Változó
tantervek, változó struktúrák
a művészeti iskolák zeneművészeti tanszakain
|
A |
Magyar Zenei
Tanács (MZT) 2009 májusában „Zeneoktatásunk” címmel tanulmánykötetet
jelentetett meg, melyben Homor Istvánné
művészetoktatási szakértő, a Hubay Jenő Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és
Pedagógiai Szakkönyvtár ny. igazgatója az alapfokú, Eckhardt Gábor zongoraművész, a budapesti Bartók Béla
Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium igazgatóhelyettese a középfokú, dr. Duffek Mihály zongoraművész,
tanszékvezető főiskolai tanár, a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának
dékánja a felsőfokú zeneoktatás helyzetét elemző, problémáit bemutató, és a
jövőben javasolt változtatásokat ismertető, igen alapos tanulmányait adták
közre. Victor Máté, az MZT elnöke a kiadvány előszavában azzal indokolta a
kötet megjelentetését, hogy „zenekultúránk
minősége alapvetően zeneoktatásunktól függ, jövőjét zeneoktatásunk alakítja,
ezért a Magyar Zenei Tanács Elnöksége napirendre tűzte a zeneoktatás kérdését.
Mindenekelőtt szeretnénk világos képet kapni annak állapotáról, s majdan e kép
birtokában - ha szükségesnek és lehetségesnek látszik – cselekvési programot
kialakítani, változásokat kezdeményezni, szorgalmazni.
Hogy világosan lássunk, szükségünk van
adatokon, tényeken alapuló elemző dolgozatokra, amelyek áttekintik a
zeneoktatás helyzetét, értelmezik a mennyiségi mutatókat, összegzik a
sikereket/ kudarcokat, kimutatják az érzékelhető tendenciákat, különös
tekintettel a mögöttünk álló utolsó 20 esztendő változásaira.”
E
dolgozatok, tanulmányok megírására kérték fel a már említett szerzőket. Victor
Máté a kötet előszavát azzal zárta, hogy
„tanulmányaik a nyilvános vitafórumainkhoz szolgálnak majd alapul, és egy –
remélhetőleg kialakuló – közös gondolkodás kiindulópontjául. Örömmel vennénk,
ha minél többen részt vennének a kép tisztázásában, s kifejtenék véleményüket
az alább olvasottakkal kapcsolatban.”
A Parlando
olvasóit Homor Istvánnénak a fent említett kötetben megjelent, „A zeneiskolák
helyzetéről a rendszerváltozástól napjainkig” c. tanulmányának legfontosabb,
elsősorban a javasolt változtatásokat bemutató részeivel ismertetjük meg,
kiegészítve az ugyancsak az ő általa vezetett
és irányított tantervi bizottságok javaslataival, melyek rendeletként
fognak megjelenni az Oktatási Közlönyben. Mivel a „Zeneoktatásunk” c. tanulmánykötet
teljes szövege olvasható és le is tölthető
a http://www.hunmusic.hu/tanulmanyok/zeneoktatasunk_fuzet_09pdf címen az internetről, ezért a tanulmánynak
csak a legfontosabb elemeit ismertetjük, kiegészítve Homor Istvánné szíves
tájékoztatása alapján az új tantervekkel kapcsolatos újdonságokkal, és munka
során felmerült problémákkal.
A
kiinduló pont az 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról, amely az alapfokú
művészetoktatási intézményt a közoktatás szerkezetébe illesztetve, annak egyik
alaptípusaként határozta meg. A nem csak zeneművészeti ágat tanító művészeti
iskolák alapítását először 1994-ben tette lehetővé jogszabály. Az 1993-as,
illetve a módosított 1996. évi közoktatási törvény teremtette meg a
művészetoktatásnak azt a törvényi hátterét, amely lehetővé tette a tartalmi szabályozás
korszerűsítését is. E téren mérföldkő volt a 27/1998. (VI. 10.) MKM rendelet az
alapfokú
művészetoktatás követelményei és tantervi programjának bevezetéséről és kiadásáról, mert
meghatározta az alapfokú művészetoktatás tartalmi programját és
követelményrendszerét, az alapfokú művészeti nevelés szerepét a tanulók
személyiségfejlesztésében, továbbá a követelményrendszer értelmezését. Ez tette
lehetővé a jazz, a népzene és az elektroakusztikai tárgyak bevezetését, és
meghatározta az alapfokú művészetoktatás tantervi programját és követelményeit.
