A
Járdányi Pál tiszteletére rendezett
emlékhangverseny
a II. kerületi Járdányi Pál Zeneiskola és a
Tapolcai Járdányi Pál
Zeneiskola együttműködésében
A |
magyar zenetörténet
nagy alkotóegyéniségeinek szellemi örökségével különböző ismeret- és
élményközvetítés útján találkozhat az utókor. E lehetőségek között talán a
leghatékonyabbnak bizonyulnak a zeneoktatási intézmények, amelyeknek
szervezetében a zenélő ifjúság a maga személyes, muzikális élménye útján
kerülhet kapcsolatba egy-egy zeneszerzői életművel. Ilyen és efféle tanulságok
ébredtek fel a hallgatóban azon az élményteli zeneiskolai emlékhangversenyen,
amelyet 2010. január 29-én a Marcibányi téri Művelődési Központban rendeztek
Járdányi Pál születésének 90. évfordulója tiszteletére. A rendező intézmény a
budapesti Járdányi Pál Zeneiskola volt, a koncert előadói gárdája pedig a
Járdányi Pál nevét viselő budapesti és tapolcai zeneiskolák tanulóinak és
tanárainak együttműködésében szerveződött.
Az
emlékhangverseny legnagyobb érdemének azt a lényeget tekintő, pedagógiai
szemléletet tekintem, amelyben nyoma sem volt az ünnepi formalitásoknak: a
hangverseny minden megnyilvánulásában a Járdányi zene élményének a szolgálata
állt. E meghatározó szándék sugárzott a koncert mindenegyes műsorszámából, az
előadók korától, tudásfokától és az előadott zenedarab technikai nehézségétől
függetlenül. A zenélés öröme az egész koncertet beragyogta és mindenkit magával
ragadott a maga természetes, anyanyelvi szintű, zenei kifejezésmódjával.
Nyilvánvaló, hogy a zenélés mindenkit
megszólító hangvételének ez a sugárzó közege elsősorban a szerzőnek, Járdányi
Pálnak volt köszönhető, aki nemcsak ifjúsági műveinek számokban is kifejezhető
arányában, hanem a művek értéki-tartalmi mivoltában, zenei differenciáltságában
olyan sokoldalú műcsoportot hagyott az utókorra, amelyhez hasonló örökséggel –
beleértve a hangszeres- és kamarazenét is – csak igen kevés kortárs magyar
komponista ajándékozta meg a zenét tanuló ifjúságot. A jelen koncerten ennek az
örökségnek széleskörű bemutatására került sor, és ez az élményszerű seregszemle
a maga koncepciójában a két Járdányi zeneiskola igazgatóját Wimmer Erikát és
Péni Bélát, továbbá a kiváló betanító tanárokat és nem utolsó sorban a műveket
megszólaltató zenetanulókat dicséri.
Mint
fentebb említettük, az emlékhangverseny Járdányi zeneszerzői életművének főként
az ifjúság számára komponált darabjait reprezentálta. A két Járdányi zeneiskola
a koncert első és második felében önálló programmal jelentkezett, és ez a
rendezés senkiben sem kelthette fel az esetleges versengés, rivalizálás
gondolatát, minthogy mind a két koncert-részben a zeneművek változatossága és a
rendkívülien magas szintű előadás dominált. A rendezők bölcs megítélésének
köszönhetően a két zeneiskola önálló műsorában egy-egy Járdányi-darab
ismételten is megszólalt, megszólalhatott, és ezáltal a hallgatóság abban az
élményben részesült, hogy néhány, már elhangzott darabot ismét, új előadásban
is figyelemmel kísérhetett. Ily módon a koncert első részében, a Tapolcai
Zeneiskola műsorában szereplő, majd a második részben a budapesti Zeneiskola
tanulóinak interpretálásában ismételten előadott zongoradarabokat hallhattunk,
mint például a Szonatinát, vagy a Bolgár ritmusokat, és még a hegedűre
komponált Magyar táncot és a Változatok c. vonóstriót is új előadásban
élvezhette a közönség.
