Interjú dr. Nagy Miklós
nyugalmazott főiskolai tanárral
2010.
április 22-25. között került megrendezésre Győrben a VII. Zenei Nevelési Konferencia.
Ennek kapcsán kerestem fel dr. Nagy Miklóst, aki az I. Országos Zenei Nevelési
Konferencia szervezésében vett részt 1968-ban. Az interjú célja volt, hogy egy
életpálya üzenetét megfogalmazzam a konferenciák tükrében, felkutassam a
konferencia előkészületeit, emlékeit, rávilágítsak a célokra, feladatokra[1]. Ahogy
az életrajzból kiderül 1968-ban Nagy Miklós két helyen volt igazgató
(Zeneművészeti Szakközépiskola valamint a zeneiskola), továbbá vezető
munkatársa volt a Városi Tanács Művelődési Osztályának. Ebben a szerencsés
helyzetben szervezhette meg az I. Országos Zenei Nevelési Konferenciát, amelyre
még ma is sokan jóleső érzéssel gondolnak vissza, szervezettsége, magas szakmai
színvonala miatt.
– Kiben, miért, milyen körülmények
között vetődött fel a gondolat a konferencia megszervezésére?
–
Győr kultúrája nem látszik a gyárkémények füstjétől! – hangzott a szlogen ebben
az időben. Ez ellen, mint tanácstag gyakran és keményen hangot is adtam
felszólalásaimban.
Ennek következményeként született meg az ötlet, miután
Budapest és más város nem vállalta: „rendezzük
meg Győrött a Zenei Nevelési Konferenciát!” Szőnyi Erzsébet
közreműködésével időpontot egyeztettünk Kodály Zoltánnal – aki nagy örömmel
vette ezt a kezdeményezést – a már elkészített tervezet elfogadására. Sajnos
erre a személyes találkozóra – halála miatt – nem került sor. Az 1967. februári
budapesti elnökségi ülésen bejelentettem: Győr kéri a Magyar Zenei Nevelési
Konferencia rendezési jogát 1968-ban, és ezen időtől folyamatosan, hagyománnyá
kívánja bővíteni. Az ezt követő április
17-ére összehívott megyei Zenei Kabinet ülésén került kihirdetésre, hogy az I.
Magyar Zenei Nevelési Konferencia rendezését Győr nyerte. Győr város zenei
intézményeinek színvonala érdemes arra, hogy a reflektorfénybe állítsuk őket. (
A zenei kabinet tagjai Győr-Sopron megyében élő zenepedagógusok, karnagyok,
zenekari muzsikusok, szórakoztató zenészek tagjaiból választott személyiségek
voltak.) A jövőt illetően szükség van
azonban bizonyos vonatkozású átrendezésre, s nagyobb anyagi támogatásra,
továbbá a zenei szakemberek hatékonyabb összefogására. A zenei kabinet segítette
a konferencia rendezését és támogatta Győr várost a zenei fejlesztési tervek
megvalósításában is.
– Kik vettek részt a szervezésben?
– A
Zenei Nevelési Konferencia fő szervezője és irányítója én, dr. Nagy Miklós voltam,
konzulens Szőnyi Erzsébet, titkár Cziglényi László, koordinátor pedig Nagy
Klára volt, akik a konferenciára érkező vendégeket a Városháza aulájában
fogadták. A kollégiumokban ügyeletes énektanárok üdvözölték az érkezőket, ahol
természetesen az igazgatók is jelen voltak.
A konferencia menetéről, hangulatáról a
szaksajtóban megjelent cikkek, tudósítások tájékoztatnak. 1968-ban a Kisalföld
című napilap „Szabad lantról, szabad dal!” címmel köszönti a konferenciát és
résztvevőit. Szapudi András „Forrás” címmel írta köszöntőjét. „Köszöntjük a
zenét. A fenséges művészetet, az emberiség legfényesebb, legigazabb
aranyértékét. A tiszta szárnyú hangokat, a félhangokat. (…) Egy ország énekel:
mert megtanította a nagy magyar tanár. S lám, már a világot tanítja Kodály
Zoltán. (…) Köszöntjük a vendégeket és a vendéglátó várost, Győrt, ahol oly
szívmelegítően széppé nőtt a kodályi vetés, s a lelkes és fáradhatatlan
pedagógusokat. (…) Fanfárok, köszöntsék a nagy eseményt, a hazai és a külföldi
vendégeket, akik azért tanácskoznak e héten, hogy gyermekeink, unokáink még
igazabban értsék zenei anyanyelvünket, és énekeljenek: Csillagok, csillagok,
szépen ragyogjatok!”