Ugyanakkor szakított a központi tanterv szabályozási formájával, e helyett a
helyi tantervek és a helyi tantárgyi programok kidolgozásának alapjául szolgált.
Az 1998
óta eltelt időszak rengeteg változást hozott, s igen sok alapfokú művészetoktatási
intézmény jött létre, számtalan törvény- és rendeletmódosításra is sor került.
Mindezeket Homor Istvánné tanulmánya részletesen ismerteti, ezért itt csak
utalunk a fontosabb változásokra: bevezetésre került a művészeti alapfokú
vizsga, illetve a művészeti záróvizsga; meghatározták a művészeti iskolák
alapításának és működésének személyi és tárgyi feltételeit, valamint a tandíj
és a térítési díj fogalmát; szabályozták az alapfokú művészetoktatási
intézmények szakmai minősítését.
A
2007/2008-as tanévben lebonyolított szakmai minősítés során a zeneművészeti ág
90 %-a minősült kiválónak, ezért – mint azt Homor Istvánné is kiemeli –, „méltán lehetünk büszkék az országban folyó
művészeti oktatásra.”
Az is
világossá vált azonban, hogy az elmúlt évtizedben bekövetkezett változások
szükségessé tették a művészeti iskolák struktúrájának és tanterveinek, követelményrendszerének
felülvizsgálatát, korszerű újrafogalmazását. Ennek megvalósítását az OKM a
Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet feladatává tette, az Intézet
pedig a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségét bízta meg e munka
megszervezésével és megvalósításával. Ember Csaba, az iskolaszövetség elnöke
Homor Istvánnét kérte fel az új tanterveket kidolgozó bizottságok létrehozására
és koordinálására, melyek munkájához jelentős segítséget nyújtott Bekényi
József, az iskolaszövetség titkára.
Az új
tanterveket kialakító szakmai bizottságok először is a főbb irányelveket
alakították ki, amelyeket országos vitára bocsátottak, majd ezt követően
fogalmazták meg a zeneművészeti ág új struktúráját és tanterveit,
követelményrendszerét. E viták során több mint 100 oldalnyi módosító javaslatot
vettek figyelembe és építettek be a végső megfogalmazásba. Az a tény, hogy 70
tantárgy struktúráját, tantervét és követelményrendszerét kellett
újrafogalmazni, bizonyítja a feladat jelentőségét és nagyságrendjét.
A
részletes kidolgozásra 2009. novemberéig került sor. Az összes művészeti ág
tantervei több mint 1500 oldalt tesznek ki. A javasolt módosítások kidolgozása
során az alábbiakat tekintették alapvető fontosságúnak:
– az
oktatás terén az Európai Unióban 2000-től elindult folyamatokat a kompetencia-alapú
oktatás irányában;
– a
magyar közoktatás megújításának folyamatban lévő irányait;
– a
tanulói esélyegyenlőség megteremtését.
Szakmai téren a konszenzussal kialakított fő
feladatok:
–
a zeneművészeti ág
kulcskompetenciáinak megfogalmazása;
–
egységes oktatási
rendszer kialakítása a zeneművészeti ágban a „rövid és hosszú” tanszakok
felépítésének változtatásával;
–
az alapozó
szakasz (A4 évfolyamig) kötelező tantárgyára épülő kötelezően választható és
szabadon választható tantárgyak kapcsolódása. Általános zenei műveltség
megszerzése a hangszertanulás mellett;
–
egységes
tehetséggondozás, a „B” tagozat bevezetése a jazz, a népzenei és az
elektroakusztikai műfajban is;
–
a fogalmak
használatának pontosítása /művészeti ág, műfaj, tanszak, tantárgy/;
–
az oktatott
tantárgyak elnevezésének és struktúrájának, valamint a személyi feltételeknek
összhangja a felsőoktatásban használatos elnevezésekkel, a bolognai rendszerben
működő felsőoktatás által kiadott szakirányú végzettséggel;
–
új tantárgyak
tantervi kidolgozása (jazz-fuvola, jazz-hegedű, egyházzene, zeneismeret, népi
harmonika, népi ütőhangszerek).
