ismételhető, nem rögzíthető, vagy ha rögzítik, megmerevedik, s elveszti legfőbb sajátosságát, a folyamatos változékonyságot. Nehezen kísérhető figyelemmel fejlődése, nehezen elemezhető, az írásos kultúra számára tehát többé-kevésbé idegen.

A világ zenekultúrája azonban improvizatív muzsikában gyökerezik. Improvizatív jellegű az élő népzene és minden olyan zenei megnyilatkozás, melyben az előadás nem kottában rögzített műveken alapul. A spektrum rendkívül tág: a folklór mellett gondoljunk a zene valamennyi területén fellelhető improvizatív elemekre és jelenségekre, vagy az úgynevezett improvizációs magaskultúrákra, melyeknek az adott rögtönzéstechnikát szolgáló, kialakult nyelvük, stílusuk van. Ilyen például az indiai klasszikus zene vagy korunk jellegzetes rögtönzésművészete, a jazz.

Ezeknek a kultúráknak, műfajoknak, stílusoknak részben pedagógiai szempontból való vázlatos áttekintése vezet a konferencia második napjának tematikájához. Az ekkor elhangzó módszertani előadások és csoportos improvizációs gyakorlatok azt kívánják bemutatni, hogyan alkalmazza és hasznosítja a zeneoktatás a rögtönzést, mi a célja az improvizációs készségfejlesztésnek és az integratív zenei nevelésnek, s hogy mindez hogyan valósítható meg a tanítás gyakorlatában.

Gyakran hallható tévhit szerint „a rögtönzés nem tanítható és nem tanulható meg, akinek van hozzá érzéke, csinálja – a többieket pedig ne zaklassuk”. Ha azonban nem előítéletekből indulunk ki, hanem tapasztalati tényekből, azt látjuk, hogy a gyermekben meglévő improvizációs készség, variációs ösztön ugyanúgy fejleszthető, kibontakoztatható, mint a mozgásösztön, a spontán nyelvérzék és sok egyéb adottság. Az alsó- és középfokú zeneoktatásban ugyanis a rögtönzéspedagógia célja nem improvizáló művészek képzése, hanem sokkal inkább az, hogy a tanuló kreatív formában ismerkedjen meg a művek belső világával, a zene alapelemeivel, hogy fejlődjön fantáziája, memóriája, önkontrollja, reagálási érzékenysége, döntési készsége – egyszóval muzikalitása. Ha viszont a zenével ismerkedő gyermek kezdettől fogva kizárólag művek tanulásával, azok interpretálásával foglalkozik, improvizációs érzéke elsatnyul. Pontosan úgy, ahogyan Kodály már 1929-ben mondta: „rögtönözne minden épkézláb gyermek, ha hagynák”.

A konferencia szervezői bíznak benne, hogy a jövőben a program témái a képzésben nagyobb figyelmet kapnak majd, s hogy a különböző oktatási intézmények ezekből hosszabb akkreditált kurzusokat rendeznek. Így a tanároknak módjuk lenne a gyakorlatban is behatóbban megismerkedni az itt elhangzottakkal.

PROGRAM

Május 8., szombat

10.00	Megnyitó – Dr. Szabó Péter, a KJF rektora Csillag Ferenc, a ZETA elnöke
10.15	Gonda János, zenetörténész, zeneszerző, ny. egyetemi tanár: A rögtönzésről általában: a konferencia célja
10.45	Kobzos Kiss Tamás, az Óbudai Népzenei Iskola igazgatója: Autentikus magyar népzene
11.15	Sebő Ferenc, zenetudós: Városi népzene
11.45	Faragó Béla, zeneszerző, főiskolai docens: Pentaton örökségünk a világ népzenéiben
12.15	Komlós Katalin, zenetörténész, egyetemi tanár: Improvizáció és fantázia a komponált zenében
12.45	Ebédszünet
14.00	Tihanyi László, zeneszerző, karmester, egyetemi tanár: Improvizációs jelenségek a kortárs zeneszerzésben
14.30	Kozma András, egyetemi tanár: Indiai klasszikus zene
15.00	Binder Károly, zongoraművész, zeneszerző: Improvizációs készségfejlesztés a jazzben
15.30	Borbély Mihály, egyetemi docens: Kölcsönhatások és szintézisjelenségek a mai népzenében, kortárs zenében és jazzben
16.00	Kötetlen beszélgetés az elhangzott előadásokról – kérdések, hozzászólások

Május 9., vasárnap

10.00	Szabó Dániel, KJF Művészeti tanszék, művészeti vezető: A rögtönzés interaktív lehetőségei kamaraegyüttesben
10.40	Apagyi Mária, zeneművész tanár – dr. Lantos Ferenc, képzőművész: Integratív, komplex művészeti nevelés. Audiovizuális pedagógia
11.20	Gonda János, zeneszerző: Állandóság és változékonyság a zenében. Improvizációs gyakorlatok és játékok
12.00	Laczó Zoltán, egyetemi docens: A rögtönzés pszichológiai vonatkozásai
12.40	Ebédszünet
14.00	Sáry László, zeneszerző: Kreatív zenei gyakorlatok
14.40	Az egri AMI Farkas Ferenc Zeneiskola improvizációs műhelye. Tanár: Révász Ágnes
15.20	A pécsi ANK Martyn Ferenc Művészeti Szabadiskola improvizációs műhelye – közreműködik az iskola tanári kara
16.00	Kötetlen beszélgetés az elhangzott bemutatókról – kérdések, hozzászólások.