„Visszhang-kórus a kőfejtőben” címmel olvashattunk a konferencia – június 20-i – nagy kirándulásáról. „A fertődi kastély teraszáról messze hangzó, Haydn korabeli muzsika fogadta tegnap délelőtt a zenei nevelési konferencia Győrből érkező résztvevőit. (...) A rögtönzött kórus sikeres szereplése a fertőrákosi kőfejtő romantikus sziklafalai között természetesen már nem volt meglepetés, hiszen ének- vagy zenetanár valamennyi résztvevő. De egy jó játék ízével, a közös éneklés örömével tértek vissza Sopronba.” Kánonok és népdalok mellett felhangzott Párkai István vezényletével Purcell: Visszhang-kórus a Dido és Aeneas c. operából
A
Kisalföld 1968. június 23-án „Viszontlátásra 1971-ben – VIVA
– Kik voltak a célcsoportok? Kinek
szervezték a konferenciát?
– A
konferencia mottója volt: „A
zenei nevelés helye a nevelés rendszerében.” A résztvevők között
találkozhattunk az ifjúság zenei nevelésén munkálkodó óvónőkkel, tanítókkal,
tanárokkal, karnagyokkal, általános iskolai valamint ének-zenei tagozatú
általános iskolai, gimnáziumi, zeneiskolai, zeneművészeti szakközépiskolai,
tanító- és tanárképző intézeti, óvónőképző intézeti zenepedagógusokkal. A konferencia
célja öt pontban:
· A magyar zenei nevelés eredményeinek összefoglalása, áttekintése, újabb módszerek felkutatása.
· A zenei nevelést végző pedagógusok, karnagyok találkozása, továbbképzése magas szintű előadások, bemutató tanítások, viták által.
· Győr város zenei intézményeinek bemutatása: ifjúsági és felnőtt kórusainak, kamarazene csoportjainak, szólistáinak szerepeltetései, általános iskolai, középiskolai ének-zeneórák, zenei óvodai, ének-zenei tagozatú általános iskolai, zeneiskolai foglalkozások, Zeneművészeti Szakiskolai, Tanárképző Tagozati elméleti és gyakorlati órák látogatása révén.
· Az ifjúság számára írt művek bemutatója, a művész és közönség kapcsolatának elmélyítése.
· A hangszeres oktatás, a szolfézs és elméleti képzés módszertani problémáinak rendszerezése.
– Kik voltak a meghívott vendégek?
– A megnyitó előadást Szarka József az Országos Pedagógiai Intézet
főigazgatója tartotta. Előadásának címe: A művészeti nevelés helye a nevelés
rendszerében. Szabolcsi Bence: Bartók és Kodály magyar deklamációja címmel
adott elő. Zoltai Dénes a marxista zeneesztétika problémáit feszegette, Gárdonyi
Zoltán a zenei formaérzék fejlesztésének módszertani kérdéseiről adott elő,
Veczkó József a korszerű
személyiségfelfogás és a zeneoktatás összefüggéséről szólt, Bárdos Lajos
előadásának címe: Organika – egy sajátos dallamszövés-mód népzenénkben, Vikár
László az MTA népzenekutatásának mai állásáról és a tanítás metodikai problémáiról
adott elő, Barsi Ernő pedig Győr-Sopron megye néprajza és népzenéje címmel. A közös muzsikálásokat Sándor János,
Szabó Miklós, Sándor Frigyes Liszt-díjasok vezették, a szakmai szekciók vezetői pedig a következő kiválóságok voltak:
·
Általános iskola,
óvoda: Lukin László,
·
Ének-zenei
általános iskola: Csík Miklós,
·
Középiskola:
Ugrin Gábor,
·
Tanárképző
(Tanítóképző, Óvónőképző) Kerecsényi László,
·
Zongora: Tusa
Erzsébet,
·
Vonós (az igények
szerint tagolva): Kállay Géza,
·
Szolfézs-
zeneelmélet: dr. Dobszay László,
·
Kórusvezetés:
Párkai István.
A konferenciák külföldi vendégeiként köszönthettük Denis Bacon-t Kanadából, Pavel Veisz-t a Szovjetunióból, Naomi Sekio-t, Chieko Nakahara-t Japánból, Alexander Ringer-t pedig az USA-ból.
– Milyen tapasztalatokkal zárták a
konferenciát?