Sokak számára új fogalomként jelent meg a módosítás
során a „kulcskompetencia” elnevezés, ami az alapképességek meghatározása. A
négy fő kulcskompetencia: szakmai, személyi, társadalmi, módszertani
kompetencia. Ezek meghatározása összhangban van a szakképzésben
megfogalmazottakkal, és magukban foglalják mindazokat a képességeket,
készségeket, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy megalapozzunk egy
élethosszig tartó tevékeny tanulási formát. A művészetoktatásban nem elkülönített
képességekről beszélünk, hanem a kompetenciák: motiváltság, ismeretek,
képességek, készségek összefüggő rendszeréről, egymásra épüléséről. A zeneoktatási
terület említett fő kulcskompetenciáinak részletes tartalmi meghatározását a
tantervi javaslat „A zeneoktatás általános fejlesztési követelményei” címen
tartalmazza.
A
módosítások révén több új tantárgy kerül bevezetésre:
1. Az egyházzene a szabadon választható
tárgyak egyike lesz, és értelemszerűen a zenei műveltség terén hiánypótló
szerepet tölt be, egyben jelentős társadalmi igényt elégít ki.
2. Zeneismeret elnevezéssel új komplex
választható tantárgy bevezetésére kerül sor, amely a zenei műveltség hosszú
távú megalapozását kívánja biztosítani, egyesítve a zeneirodalmi-zenetörténeti
kitekintést a szolfézs-zeneelméleti alapfogalmak ismertetésével.
3. Új
tantárgy a népzenei műfajban a népi
harmonika és a népi ütőhangszerek,
melyeknek különösen az egyre sokasodó nemzetiségi népzenei együttesekben van
jelentős szerepe.
4. A jazz tanszakon is bővül a tantárgyak köre:
itt a jazz-fuvola és a jazz-hegedű az
újdonság.
A
struktúra változása részben a már kialakulófélben lévő, vagy kísérleti jelleggel
már kipróbált megoldások hivatalossá tétele, másrészt viszont olyan változtatások,
amelyeket az egyes tanszakok rendkívül indokoltnak tartanak. Ebben olyan technikai
újítások is közrejátszottak, mint pl. az, hogy a fúvós hangszerek terén kisebb
hangszerek is megjelentek, amelyek lehetővé teszik és megkönnyítik e hangszerek
korábbi korban történő tanulását.
Így a fúvós hangszerek struktúrája is (2)+6+4 évre
változik az eddigi (2)+4+4 helyett, tehát 12 évfolyamos ez a képzés is, mint a
legtöbb hangszer esetében. A brácsa, nagybőgő, csembaló és orgona (1)+4+4
évfolyamos képzés kerül bevezetésre, és értelemszerűen eltérő a magánének
képzési struktúrája, ahol (1)+6 évfolyam a javaslat. A fentiekben az első,
(zárójelben) lévő számjegy az előképző, a második számjegy az alapfokú, a
harmadik számjegy a továbbképző évfolyamokat jelenti. (2)+6+4 évfolyamos képzés
kerül bevezetésre a népzene és a szintetizátor-keyboard szakokon, a jazz
tanszakon pedig a képzés 4 évről 6 évre bővül. Valamennyi tanszakon lesz „B”
tagozat a zenei hivatásra készülő tanulók részére, mivel mind a zeneművészeti
szakközépiskolákban, mind a felsőfokú oktatásban kiépült a klasszikus műfaj
mellett a népzenei- és a jazz-zeneiképzés is.
Alapvető
szemléleti változást jelent az új struktúrában, hogy a kétéves előképzést
követően a klasszikus zeneoktatásban az alapfok 4. évfolyama mind a gyakorlati,
hangszeres, mind az elméleti (szolfézs) oktatásban az alapozó szakasz
végét jelenti. Csak eddig kötelező tárgy a szolfézs az „A” tagozaton.