A
szerző iránti tiszteletadás másik érdemi megnyilatkozásaként tapasztalhattuk az
előadók körének azt a természetes kibővülését, amelyben a zenetanulók bázisához
a tanárok nemzedéke is csatlakozott, sőt a Járdányi-család zeneművész tagjai is
(Járdányi Zsófia hegedűművész és Járdányi Gergely nagybőgőművész)
bekapcsolódtak az emlékhangverseny zenei élményébe. A felnőtt előadók
részvétele által a Járdányi-zene újabb műfajaira, művészi üzenetére vetült
fény. Bár név szerinti említést érdemelne a koncert mindenegyes előadói
produkciója a zenetanulóktól kezdve a kísérő tanárokig, a betanító tanárok
említésétől a kamarazenét megszólaltató előadói társulásokig, értékelésemben
ettől eltekintek, abban a reményben, hogy ezt a feladatot a koncert műsorlapja
teljesítette.
Azonban
nevek nélkül is figyelmet érdemelnek azok a zeneiskolákban érlelődött művészi
interpretációk, amelyek már túlléptek az ifjúsági repertoáron, mint például a Szerelmi dalok című dalciklus első
dalának (Hívó) megszólalása (a
Tapolcai Zeneiskola egyik tanárának előadásában), a Változatok című vonóstriónak kétszeri előadása (elsőként a Tapolcai
Zeneiskola három kitűnő vonós-tanárának társulásában, majd a budapesti
Zeneiskola haladó szintű vonósainak magas művészi tolmácsolásában). A koncert
első és második egységének záró darabjaként előadott művészprodukciók (Melódia, Szonáta hegedűre és zongorára)
– a Járdányi-család ünnepi hozzájárulásaként – az emlékhangversenyt kimagasló
élményekkel gazdagították. S nem lehet figyelmen kívül hagyni a budapesti
Járdányi zeneiskola vonószenekarának igen színvonalas előadását sem, amely az
együttes muzsikálás kimagasló példáját nyújtotta.
A két
Járdányi-intézmény együttműködésében, több nemzedék részvételével megvalósult
emlékhangverseny nemcsak személyes megélésemben, hanem a jelenlévő hallgatóság
fogadtatásában is valóságos zenei ünneppé emelkedett: nem csupán egy névadó
zeneszerzőnek szóló zeneiskolai rendezvény részesei voltunk, hanem a 90 éve
született Járdányi Pál zenei életműve vállalásának és reprezentálásának tanúivá
lehettünk ezen az estén. A tanulók, a muzsikus tanárok és a család együttesében
megvalósult tisztelgés az életmű időszerűségére és gazdagságára is figyelmet
keltett a gyermekdarabok és az érett alkotások közös szellemi perspektívájában.
Úgy
éreztük, hogy az ifjúsági emlékhangverseny egy szerzői est igényét töltötte be.
Köszönet és elismerés illeti mindazokat, akik létrejöttéért fáradoztak, s
azokat is, akik részt vállaltak a művek előadásában. (Itt említést érdemel a
koncertet bevezető dr. Láng Zsolt II. kerületi polgármester úr támogatása és
jelenléte is.)
Felemelő
érzéssel hagytuk el a Marczibányi téri Művelődési Központ színháztermét a téli
estében. Napjainkban, amikor zeneművészetünk és zenepedagógiánk
háttérbeszorulásának társadalmi tünetei fenyegető távlatokban jelentkeznek, e
rendezvényen az ifjúság életteli zenélésének és zeneértésének magas szintű
megnyilvánulását tapasztalhattuk. A két zeneiskola Járdányi-emlékhangversenye
minden kétséget kizáróan helyet kap majd egykor a Járdányi-zene 21. századi
továbbélését őrző emlékkönyvben.
dr. Berlász
Melinda