– A város kulturális életében abban az időben a legkiemelkedőbb esemény volt ez a rendezvény. Méltán mondható, hogy ott, akkor Győr nemcsak a vizek, hanem a muzsika városa is volt! Bárdos Lajos így emlékezett erre vissza: „Bár csak egy rövid délelőttöt tölthettem a Nagy Zenei Hét folyamán Győrött, - a legteljesebb elismeréssel és gratulációval kell megköszönnöm azt a ragyogó szervezőmunkát, amit az ügy – mindnyájunk szívügye érdekében kifejtett. És milyen pompás sikerrel! Akivel csak beszéltem előtte, alatta, utána, mindenki lelkendezve beszél a Hét hasznáról. Szívből kívánom, hogy ez ne csak egyszeri akció lett légyen, hanem intézményesen továbbvitt és fejlesztett győri hagyomány. Fölmérhetetlen hasznai lesznek” Szőnyi Erzsébet levelében pedig a következőket írta: „A győri konferencia híre országhatárokon túlra is eljutott, és már meg is hívtam szóban egy néhány külföldit az 1971-re, hisz ezt jelentettük be tavaly.”
– Milyen hatása volt a konferenciának a
zenei nevelés területén vagy más területen? A városra, annak intézményeire
volt-e valamilyen hatással?
– Mivel ez volt az első hazai zenei nevelési
konferencia, óriási összefogás jellemezte mind a várost, mind a szakmát! Ezzel
egyfelől Győrre irányult a figyelem, intézmények, muzsikusok, ének-zene
pedagógusok részvételét tette lehetővé a konferencia. Városunk az ország zenei,
zenepedagógiai központja lett. Nagyon fontos a különböző zenei területen
munkálkodók együttműködése, egymás segítése, egymás eredményeinek szemmel
tartása. A magyar zenei nevelés ezen a héten az ország színe előtt került
reflektorfénybe. „Úgy kell dolgoznunk,
továbbra is elismerést és megbecsülést vívjunk ki mind az ország, mind az egész
világ színe előtt.”– mondta Szőnyi Erzsébet, akinek a konferencia zárásakor elmondott gondolataim a
következők voltak: „Amikor elhatároztuk,
hogy megrendezzük ezt a konferenciát itt Győrött, a vizek és folyók városában,
az előzetes tárgyalások és beszélgetések odavezettek, hogy egy márciusi napon,
Budapesten fogunk találkozni Kodály Zoltánnal és Szőnyi Erzsébettel, aki a
konferencia tervét már megtárgyalta és egyeztette a Mesterrel. A tervezett
napon azonban Kodály Zoltán ravatalon feküdt. Akik ott voltunk azt mondtuk:
amikor az apa meghal, a testvéreknek egyetlen feladata van, összefogni, és azt,
amit ő adott, továbbfejleszteni. Hát így találkoztunk itt, olyan sok-sok irányból
összejötten. Amint a nyitó ünnepségen is mondottam: jelképezze ez a konferencia
a találkozást, a sok kis patak folyammá növekedését. Nem vagyok a szavak
embere, ezért, hogy önmagamat igazoljam, egy verset kerestem. Pákolitz István
Barackfa verséből idéztem.”
– Mi volt és mi
lehet ma az üzenete egy ilyen szakmai konferenciának?
–
A konferencia fő célja a szakma összefogása volt. Emellett találkozás,
ismerkedés más szakterülettel, tapasztalatcsere, továbbképzés, módszertani
kultúránk tovább fejlesztése. Üzenete talán az lehetne, hogy ha az emberek
félre tudják tenni mindennapi konfliktusaikat, akkor abból valami nagyon szép
és nemes dolog születhet! Kodály mondta:
„A zene nem magánosok kedvtelése, hanem lelki erőforrás, amelyet minden művelt
nemzet igyekszik közkinccsé tenni. Kapja meg belőle részét, minden magyar
gyermek.” (Kodály Zoltán: Visszatekintés I. Közreadja: dr. Bónis Ferenc.
Zeneműkiadó Bp. 1964. 50. p.)
– Mit tanácsol, mit üzen ma a
szervezőknek?