A
változtatás célja, hogy erre az alapozó képzésre egy fejlesztő szakasz
épüljön, amely aztán a továbbképző évfolyamokban folytatódik. Ebben a fejlesztő
szakaszban a hangszeres főtárgy mellett heti 2-2 órában a tanuló további
elméleti – pl. zeneismeret, egyházzene, szolfézs, zeneelmélet, stb. – és gyakorlati
– kórus, zenekar, kamarazene, stb. – tárgyak közül választhat. A választható
tárgyak egy kisebb része kötelezően, másik, nagyobb része szabadon választható.
Az összes órák száma minimum 4, maximum 6 lehet. Az órák időtartamát is
pontosan meghatározza majd a jogszabály. A „B” tagozaton természetesen a 4.
osztályt követően is kötelező a szolfézs. Fontos eleme a tervezetnek, hogy a
tanuló a tanszakok kötelezően előírt tantárgyai és azok óraszámainak
figyelembevétele mellett más zenei műfajok, sőt más művészeti ágak (képző- és
iparművészeti, táncművészeti, szín- és bábművészeti ág) képzésébe is bekapcsolódhat.
A
fejlesztő szakaszban, az 5. évfolyamtól a cél a választható tárgyak esetében
az, hogy az elméleti ismereteket fejlettebb szintre emelve, azokat mintegy
zenei tudattá lehessen alakítani. Ezért indokolt az olyan tárgyak 2+4
évfolyamossá alakítása, mint a zeneismeret, zeneelmélet, kamarazene, zeneirodalom,
zenetörténet, stb.
Nagyon
fontos kritériuma az új tanterveknek, hogy azok kerettantervek, amelyeket
minden iskolában az adott lehetőségeknek megfelelően minden tanévben helyi
tantervvé kell átdolgozni valamennyi tanszakon. A központi kerettantervek
az Oktatási Közlönyben fognak
megjelenni, azon kívül az eddigi könyvforma helyett CD formájában is eljut
minden iskolába.,de olvashatók és elérhetők lesznek többek között a Nemzeti
Fejlesztési és Felnőttképzési Intézet honlapján is.
Az
utolsó alapfokú évfolyamot végző tanulónak művészeti alapvizsgát kell tennie,
és csak ezt követően folytathatja tanulmányait. Az utolsó továbbképző évfolyamot
végző tanuló pedig művészeti záróvizsgát tehet, ha arra jelentkezik. (E
nélkül is lezárható a 12 évi zeneoktatás.).
A
művészeti alapvizsga és záróvizsga követelményeit, vizsgafeladatait az alapfokú
művészetoktatás követelményeinek és tantervi programjának figyelembevételével
az iskola helyi tantervében kell meghatározni. A művészeti alapvizsga és záróvizsga
lebonyolítása a vizsgáztató intézmény feladata. Mindkét vizsgát háromtagú
bizottság előtt kell letenni. A vizsgabizottság elnökét és tagjait a vizsga
szervezője bízza meg. Mind az alapvizsga, mind a záróvizsga írásbeli és/vagy
szóbeli, valamint gyakorlati vizsgarészből áll. Az „A” tagozatos tanuló
választhat az írásbeli vagy a szóbeli vizsga között. A „B” tagozatos, valamint
a zeneelmélet főtanszakos tanulók számára mindkét vizsgarész kötelező.
Gyakorlati vizsgát valamennyi tanulónak kell tennie.
A
jogszabály tartalmazni fogja valamennyi tantárgy óráinak tanítási időtartamát
is, mind az egyéni, mind a csoportos órák esetében. Ugyancsak meghatározza az
egyes vizsgák időtartamát is.
A
munkát szervező, koordináló és irányító Homor Istvánné így összegezte a munka
eredményét: „Az alapfokú művészetoktatás
zenei ágában ebben a struktúrában reményeink szerint olyan cél- és tantervi
követelményszintet hoztunk létre, amely tovább erősíti a magyar művészetoktatás
nemzetközi hírét, és hozzájárul ahhoz, hogy ne csak a kiemelkedő tehetségeket
képezzük, hanem a művészeteket értő
közönséget adó jövő generációját is. A művészetoktatás hosszú távon az
élet minden területén pozitív hatást fejt ki. Segít az egyén fejlődésében, a
közösségformálásban, a sérült gyerekek társadalmi beilleszkedésében, a
tehetségek kiművelésében. A jövő záloga, hogy a művészetoktatás sajátos
eszközével hogyan alapozza meg a gyerekek tudását.”