–
Igyekezzenek minél több, zenei neveléssel foglalkozó pedagógust, előadóművészt,
amatőr kórus-, vagy zenekari tagot érdekeltté tenni e nagy találkozás
támogatásában. Az ő érdekükben is történik mindez. „Legyen Győr a zenetudomány, a zenei módszerkutatás bázisa!” A
városi tanács Végrehajtó Bizottságára (1971-ben) küldött beadványomnak ez volt a mottója. Hangoztattam:
A konferenciák témáját már a zenemetodikai kutatások megfogalmazásával, távlataiban kell megtervezni. A Konferenciák ne legyenek zártak! Váljanak nyitottá más, hazai és külföldi konferenciák irányában is. A kutatás bázisait ki kell jelölni (pl. tanítóképző, zeneiskolai tanárképző, zenei szakközépiskolák, közismereti iskolák, stb.). Meg kell határozni a kutatások irányait. Például: a zenei hallás fiziológiai, pszichológiai kérdései (orvosok, logopédusok bevonásával); a befogadói érzékenység és reakció vizsgálata, a fantázia és a kulturális szint összefüggései (szociológiai vizsgálatok); a befogadás mélységeinek hatása a személyiség fejlődés éveire; a közönségnevelés kérdései; az esztétikai nevelés komplexitásának, a területek egymásra hatásának kutatásai; az „amatőr” zenei munka, és az alkotó muzsikus kapcsolata.
* * *
A
Zenei Nevelési Konferenciát ezt követően még öt alkalommal szervezték meg
(1971, 1974, 1977, 1980, 1983). Ezekkel kapcsolatos cikkekből válogattam
egyet-egyet, hogy a folyamatot érzékeltessem az interjúalany személyes emlékein
túl is.
A II. konferenciáról:
71.
06. 20. Kisalföld: „Búcsú a
konferenciától „… három évvel ezelőtt, az első konferencia utolsó estéjén,
a vendégek népdalokat énekelve vonultak a városi tanácsháza elé. Több mint
hatszáz dalos ajkán zengett a hatalmas kórus, Kodály-Berzsenyi: Forr a világ
című műve: Nem sokaság, hanem lélek,
Szabad nép tesz csuda dolgokat. Aztán a Szózat
hangjaival mintegy búcsút vettek egymástól a konferencia résztvevői. Az
egyhetes tanácskozás értékelésére szombaton délelőtt a Rába Filmszínházban
került sor. SZŐNYI Erzsébet professzor,
zeneszerző, aki NAGY Miklóssal (…)
együtt lelkes szószólója és előkészítője volt a konferencia ügyének a magyar zenei nevelés világhírét
idézte. (…) egymás után szólaltak fel a konferencia külföldi vendégei. Pável Weisz (…) mondta: Kodály módszere az emberek és a népek
barátságának filozófiája, ennek köszönheti népszerűségét a világban. A magyar
muzsikusok szerepe ezért történelmi jelentőségű. (…) Denise Bacon, a
bostoni Kodály Intézet igazgatója magyarul szólt: Köszönöm, hogy itt lehettem, mert én már félig magyar vagyok. (…)
Naomi Sekio japán tanárnő (…) kolléganőjével Chieko Nakaharával búcsúzóul egy japán népdalt adott elő. A nézőtér
a Fölszállott a páva! eléneklésével
válaszolt…”
A III. konferenciáról.
74. 06. 19: Folytatja munkáját a nevelési konferencia.
„Délután került sor Laczó Zoltán előadására, melynek témája az iskolai és otthoni zenehallgatás hatása
az általános iskolai tanulókra. A gyerekeket rendkívül sok hatás éri
környezetükben. (…) Különösen érvényes ez a művészetekre, így a zenére is. (…)
Bár a gyerekeknek van bizonyos ismeretük, fogalmuk a szép, a jó zenéről, de az
érdeklődés nem különösebben nagy a hangversenyek, a komolyzene tanulása iránt.
74. 06. 23: Interjú Szőnyi Erzsébettel. „Szőnyi Erzsébet kezdettől fogva lelkes
támogatója volt a konferencia gondolatának. (…) Alkalmam volt számos hasonló
külföldi találkozón részt venni, és mondhatom hasznosak és tanulságosak
ezek.(…) Számos, hazánkban járt zenepedagógus számára éppen a győri konferencia
adta az ötletet egy nemzetközi Kodály-szimpózium rendezésére.”
A IV. Konferenciáról.
77. 06. 14: A zene megújul és megújít. „… immár
negyedik alkalommal gyűlt össze magyar és külföldi szakemberek részvételével az
az országos zenei nevelési konferencia, amely szinte elválaszthatatlan
megyeszékhelyünktől, Győrtől. (…) Összetett feladatot kell megoldania a
konferencia valamennyi résztvevőinek és ezért is mottója az idei zenei nevelési
konferenciának: A mai ember és a zene.
(…) A vasárnap esti megnyitó emelkedett hangulatban, a Himnusz közös
eléneklésével kezdődött, és stílszerűen koncerttel, a Győri Filharmonikus
Zenekar hangversenyével fejeződött be.”
Az V. Konferenciáról:
80. 06. 24: Előadással, koncerttel kezdődött.
„Ötödik alkalommal rendezik meg Győrött az országos zenei nevelési
konferenciát. (…) A köszöntő és megnyitó szavak után dr. Ujfalussy József
akadémikus tartott előadást aktuális pedagógiai és zenepedagógiai kérdésekről.
(…) Gyakori téma manapság az iskolai oktatás komplexitása. (…) Lehet majd
vitatkozni arról, hogyan lehet az óvodákban már megvalósított komplex, a
mindennapi tevékenységhez természetesen kötődő esztétikai nevelést az
iskolákban is folytatni. Mert a mai, tantárgyakra bontott oktatás nehezen tud
megfelelni a komplexitás igényének.”
A VI. Konferenciáról:
83. 06. 28: Előadások, hangversenyekkel. „A hatodik
alkalommal megrendezett országos zenei nevelési konferenciáról van szó, melynek
színhelye még Győrött a városi tanácsháza díszterme és a Petőfi Sándor
művelődési központ. (…) A zárónapként péntek jelöltetett ki: délelőtt tízkor
Bartók és a rend címmel Bárdos Lajos
tart előadást a városi tanács dísztermében, délután a konferencia
tapasztalatait összegzik a szekcióvezetők Földes
Imre vezetésével. S mivel is zárulhatna a hasznos néhány napi program, ha
nem egy közös énekléssel a városi tanácsház előtt, pénteken délután.”
Várszeginé Gáncs Erzsébet
[1] DR. NAGY MIKLÓS
népiskolai kántortanító, általános iskolai ének-zene tanár, középiskolai
ének-zenetanár, karvezető; ny. főiskolai tanár. Hogy jobban értsük az interjút,
érdemes áttekinteni gazdag életútját. „Rábacsanak községben születtem, 1928.
június 27-én – írja. Édesapám világot járt szabó mester volt, aki testvéreivel
és néhány falubeli baráttal zenekart alakított, s igazi parasztzenét
játszottak. Édesapám hegedült, testvére nagybőgőzött, unokatestvére cimbalmozott.
Ebbe a zenei körbe születtem bele, jóllehet hangszeren csak a pápai
Tanítóképzőben kezdtem el tanulni. Pápai tanáraim segítő támogatásával
készültem fel később a Zeneakadémiai felvételi vizsgára. A tanítói képesítő
vizsgán, ének-zene tárgyból elért eredményeim elismeréseként, tanítói oklevelemre
rávezették, hogy „A jelen oklevél tulajdonosa zenei képessége, érdeklődése és
ügyessége alapján, az énekórák teljes óraszámban való ellátására alkalmas.”Tanítói
kinevezést Budapestre kaptam, azonnal felvételiztem a Zeneakadémia Egyházzenei
Szakára. Azonban,
1953-57 között Győr-Sopron megyei ének-szakfelügyelő
voltam. Az Országos Pedagógiai Intézet Zenei
Tanszéke gondoskodott rendszeres továbbképzésünkről. A tanfolyam csúcspontját jelentette számunkra KODÁLY Zoltán személyes
látogatása, 1955. április 21-én. Érkezésekor felálltunk és tapsolni kezdtünk. Ő
azonban kérte: „Ne zavarjuk egymás jó
hallását a zörejjel, a tapssal.” Meleg szavakkal és felénk áradó
elismeréssel szólt hozzánk, kedvesen, humorosan. Majd az alábbi versikét mondta
el: „Ki felügyel a szakra, tudja: ez nem
megy babra, itt nincs helyén a blabla, rá kell lépni a hangra, nem kvint
helyett a kvartra! E nélkül a zenész gyatra! Csak az viheti nagyra, kinek a
kóta nem abrakadabra!” A zenei kabinet tagjai Győr-Sopron megyében
élő zenepedagógusok, karnagyok, zenekari muzsikusok, szórakoztató zenészek tagjaiból
választott személyiségek voltak. Az iskolai óralátogatások mellett
tanfolyamokon ismertettem meg az énektanítás módszerét, patronáltam a megyei
énekkarokat, dalostalálkozókat szerveztem. Közülük kiemelkedik az 1959. május
31-i, Fertődön, Haydn emlékének megünneplése rendezett találkozó, melyen sok
hazai kiválóság mellett Kodály Zoltán is részt vett.
A Győri Liszt Ferenc Zeneiskola igazgatója voltam 1957-69-ig Fodor Kálmán korábbi
igazgató javaslatára. A Zenei Versenyek megrendezését a tanári és tanulói zenei
munka minőségének összehasonlítása és mérése indukálta, amely később az Ifjú
Muzsikusok Fesztiválja nevet kapta.
A
gyermekek – majd később a szülők – zeneirodalmi és esztétikai műveltségének fejlesztése
érdekében megalakítottam az Ifjú Zenebarátok Klubját, amely rendkívül nagy
látogatottságnak örvendett. 1966-ban kezdődött meg a Zeneművészeti
Szakközépiskola szervezése, amely eddig Zenei Gimnáziumként működött a Zrínyi
Ilona Gimnázium keretében, ahol 1967-től igazgatói munkakört láttam el. Az 1967
– 1969 közötti időszakban két intézmény vezetője voltam. Ebben az időben
középiskolai szintre is kiterjesztettük az Ifjú Muzsikusok Fesztiválja
versenyeit. Megszerveztem a fertődi Zenei Tábort, valamint az I. és II.
Országos Zenei Nevelési Konferenciát. Mindezek mellett 1967. szeptemberi
tanévkezdéssel felvettek a Zeneművészeti Főiskola Középiskolai ének-zenetanár,
karvezető szak V. évfolyamába.
1969. december hó 15. napjával Győr Városi Tanács Művelődési Osztályának vezetője lettem. A hivatali
munka nagyon megterhelő volt számomra és eltávolított a zenepedagógusi hivatásomtól
is. Ezért megpályáztam az Apáczai Csere János Tanítóképző által meghirdetett
tanári állást. 1971 – 75 között a győri Tanítóképző Főiskola tanára, majd
1975-től a Művészeti-nevelési Tanszék vezetője voltam. A Tanítóképzőben életem
egyik legszebb időszakát töltöttem el. Énekkarom több megyei és országos
minősítésen szerepelt sikeresen. Külföldi vendégszereplésünk Ausztriában (Bécs,
Kismarton), Csehszlovákiában (Pozsonyban, Dunaszerdahelyen) volt.
Tanítói, tanári tapasztalataim arra inspiráltak, hogy
vizsgáljam, kutassam a zenei nevelés fejlesztő hatásait. Zeneesztétikai,
szociológiai tanulmányaim elég alapot adtak arra, hogy mérjem, elemezzem
azokat. A győri Ortutay általános iskolában végzett
kísérlet sikeres záró tanulmánya után benyújtottam doktori kérelmemet az ELTE
Bölcsészettudományi Tanszékére. Kutatásomat 2. díjjal jutalmazta a VEAB bíráló
testülete. Az ELTE Bölcsészettudományi Karának Dékánja az alábbi értesítést
küldte, 450/86. iktatószámon: „Hivatalosan igazoljuk, hogy NAGY Miklós 1986.
június 19-én, Karunkon sikeres doktori szigorlatot tett. A szigorlat
összesített eredménye: summa cum laude, a fejlődés- és neveléslélektanban
képzettségéről és tudásáról bizonyságot tett, őt méltónak ítélvén e megtisztelő
tudományos fokozatra, egyetemi doktornak nyilvánítjuk, és a ránk ruházott
hatalomnál fogva az egyetemi doktori cím használatára feljogosítjuk. Ennek
hiteléül ezt az oklevelet Egyetemünk nagy pecsétjével, valamint saját aláírásunkkal
megerősítve részére kiadtuk. Budapest, 1987. évi szeptember hó 26. napján.
Dékán, Rektor.” Zeneművek: Megy a gyűrű – körtánc gyermekkarra, zenekarra
(1958), A csodaforrás (gyermekopera Kulcsár János szövegére 1967); cikkek: az Ének-zene tanítása, illetve a
PARLANDO című folyóiratokban., valamint Az Embernevelés c. tanulmánykötetben.
1988-ban
benyújtottam nyugdíjazás iránti kérelmemet.
Tagja voltam a Magyar Zeneművészek Szövetségének, az
Ének-zene Tanítása szerkesztőbizottságának, alapító tagja vagyok a Magyar
Kodály Társaságnak.